Az Adóhatóság elvárja, hogy az adózó teljes körűen nyilatkozzon a vizsgált időszak jövedelmeiről, függetlenül attól, hogy bevallotta-e vagy sem, vagy egyáltalán be kellett volna-e vallania vagy sem. Az APEH elvárja, hogy az adózó teljeskörűen nyilatkozzon a vizsgált időszak jövedelmeiről, függetlenül attól, hogy bevallotta-e vagy sem, vagy egyáltalán be kellett volna-e vallania. Miközben az adómentes jövedelmeket nem kell bevallani, olyan esetek is vannak, amikor azért nem keletkezik bevallási kötelezettség, mert nincs jövedelm az adózónak. (Ilyen eset lehet például egy ingatlan értékesítés, amikor az ingatlan eladási ára megegyezik a korábbi beszerzési árral).

Az Adóhatóság fontosnak tartja azt is, hogy az adózók nyilatkozzanak a kölcsönökről is, azaz, hogy milyen kölcsönöket vettek fel pénzintézetektől, más cégektől vagy magánszemélyektől, illetve ők milyen kölcsönt nyújtottak  más cégeknek, magánszemélyeknek. A revizorok arra is kíváncsiak, hogy milyen vagyontárgyakat vásároltunk, (pl. ingatlanok, autók, yachtok, repülők, quadok stb.)  mire költöttünk (pl. nagyértékű nyaralások, gyerek külföldi iskoláztatása stb.) Az adóhivatal bizonyos esetekben lekérheti nemcsak az ingatlanokkal, autókkal, illetékekkel kapcsolatos nyilvántartásainkat, hanem akár a személyes bankszámlánk tételes forgalmát is.

Éppen ezért nem árt, ha az adózó felkészül arra a kérdésre is, hogy mikor hol járt, hiszen a bankkártya tranzakciókkal nyomon követhető a magánszemély tartózkodási helye is. Egyes adószakértői vélemények szerint egy személyi jövedelemadó-vizsgálat esetén az adóhatóságnak nem is lenne joga költségeket, kiadásokat kérdeznie és vizsgálnia, hiszen a jövedelemadó utólagos ellenőrzése alapvetően csak a jövedelmek ellenőrzésére irányulhatna. Más adószakértők pedig azt állítják, hogy az adóhatóságnak ez az eljárása kissé hasonlít egy büntetőeljáráshoz és éppen ezért azt tanácsolják, hogy az adózó semmiképpen ne nyilatkozzon, különösen ne a költségekről, kiadásokról, vásárlásokról. Hiszen az adóhatóságnak  bizonyítási kötelezettsége van.

Az első adóhatósági tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány ügyet gyorsan le lehet zárni, ott, ahol az  adózó elfogadja az APEH megállapítását. Ez jellemzően akkor igaz, ha ez a megállapítás viszonylag kis összegű, tehát  egymillió forint alatti, vagy esetleg 1-2 millió forintos nagyságrendű. Az esetek többségében azonban ennél lényegesen nagyobb összegekről (10-20-100 milliós összegekről) lehet szó. Ezek vizsgálata több időt is vesz igénybe és várhatóan az adózó is élni fog minden jogorvoslati lehetőségével, beleértve a bíróságon indított közigazgatási pert is.

Arra vonatkozóan, hogy miként számítja ki a revizor azt a pénzösszeget, ami hiányzik a költekezéshez képest, a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletében már megadta a választ, hiszen kimondta, hogy kronológikus vagyon mérleget kell az adóhatóságnak felállítania. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kezdő állapothoz képest időrendben,  tehát naptári naponként kell összeírni az egyes bevételeket és kiadásokat. Bármelyik olyan napon, amikor a kiadások  meghaladják a korábban rendelkezésre álló bevételeket, abban a pillanatban forráshiány lép fel az adózónál, ezért minden személynek saját érdeke,  - mielőtt az adóhatósági vizsgálat elkezdődne - , hogy visszamenőleg 2001-ig felállítsa a saját kronológikus vagyonmérlegét. Adótanácsadók szerint ennek a vagyonmérlegnek a precíz, pontos, naprakész összeállítása akár több heti időt is igénybe vehet.

Következő cíkkünkben egy konkrét példán keresztül fogjuk bemutatni a vagyonmérleget, és ezen belül a bevételek és kiadások szembeállítását.

Vágyi Ferenc Róbert