Csak az első milliót ne kérdezzék!
„Mi volt a sikerben igazán fontos: a pénz, a hatalom, vagy a lehetőség, hogy ezeket eszközként használhatja?” – kérdezi Soros Györgyöt egy interjúban Gervai András író, amire a tőzsdeguru kertelés nélkül rávágja: „A legfontosabb a pénz volt.” Soros a siker zálogát a pénz megszerzésének vágyában látja, és annyi bizonyos is, hogy legtöbb esetben egyik magával vonja a másikat. Hogy ez tényleg így van-e, megkérdeztük néhány szakmájában sikeres embertől, hogyan élték meg, amikor számukra jelentősebb összeghez jutottak, legyen ez akár a húsvéti locsolópénz.
A nagy vagyont felhalmozók, ha a pénzükről faggatják őket, előszeretettel hivatkoznak John D. Rockefeller szállóigévé vált kijelentésére, amelyet első milliójának eredetét firtató kérdésre tett: „csak arról ne kérdezzenek!” Sok esetben nem is az első millió, de az első vagyonélmény lehet meghatározó, amely formálhatja az ember viszonyát a pénzhez, és későbbi motivációját is megalapozza, ezért utánajártunk, kinél, mikor állt emlékezetes summa a házhoz.
„Mindenki lemezt akart”
„Az első nagyobb jövedelmemet egy Beatrice-koncert alkalmával kerestem meg” – vallott Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója. Akkor még nem koncertszervezőként, hanem a zenekar lemezeinek árusításával. A Beatrice zenekar teljességgel szalonképtelen volt a szocialista kultúra irányítói számára, ezért ellentétben sok akkoriban szintén népszerű rockzenekarral, nem jelenhetett meg nagylemezük. Nyíregyháza kivételével az egész országban betiltották őket, sehol sem játszhattak. Nagy Feró útlevelét bevonták, a zenekar működését lehetetlenné tették, így 1981 augusztusában feloszlottak, hogy aztán – a rendszerváltás közeledtével – újraalakulva, 1988-ban megjelentessék első LP-jüket. A hanganyagot a Pecsában tartott lemezbemutató koncerten lehetett először megvenni, az árusítással az akkor a zenekar mellett kisegítőként dolgozó Gerendait bízták meg.
„Emlékeim szerint, minden eladott lemez után 100 forint jutalékot tehettünk zsebre, amelynek a felét megkapták az árusításban segédkező barátok, a másik fele az enyém lett. Nekem akkoriban már ezer forint is jelentős összegnek számított. Mérnökként dolgozó apám fizetése sem lehetett több havi 10 ezer forintnál” – mondja viszonyításképpen az azóta üzletemberként is tevékenykedő rendezvényszervező. „A koncert hatalmas siker volt, mindenki lemezt akart. A haverok segítségével több standon is árultuk a lemezeket, kazettákat” – teszi hozzá. A nap végére, miután már mindenkit kifizettem, 36 ezer forintom maradt. „Amikor hazaértem, az asztalra kipakolt pénzt a magasba dobáltam örömömben. Ez az összeg akkoriban akkora vagyon volt, hogy másnap elmentem, és 30 ezerért vettem egy használt Ladát belőle" – osztja meg élményét Gerendai.
Saját magába invesztált
Mellár Tamás közgazdász a karrierépítés mellett tette le voksát, az első nagyobb összeg, amelyet zsebre vághatott, az egyetemi gyakornoki fizetése volt – 2400 forint 1978-ban. Bevallása szerint ez nem csak most hangzik kevésnek, de akkor is elmaradt az átlagtól, egy szakmunkás ugyanis 3000-3500 forint között keresett. A keresetéből még lejött 700 forint is, amit a Videoton műszaki cikkeket gyártó vállalatnak kellett leadni. „Társadalmi ösztöndíjat igényeltem a Videotontól – havi 700 forintot – aminek fejében az egyetem elvégzése után pár évet a vállalatnak kellett volna dolgoznom. Ezt a vállalatok a diplomás utánpótlás biztosítása céljából tették. A kormány mostani elképzelése egyébként hasonló az akkori megoldáshoz.” – utal a közgazdász a felsőoktatási törvény elkészítése során elhíresült röghöz kötésre, ami a hallgatói szerződések magyarországi munkavállalásra vonatkozó feltétele.
Mellár akkor úgy döntött, hogy gyakornokként inkább a Pécsi Tudományegyetemen dolgozik tovább, így vissza kellett fizetnie az összeget ugyanolyan havi 700 forintos részletekben, ahogyan pár évvel azelőtt hozzájutott. A kollégiumi lakásért is fizetni kellett, ahol nevelőtanárként lakott, így a havi jövedelme bőségesnek éppen nem volt mondható. „Feleségem kiszámolta, hogy mennyi pénz költhetünk naponta, így tudtuk csak elérni, hogy hó vége előtt ki ne fogyjunk a pénzből” – teszi hozzá a 2007-ben MTA doktorává választott Mellár.
„Az ötéves egyetemi találkozón aztán ki is derült, hogy évfolyamtársaimhoz képest is olyannyira alacsony volt a fizetésem, hogy azzal – jövedelem szempontjából – az évfolyam alsó tíz százalékához tartoztam”– mondja Mellár, a Statisztikai Hivatal egykori elnöke. A 10 éves találkozóig sem történt lényegi változás, hosszabb idő elmúltával azonban fordult a dolog, és a 30 éves találkozón már a felső 10 százalékban találta magát. „Ha az ember a saját képzésébe invesztál, annak elég magasak a költségei, és hosszú a megtérülési ideje is” – összegzi pályáját a közgazdász, és hozzáteszi, hogy jó döntés volt az egyetemi tanársegédi állást választani és végül még anyagilag is megtérült.
Szaloncukor a konyhából
Szamos Miklós cukrászmesternek egészen korai emlékei vannak az első vagyonhoz kapcsolódóan. Hatéves korában kezdte a szaloncukorgyártást, pontosabban csomagolást, mert az édesség elkészítését akkor még édesapja, Szamos Mátyás végezte. „Akkoriban rettenetesen nagy volt a nyomor, a kommunista hatalomátvétel után még a háborúnál is rosszabb volt a helyzet, semmit nem lehetett kapni a boltokban, de ha éppen volt valami, az is nagyon drágán. Az élelmiszerárak a kétszeresükre nőttek, Rákosi és a párt pedig gyárak építésére fordította a közvagyont” – írja le az 1950-es évek elejét a cukrászmester. Szamos Mátyásnak ismeretségei révén sikerült beszereznie az alapanyagokat, hogy a budafoki Szentháromság tér 3. alatt lévő lakás konyhájában, fazekakban állítsa elő a szaloncukrot nagy mennyiségben, amiben az egész család segédkezett. Az iparszerű gyártásból a csomagolással vette ki részét Szamos Miklós. A ritkaságszámba menő szaloncukrot – amiért sorba álltak a vevők – az udvarban, deszkákból ácsolt hosszú asztalon öntötték gumiformákba.
Aztán egy vasárnapi ebéd alkalmával kiszálltak a rendőrök Szamosékhoz, és elvitték a családfőt, aki három év múlva szabadult csak. „Az addig felhalmozott pénzt is magukkal vitték, ami persze a jegyzőkönyvben nem szerepelt. Tizenkétezer forint volt, pontosan emlékszem, mert a húgom ágyán számolták meg a százforintosokat. Ez volt az első vagyonunk, azonban apámmal együtt elvitték” – emlékszik vissza Szamos, és viszonyításképpen hozzáteszi, hogy egy munkás havi bére akkoriban 400-450 forint volt. A cukrászmester akkori élményeiről az Apám királysága című könyvében részletesen is beszámol.
"Tíz hónap múlva már megvolt az első millióm."
"Tulajdonképpen az első vagyonom vezetett a jelenlegi vállalkozói létformámhoz" - mondja Kádas Péter a startup kultúra elkötelezett híve, sorozatvállalkozó, aki egyben a Vállakozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnökségi tagja, és az OECD tanácsadója. Épp, hogy elkezdte orvosi tanulmányaimat, amikor egy barátja megkérte, mutassa meg, hogyan kell számítógépet összerakni. Az összerakott gépek akkoriban jóval drágábbak voltak, mint az alkatrészek külön és ő spórolni akart.
A számítógépe elkészülte után, ezt elmesélte néhány embernek, és elkezdtek jönni a megrendelések. "Mire észbe kaptunk, ki kellett üríteni a nappalit, hogy egyszerre 10-12 gép elférjen. Ma úgy mondanánk, találtunk egy market gap-et, egy igazi piaci rést" - mondja a startup guru. Az első százezerre nem emlékszik, mert azonnal alkatrészbe fektették, de tíz hónap múlva már meg volt az első milliója. "Hál' Istennek a szüleim hagyták kisajátítani egyetlen bt.-jüket az új tevékenységre. Lehet a semmiből jól startolni, intellektuális háttér viszont kell: az volt az egyetlen feltételük, hogy az adókat be kell fizetnünk..." - teszi hozzá Kádas.
A vagyon mutatói
Magyarországon a 90-es évek egyik legfeltűnőbb fejleménye volt a látványos gazdasági-szociális polarizáció. Mind a szegénység, mind a gazdagság a korábbinál sokkal szembeszökőbbé vált. A társadalom szétszakadt, a két szélső pólus közti távolság nagyon megnőtt, széles középhelyzetű rétegek sodródtak a munkanélküliség és a szegénység világába, miközben a társadalom csúcsán kialakult és megerősödött egy látványosan jómódú, gazdag réteg. A nagy autó és a kívánatos barátnő mindenki által ismert presztízsszimbólumok, de mindezek mellett sok más is ide tartozik, ráadásul a rendszerváltáskori gyors átalakulás eredményeképpen Magyarországon – és más posztszocialista országokban – olyan anyagi javak is alkalmassá váltak a gazdagság hirdetésére, amelyek a korábban kapitalizálódott országokban nem voltak jellemzőek.
| Kis presztízshatározó |
Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szociológusok Látható és láthatatlan világok az ezredfordulón – és utána című könyve alapján összegyűjtöttük a presztízsszimbólumokat. A gazdagság kifejezésének egyik leglátványosabb eszköze az ingatlan, aminek eredménye az újgazdag negyedek kialakulása, villák és kastélyok sokaságának születése. Az uszoda, szauna, jacuzzi, mint az otthon tartozéka, vagyis az „én a pénzemmel egymagam megvehetem, elérhetem mindazt, ami különben csak emberek sokaságának, közösségének jár” mentalitás egyik legjellemzőbb fokmérőjévé vált a vagyonnak. Kialakult egy olyan attitűd, amely felmagasztalta a régmúlt idők nemesi mivoltát, aminek köszönhetően elterjedt az úgynevezett „antikolás” divatja a berendezési tárgyakat illetően. A lakás, a ház mérete mindig is presztízskifejező volt, de a '90-es években kialakult – a Kapitány házaspár által „fent létnek” nevezett – a magaslatra költözés presztízse is. Egyre általánosabbá vált a jó kilátással rendelkező helyre település igénye, még a könnyű megközelíthetőség rovására is. Ez a SUV-terepjárók elterjedésében is szerepet játszott, hiszen a nehezen megközelíthető lakóhelyek megkívánják, azaz ezen is látszott, hol is lakik az illető. A házak építőanyagai között egyértelmű a gazdagságot kifejező, a maradandóságot is jelképező márvány elterjedése, és még inkább gazdagságjelző az arany, az aranyozás vagy aranyat utánzó anyagok használata. Jellemzővé vált a zárt övezetek kialakítása, például a csak speciális kártyával látogatható üzletek, áruházak kialakulása, s az ottani vásárlás, ami egyúttal magasabb társadalmi státuszt is demonstrál, csakúgy, mint egyes éttermek zárt, elkülönített, a kiválasztottak számára fenntartott helyiségei, szeparéi is; nem beszélve a zártkörű vitorlás-, golf- és teniszklubok terjedő rendszeréről. A „felső helyzet” kifejezésének egyik legfőbb jelzésévé a határok felettiség vált: az offshore cégek mellett a gyerekek külföldi iskoláztatása, külföldi ingatlantulajdon és bankbetét, drága nyaralások és utazások. |
Nem lehet elég korán kezdeni
„Az első millió pénzügyi társasjátékban a cél olyan szemléletmód és tudás elsajátítása, amelynek alkalmazásával gyermeked jobb jövőjét alapozod meg. Ezzel a gondolkodásmóddal gyermeked megteremtheti magának mindazt az életben, amire vágyik. A pénz nem lesz akadály többet” – hirdeti társasjátékát weboldalán a Magánpénzügyi Akadémia.
Az oldalon többek között megtalálhatók tizenéves milliomosok beszámolói is, akiknek a „társasjátékkal való találkozás” után sikerült összeszedni az első milliót az oldal állítása szerint. A 12 éves kortól ajánlott társashoz oktatóvideó is jár, és potom 24 990 forintért megvásárolható. Az első millió megszerzéséhez szükség van némi befektetésre is. Megpróbáltuk elérni a játék tervezőit, de az oldalon megadott elérhetőségen megkeresésünkre azt mondták, hogy a honlapjukon minden információ megtalálható.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
