Vajon nemcsak a jó példákat vesszük át a nemzetközi vállalatoktól, hanem HR-politikájukkal együtt magunkba szívjuk azt az amerikai módszert is, amely a friss tehetségekért folyó verseny jegyében az egyetemi oktatók lefizetésétől sem riad vissza? "Hogy szívnak Amerikában?"
Az USA-ban megszokottá vált, hogy az üzleti iskolák és az egyetemek oktatói potenciális munkatársakat javasolnak a nagyvállalatok számára - idézi a Figyelő tavaly júliusi száma az Amerikában megjelent BusinessWeek-et. Természetesen a cégek az állásbörzéken és más hagyományos eszközökkel is kutatnak a friss tehetségek után, de a kiválasztási folyamatnak igen gyakran része a pénz, vagy így, vagy úgy. A cikk azt taglalja, hogy az egyetemi és vállalati források szerint ritkán fordul elő, hogy a cégek közvetlenül a tippekért fizetnének a tanároknak. Legtöbbször a professzorok tanácsadói díjat, vagy kutatói ösztöndíjat kapnak a cégektől, akiknek időnként elárulják a legígéretesebb hallgatók nevét. A sajtóanyag több céget felsorol, akik ezt a gyakorlatot űzik vagy űzték, köztük a Procter & Gamble-t, a GE-t, és az Ernst & Youngot.
Hogy miért tennék mindezt a cégek? Egyszerű. A tehetségvadászat mára komoly üzletté vált, és vérre mennek a cégek a tehetséges diákokért. Az állásbörze általában egyenlő esélyeket nyújt, de így időt vesztenek a cégek a tehetséges fiatal jelöltekért folytatott öldöklő harcban, és nem akarják, hogy riválisaik elcsaklizzák a legjobbakat.
Háború a tehetségért
Manapság ezt a cégek és az iskolák úgy intézik, hogy már a tanulmányok alatt lecsapnak a hallgatókra, lehetőséget kínálnak nekik az iskola melletti munkára. Így a diploma megszerzése után nagyon nagy eséllyel ott fognak kikötni a frissen végzettek - egyszerűsíti le a problémát Lipcsei András, az egyik, felsővezetők kiválasztásával foglalkozó cég ügyvezetője. Sok lehetőség van arra, hogy az ember megmutassa, mit tud. Ezek a féllegális módszerek pedig nem jelentenek megoldást a munkaerőpiacon kialakult versenyhelyzetre. Szerinte egy dolog fontosabb a tehetséges jelöltnél, az hogy a legodaillőbb, a legalkalmasabb legyen az adott munkakörre. De az ügyvezető ezt a fajta tehetségvadászatot mindenképpen etikátlannak tartja. - Semmiképpen nem lehet megoldás, az esélyegyenlőséget biztosítania kell, szabad választást kell adni mind a diákoknak, mind a cégeknek - emelte ki a fejvadász cég vezetője.
Na de mi a különbség ez és az etikátlannak kikiáltott gyakorlat között? Az elnevezése? A fizetésmódja?
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk teljes szövegét itt olvashatja.
