Szüntessék meg a vasárnapi boltzárat – derült ki nagyon egyértelműen a lapunk által modellezett “népszavazásból”. Két virtuális referendumot “írtunk ki”, amelyekben a vasárnapi boltzárról szóló esetleges népszavazást játszottuk le. És bár nem reprezentatív a felmérés (már csak azért sem, mert olvasóink egy részének, azok közül is a desktopon vagy mobil- vagy okostelefonon szavazóknak a véleményét tükrözi), mégis több mint 7 ezren szavaztak, így az eredmény nagyon nem vihet félre abban a tekintetben, hogy a lakosság mit gondol az Orbán-kormány egyik szimbolikus intézkedéséről, a vasárnapi boltzárról, meg akarja-e tartani vagy eltörölné.

Az egyik “szavazólapon” a tordasi boltos, Simonné Gercsényi Gabriella által megalkotott cseles kérdésre – amit a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is hitelesített – lehetett válaszolni, míg a másikon az általunk összerakott, egyértelműen érthető, nem megcsavart kérdés szerepelt.

Stiller Ákos

Csel ide, csel oda, a szavazók elsöpörték a vasárnapi boltzárat. A hitelesített verzióban 84 százalékos arányt képviseltek a boltzár felszámolását lehetővé tevő válaszok, az érthetőbben megfogalmazott kérdés esetében pedig 92 százalék feletti volt a boltzárat elutasítók aránya.

Mellbevágó lehet

Nézzük részletesebben, miként alakult a matek. A hitelesített kérdést – "Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?" – tartalmazó szavazólapot 24 ezer 200 olvasó nyitotta meg, közülük 6027–en szavaztak. A szavazók közül 5042-en választották a “nem” választ, amely sokkal egyértelműbben kifejezi a boltzárellenességet – így az eredmény 84 százalékos elutasítás lett. Az "igen" válaszok ugyanis sokkal inkább azt jelentik, hogy a boltoknak legyen lehetőségük eldönteni, kinyitnak-e vasárnap, vagy sem, azaz nem kötelez sem a nyitva-, sem pedig a zárva tartásra. A “nem” válaszok többsége azonban tiltaná a zárva tartást, így az “igen” válaszok többsége jóval masszívabb muníciót adhat a kormánynak a boltzár fenntartásához.

Az “igenek” többségét tehát sokkal inkább lehet a boltzár támogatásának tartani, mint a “nem” válaszokét – úgy, hogy azért az “igen” válasz is tartalmazza a nyitva tartás lehetőségét. Csak kevéssé lehet kétséges, hogy eredményes népszavazás esetén az esetleges “igen” többséget a vasárnapi boltzárat körömszakadtáig védő Orbán-kormány az utolsó grandig kiaknázná kommunikációjában és természetesen a jogszabályalkotásban is.

A népszavazás modellezésében részt vevő olvasókat azonban, úgy fest, nem sikerült beforgatni, legalábbis az eredmény azt mutatja, hogy pontosan látták a kérdésben rejlő csapdát. Ez derül ki abból, hogy a kérdésre adott válaszok között 84 százalékos többséget szereztek a “nem” voksok, ami a szavazóknak a vasárnapi nyitva tartás iránti lényegesen erősebb elkötelezettségét mutatja – igaz, kissé imperatív stílusban, azaz magában hordozza a bezárás tiltását is, tehát kevésbé megengedő.

Némiképp többen rugaszkodtak neki a direkt, semmiféle csavart nem tartalmazó kérdésnek – “Ön egyetért-e azzal, hogy Magyarországon jogszabály ne írhassa elő, hogy az üzleteknek vasárnap zárva kell tartaniuk?” –, 7341-en vállalkoztak a szavazásra. Miután e kérdés értelmezésébe különösebb energiákat nem kellett feccölni, az “igen” azt jelentette, hogy kinyithassanak a boltok vasárnap, a “nem” pedig azt, hogy továbbra sem, az eredmény még egyértelműbben mutatja, hogy a népnek erős herótja van attól, hogy vasárnap nem tud vásárolni semmit. A szavazók közül 6787 választotta az “igen”, 554 pedig a “nem” választ, így a vasárnapi vásárlás lehetőségét igénylők aránya ennél a kérdésnél 92 százalékos volt.

Az, hogy az embereket nagyon is érdekli a vasárnapi boltzár kérdése, eddig sem volt titok, nagyjából az attitűd is ismert, a boltzár elutasításának aránya azonban sokkoló lehet még a kormánynak is, amely, ebből világosan érthető, miért is izgulhat, ha egyáltalán tényleg lesz népszavazás.

Körülbelül a vizitdíjat utálta így a nép – de még azt sem ennyire

A korábbi magyarországi népszavazások közül csak a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz csatlakozásról szóló népszavazáson közelítette meg az “igen” voksok aránya a hitelesített boltzáras “nem” szavazat arányát. Az érvényes szavazatok arányában 85,3, illetve 83,7 százalék volt tagságot támogató voksok aránya. A direkt kérdésünkre adott “igen” szavazatok 90 százalék feletti arányát azonban egyik népszavazáson sem érték el.

A kettős állampolgárságról, illetve a kórházprivatizációról szóló népszavazáson – a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt újraszámolás után – 65:35, illetve 51,5:48,5 százalék volt az igen-nem arány. A legutóbbi referendumon, a 2008 március elején tartott “szociális népszavazáson” feltett mindhárom kérdés – legyen-e kórházi napidíj, vizitdíj és tandíj a felsőoktatásban – az eltörlést támogató igen szavazatok 82 százalék körüli győzelmével zárult. A szociális népszavazást épp az Orbán Viktor vezette Fidesz erőltette, és az elsöprő eredmény erősen hozzájárult a Gyurcsány Ferenc vezette kormány lejtőre kerüléséhez, megbénulásához.

Orbánék két mentsvára

Amennyiben valóban kiírják a népszavazást, és az eredmény akár csak közelít is a modelléhez, a kormánynak nem lesz könnyű kifarolni a változtatás mögül. Azonban Orbánék abban reménykedhetnek, hogy magasra tették a lécet. A népszavazásnak a kiírás mellett érvényesnek és eredményesnek is kell lennie, azaz a választásra jogosultak legalább felének, vagyis durván 4 millió magyar állampolgárnak részt kell vennie rajta – azaz át kell vennie a szavazólapot – és az érvényesen szavazók legalább negyedének azonosan kell szavaznia.

Márpedig ezt a lécet nem egyszerű megugrani. Aligha véletlen, hogy az Orbán-kormány megnehezítette a népszavazások kiírását, illetve azt, hogy az azon kimondott álláspontot törvénybe is át kelljen ültetni. Az 50 százalékos részvételi arány magas. Ilyen nagy szavazási hajlandóság jóformán csak a parlamenti választásoknál szokott előfordulni. A rendszerváltás utáni első parlamenti választáson az első fordulóban 65 százalékos volt a részvételi arány, és az azóta megrendezett parlamenti választásoknál 56-70 százalék között mozgott ez a ráta. A Gyurcsány-kormány koporsójába három nagy szöget ütő szociális népszavazásnál ugrotta meg a lakosság az 50 százalékot, ott is csak éppen, 50,5 százalék lett a megjelentek aránya. A szintén elsöprő NATO-belépésről döntő referendumon 49,2, az EU-csatlakozásin 45,6 százalék volt az arány.

A népszavazás kiírásához ráadásul az szükséges, hogy a hitelesített kérdés benyújtójának 4 hónap alatt össze kell szedni 200 ezer támogató aláírást. Amennyiben ez nem sikerül, ugrik a referendum. A nagy talány most az: a semmiből előbukkanó, állítása szerint nem párttag, politikától független tordasi boltos, Simonné Gercsényi Gabriella vajon képes-e abszolválni, hogy érdemi, a politika irányából jövő segítség nélkül összegkalapozzon 200 ezer érvényes aláírást. Úgy, hogy úgy adta be – furcsa körülmények között, egy perccel korábban a saját kérdését az MSZP-é előtt –, hogy nem csatolt hozzá üres aláírásgyűjtő ívet, amely elengedhetetlen feltétele amúgy az érvényes benyújtásnak. A Nemzeti Választási Iroda vezetője hiánypótlásra szólította fel a tordasi boltost, aki 5 napon belül korrigált is, majd az NVI az ő kérdését engedte népszavazásra bocsátani.