A negyvenesek már érzik, tétje van a váltásnak, meggondoltabbak, óvatosabbak, s mind nagyobb a korcsoporton belüli divergencia (eltérés): piacképes szakmai és vezetői kompetenciákban, korszerű tudásban, konvertálható tapasztalatban, egészségben, állóképességben, stressztűrésben, rugalmasságban. Az ötvenesek aktivitási rátája, munkakedve még nagyobb ingadozást mutat: sok munka, erőfeszítés, bevállalás van a többség mögött, de ezzel csak félig-meddig van összhangban a szakmában, presztízsben, anyagiakban, magánéletben vagy más (egyénileg preferált) területen megnyilvánuló  elégedettség, eredmény, elismerés, siker. A hatvanasok, s hetvenesek közt is mind többen vannak, akik számára a munka, munkavállalás, vállalkozás valós opció, akár szakmai ambícióból, akár megélhetési kényszerből, vagy egyszerűen sok év alatt kialakult reflexből.

Bármelyik korcsoportba is tartozzunk, vannak, lesznek lehetőségeink és korlátaink a munkavállalásban, előnyeink és hátrányaink korábbi önmagunkkal, s főleg másokkal (generációnkba tartozókkal éppúgy mint más korcsoportba tartozókkal) szemben. Újra és újra érdemes feltennünk a kérdést: többek, kevesebbek vagy egyszerűen csak mások lettünk 5-10, vagy még ennél is régebbi önmagunkhoz képest? S még izgalmasabb, hogy viszonyuljunk más korosztályokhoz, versengjük, kooperáljunk, támogassunk vagy egyszerűen csak álljunk félre?

A témáról bővebben a HR Bolgon olvashat.