Programok végkifejlete emberi sorsokban
Azon kívül, hogy a kormány sok milliárdot költött el e programokra, nem sok változás tapasztalható a munkaerőpiacon, elég a legújabb foglalkoztatottsági adatokra gondolni. Vegyünk néhány igen tanulságos, élő példát: a 49 éves, szakközépiskolai végzettséggel rendelkező Mária több éve munkanélküli volt elavult szakmája miatt, amikor bekerült egy uniós képzési programba, amelynek révén megtanult alapfokon angolul, ám az azt követő álláskeresési technikák tréning után újra a munkaerőpiac peremén találta magát, mert az irodai munkákhoz nemcsak nyelvtudás, de számítógépes ismeret szükséges, aminek nem volt birtokában. A munkáltatók bértámogatással sem akarták felvenni, sokan azt sem tudták, hogy mi az. Mária jelenleg is álláskereső. Ágota, az 53 éves pedagógus szintén bekerült egy uniós programba, mentorrá képezték át, el is helyezkedett a közigazgatásban, de szerződése lejártával nem foglalkoztatták tovább. Jelenleg is a 45 év feletti munkanélküliek táborát gyarapítja.
Hosszan lehetne taglalni azok sorsát, akik nem sokat profitáltak e programokból, ami több okra vezethető vissza. Sokak programja már a kiválasztás, a tanfolyam eldöntése során elcsúszott. A regisztrált álláskeresők bevonása a munkaügyi központokban történt, ahol, ha az álláskereső szerencsés volt, abba a képzésbe kerülhetett, amelyre valóban szüksége volt. De sokan csak jobb híján kerültek be egyes tanfolyamokra. A 29 éves Péter például történelem szakos tanárként nem igazán találta a helyét a munkaerőpiacon. A munkaügyi központos ügyintézője közölte: jelenleg nincs hely a szakmát adó képzésekben, de egy hónap múlva kezdődik az alapfokú angol tanfolyam. Így ahelyett, hogy egy munkaerő-piaci szempontból megfelelő hivatást (pl. pályázatíró) tanult volna ki, Péter megcsinált egy nyelvvizsgát, így szakma hiányában nem jutott egyről a kettőre. Tehát már a bevonás szakaszán adódtak szakmai hibák, ami a rendszer kezdetlegességére, fejetlenségére, átgondolatlanságára utal. Ezen felül a kirendeltségek többsége - önhibáján kívül - nem adott megfelelő tájékoztatást a támogatott képzésekről, bértámogatásról, így sok álláskereső és munkáltató is elesett a lehetőségektől. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a munkaügyi központ munkatársai sem kaptak mindig megfelelő és aktuális, releváns információt tartalmazó tájékoztatást a programjukról - árulta el egy bennfentes.
HEFOP 1.1 : közel harminc milliárdból
A I. Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP 2004-2006) és az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP 2007-2013) végrehajtása során kiemelt szempont az esélyegyenlőség elvének érvényesítése. A 2004-2007 között megvalósult főbb programok közé sorolható a HEFOP 1.1., amelynek célja a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci beilleszkedésének, a munkanélküliek és inaktívak munkaerő-piacra történő visszatérésének elősegítése; erre 29,8 milliárd forint jutott. A program eredményességét jelzi, hogy a vállalt indikátorértékeket meghaladó mutatókat sikerült elérni - közölte a munkaügyi tárca. Ez azt jelenti, hogy sikerült elérni azt a célszámot, amit az unió kitűzött.
Már csak az a kérdés, mi számít sikeresnek egy programon belül, hogyan mérték le azt, hogy állásban van-e az illető, avagy sem a programot követő 180. napon, hiszen sokan nincsenek már bent a munkaügyi központ adatbázisában, a telefonos felmérés hitelessége pedig megkérdőjelezhető, hiszen az ember azt mond, amit akar. Így többen és kevesebben is lehetnek azok, akiknek sikerült elhelyezkedniük. Az is kérdéses, mennyire tekinthető az sikernek, ha több százezer forintot elköltve mixerré képeznek át egy álláskeresőt, hogy aztán munkalehetőség hiányában eredeti szakmájában helyezkedjen el (munkagyakorlat-szerző) bértámogatással.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatásáért kattintson ide.
