Az osztrák EU-elnökség kompromisszumos javaslatcsomagját bizakodás kísérte, a derűlátóbbak azt várták, hogy az indítvány kimozdítja a holtpontról a tárgyalásokat.

Az álláspontok azonban még csak nem is közeledtek egymáshoz, a szemben álló felek egyike sem kívánt engedni, mi több, egyre hevesebben védték eredeti elképzeléseiket - nyilatkozta Martin Bartenstein osztrák gazdasági miniszter, aki semmi esélyt nem lát a kompromisszumra.

Ausztria bízott a hosszú ideje holtpontra jutott ügy megoldásában, amellyel három elnökségen - tehát másfél éven - át sem sikerült megbirkózni.

A tárgyalások a 48 órás uniós munkahéttel kapcsolatos kivételek miatt rekedtek meg. Az Egyesült Királyság ragaszkodik ahhoz, hogy engedélyezhesse a 48 órásnál hosszabb munkahetet. A kivételezés lehetőségét London még John Major volt kormányfő időszakában, 1993-ban „vívta ki”, s abból nem hajlandó engedni, mert a rugalmasabb munkaidőszabály versenyképessé teszi az országot.

Franciaország és Svédország vezeti a kivételezés ellen tiltakozó tagállamok tömbjét, támogatva azt a brüsszeli javaslatot, amely hét év alatt fokozatosan felfüggesztené a kivételes lehetőséget. Az Európai Parlament még jobban felgyorsítaná a folyamatot, csupán három évet írna elő a kivételek megszüntetésére.

Az egyeztetések más témakörökben, így például a munkahét maximalizálása ügyében, illetve az ügyeleti munkaidő besorolását illetően is megfeneklettek.

Az egyeztetések csődje arra kényszerítheti Brüsszelt, hogy jogi eljárást indítson néhány tagállam ellen, amely megszegi az Európai Bíróság munkaidőre vonatkozó döntéseit. Mint ismeretes, a bíróság úgy határozott, hogy az ügyeleti beosztásban eltöltött munkaidő (például az orvosok esetében) is beszámítandó a heti 48 órába. A döntés bírálói szerint a kivétel lehetősége nélkül Európa kórházai működésképtelenekké válnának.

Az EU soron következő finn elnöksége rövidesen ismét napirendre tűzi a direktíva módosításának ügyét. Helsinki azt ígérte, a finn elnökség a maga hat hónapja alatt prioritásként kezeli majd a kérdést.