„Láttad, milyen nadrágot visel Péter?” „Andi, a pénzügyesektől, befestette a haját” - ezek az apró információmorzsák ártalmatlan beszédtémát szolgáltatnak a kévészünetekre. Ám, ha az észrevételekből történet kerekedik, ami árt valaki hírnevének, már nem lehet elsiklani fölötte. Kikkel érdemes vigyázni?

A „magnószalag”

Egy kávé? Egy kis pletyka? © sxc.hu

A mindent szó szerint visszamondó, kicsit butuska, ám jóindulatú pletykálkodóra senki sem tud igazán haragudni. Elmondtad neki, hogy nehezen jössz ki feletteseddel, hogy összetűzésbe kerültél az egyik kollégáddal, akivel kezdetektől fogva nem szívelhetitek egymást, másnap pedig az illetőtől visszahallod, hogy „miért nem mondod, ha problémád van vele” (az is kiderül, kinek a jóvoltából jutott mindez a tudomására). Ennél kellemetlenebb, ha nem közvetlenül tőle, hanem egy másik kollégától hallod vissza a sztorit. Ezekben az esetekben a pletykát szolgáltató csak ártatlanul megvonja a vállát: nem a rossz szándék vezérelte, csak a vágy, hogy azonnal megossza másokkal az információt, a csemegét, amit tőled hallott, rossz esetben letagadja. Hogy nem a rossz szándék vezérli, abból is látszik, hogy nem ferdíti el a sztorit, hanem egyes részletek kiragadása nélkül adja tovább az egészet. Mit tehetsz ilyenkor? Legközelebb jobban ügyelj, mit mondasz el a lepcses szájú kollégának, és készülj fel rá, hogy még a legártatlanabb információt is, amelyet megosztasz vele, bármikor visszahallhatod.

A tudatos ferdítő

A jóindulatú, mások figyelmére és megbecsülésére vágyó, kedves pletykásnál rosszabb, aki továbbadja a legfrissebb vállalati híreket, ám saját szája íze szerint fűszerezi, vagyis saját véleményével megspékelve, esetleg úgy ad tovább egy történetet, ahogy az szerinte megesett. Az ebédlőben két munkatárs összevitatkozott valamin, ő mégis  azt terjeszti, hogy az egyikük váratlanul nekiment a másiknak, mert problémái vannak vele/összevesztek a parkolóhelyen/rivalizálnak? Ezek a ferdítések aztán további valótlanságokat szülnek, míg a végén senki sem tudja kibogozni, milyen apróságból kerekedett a lavina. Ha valakit rossz hírbe akarnak hozni, ez az egyik legbiztosabb módja, egy idő után ugyanis – ha a ferdítő elég ügyes – már senki nem tudja kideríteni, kitől ered a történet. Hogy a rosszindulatú híreszteléseket elkerüld, ügyelj rá, hogy minél kevesebbet érintkezz azokkal a kollégákkal, akikről tudod, hogy rosszindulatúak, és hajlamosak másokról valótlanságokat terjeszteni.

A „kettősügynök”

„A főnök szerint nem teljesítesz elég jól”, „Főnök, a csajnak az a véleménye, nem becsülöd meg a munkáját eléggé”. A kettősügynök a legalattomosabb pletykafészek: intelligens, és legtöbbször saját céljai elérése lebeg a szeme előtt, amikor valakiről valótlanságot terjeszt (meg akarja szerezni a másik pozícióját, be akarja feketíteni mások előtt, esetleg ki akarja fúrni a cégtől). Ha nincs a közelben egy kolléga, aki szem- és fültanúja az ármánykodásnak, legtöbbször csak akkor jut vissza mesterkedése a célponthoz, amikor már késő: ferde szemmel néznek rá, vagy kérdőre vonják valami miatt, amit el sem követett. A rosszindulatú kolléga általában jólértesült és a legváratlanabb helyeken bukkan föl: információit belső körökből szerzi. Minden cégnél akad olyan, aki saját érvényesülése érdekében nem válogat az eszközökben; az ilyen munkatársat jobb elkerülni, illetve mérlegelni, miről beszélsz előtte. Ha egyszer már megégetted magad, azt sem árt a tudomására hozni, hogy nem félsz a rágalmaktól, még egyszer nem hagyod, hogy befeketítsen. Ha ez sem használ, jobb kitérni az útjából.

A kombináló

„A főnök ma másik autóval jött. Tegnap hallottam egy csattanást a parkolóból. Lehet, hogy összetörte a kocsiját?” A kombináló pletykafészek kellemetlen perceket szerezhet, ám többnyire nem a rosszindulat vezérli, egyszerűen csak szeretne magyarázatot találni mindenre, és elképzeléseinek hangot is ad. Más kérdés, hogy ezeket tényként közli-e vagy jelzi, hogy az csak a saját véleménye. Ha fölvilágosítod, hogy az, amit gondol, nem egyezik azzal, ami valójában történt, többnyire észbe kap, és még elnézést is kér.