Az elmúlt években a gazdasági válság hatására érezhetően megnőtt azok száma, akik munkahelyükön nem az éttermi ebédet vagy a rendelt kosztot választották, hanem a költséghatékonyság jegyében otthonról vittek ebédet maguknak - írja a CarrierBuilder nevű amerikai állásportál saját felmérésének eredményét idézve. Eszerint az amerikai dolgozók 47 százaléka ma is gyakrabban csomagol ebédet magának, mint korábban. A közös konyhában tárolt vagy az irodában elfogyasztott ebéd azonban számos kellemetlenséggel járhat. A már említett felmérésben résztvevők 44 százaléka lépett be úgy a közös konyhába, hogy rendetlenség fogadta, vagy egy üzenet, hogy valaki takarítsa el a hátrahagyott edényeket, míg 19 százalék arról számolt be, hogy a közös hűtőből tűnt már el ebédje.
Közös hűtő, közös örömök
Alapszabály - ám sokan nem tartják be -, hogy mások élelmét tilos megdézsmálni. Akkor is, ha a közös hűtő roskadozik a finomságoktól: gyümölcs, joghurt vagy rántott hús kínálja magát jól láthatóan. Mindenki a magáét ossza be, mert nincs annál kellemetlenebb, mint amikor valaki képzeletben már az otthonról hozott ételt kanalazza, a hűtőben viszont csak ebédje hűlt helyét találja. A suttyomban fogyasztás akkor sem megengedhető, ha az „ételtolvaj” hagy egy üzenetet, hogy ő a bűnös és kifizeti a „fogyasztását”. Más élelméből csak akkor tanácsos enni, ha az illető előzetesen már hozzájárult ehhez.
A másik probléma, amivel a közös hűtőt használók szembesülnek, az el nem fogyasztott, hetekig bentfelejtett, időközben megbüdösödött vagy éppen szagosodó élelem. Ha valaki a hűtőben tárolja ebédjét vagy annak maradékát, ne feledkezzen el róla, hogy rendszeres időközönként - két-három naponta, de legkésőbb a hét utolsó munkanapján - megnézze, van-e kidobnivalója. Nincs annál kiábrándítóbb, mint a közös hűtőből nyitásra kiáramló bűz.
Majd a következő elpakol/ takarít
Az otthonról hozott élelem tárolásán kívül az is kényes kérdés, hova kerüljön a maradék. Akad olyan dolgozó, aki tányérra rakja, megmelegíti, majd elfogyasztja ebédjét, és ezzel a lendülettel tovább is áll, mondván, majd a következő elmosogat vagy elpakol utána. Alapszabály, hogy aki közös helyiségben étkezik, hagyjon rendet maga után. Arról már nem is beszélve, hogy a különösen átható illatú - például hagymás, fokhagymás, fűszeres - ételek a tányéron felejtve milyen szagot árasztanak egy idő után. Ebben az esetben érdemes rendrakás után szellőztetni is, hogy a közös konyhába belépőt ne fogadja áporodott szag.
Gyakran felmerül a kérdés, hogyan érdemes felhívni a trehány kollégák figyelmét elmulasztott kötelességükre. A cédulán hagyott üzenet, miszerint „takaríts el”, vagy „máskor hagyj rendet magad után” nem a legjobb módszer. Célravezetőbb, ha a vállalati szabályzatban lefektetik a munkahelyi étkezés szabályait is, ha viszont ez nem történik meg, az a leghatékonyabb, ha a főnök mondja el - úgy, hogy mindenki hallja -, mit szabad és mit nem.
Szagolja, aki éppen ott van
Közös konyha híján - vagy éppen lustaságból, esetleg a „munka közben ez fér bele” felkiáltással - akad, aki az irodában fogyasztja el ebédjét. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az étel illata és az étkezéssel járó hangok, zajok zavarhatják a kollégákat. Senki sem szagolja szívesen a más ebédjét, még akkor sem, ha kellemes illatot áraszt. Ráadásul nem vet jó fényt a cégre, ha a főnökhöz tárgyalni jön egy ügyfél, és a „konyhába” lép be. Éppen ezért az étkezést a munkaterülten kívül ildomos lebonyolítani.
