Ma már nem kell ínyencnek lenni ahhoz, hogy a szegedi paprika és a makói hagyma hamisra koptatott folklórját átlépve, a Vegetától, meg Horváth Rozitól távolodva fűszerezzen a konyhában bárki. Mi is többször írtunk már e témában, például a Fűszerészről (itt  meg itt is), de, hogy csak a gasztroforradalmi példálózás legkézenfekvőbb példáit említsük: van nekünk már hazai BBQ-királyunk is, meg hát ott van a Culinaris is.

Fülöp Máté

Az egyre bővülő körbe néhány éve a feltörekvő "chiligrófok" is beletartoznak. Közülük kerestük meg az egyik friss hajtást, a Chiki Chilit, hogy megtudjuk például, milyen is az Édes Rémálom.

Amennyire tudatos brandépítés eredménye az első évét maga mögött hagyó Chiki Chili sikere, annyira véletlenszerű volt a projekt indulása. Az országos nyilvánosságban a Magyar Vöröskereszt főigazgatójaként ismert cégvezető mikrovállalkozós története azon a majd két évvel ezelőtti napon is úgy kezdődött, mint mindig. István kora reggel Vác külső területein futva gyűrte a kilométereket. Állítása szerint ilyenkor tud a legjobban rendet tenni a fejében; a rá váró feladatokhoz használható kreatív ötletei is rendre futás közben születnek. Aznap mégis azon agyalt, hány elhagyott, megműveletlen kertet látott összesen a Naszály-hegyen.

El is felejtette volna az egészet, ha a reggeli mellé járó internetes szörföléssel nem egy olyan blogon köt ki, ahol a hazai chilitermesztésről szól a legfrissebb poszt. „Valami bekattant, és mivel elég sok projektet pakolok össze főállásban, arra jutottam, hogy ezeket a tapasztalatokat itt is kipróbálhatnám” – meséli István. Főzni és kertészkedni régóta szeret, de a miért a paprika? kérdésre ma sincs logikus válasza. Lehetett volna a blogposzt témája a mák is, a zeller is, de mert a bejegyzés a chilit éltette, a többi jött magától.

Fülöp Máté

Az első emeleti lakásban húsz szemmel kezdett 2015 áprilisában. Csak a Jamaican Hot Red magok keltek ki (a nyolc Habanero Chocolate - ezzel, most már tudja, eleve elkésett - meg sem élte a palántává érést), de a próbaév így is emlékezetes lett. Az erkélyre kitett palántákról hamar kiderült, hogy „növényként is szépek”, meg az is, hogy igen hálásak a törődésért. Amikor a növekedési boom hatására már nem tudtak kijutni az erkélyre, az is eldőlt, hogy a következő évre intézményesítik a projektet. Minthogy István felesége és fia nem csak locsolással, de olykor énekléssel is hajlandó volt a növények jobb közérzetét biztosítani, a családban a folytatásról nem is volt vita. Többet akartak a balkonon nevelgetett fűszernövényeknél és a maguk számára készített pestóknál, így beindult a projektmenedzselés.

István alapozásként beszerezte a chilitermesztéshez szükséges elméleti tudást; az internetről könyveket, cikkeket töltött le, fórumokon, közösségi oldalakon keresett videókat – és rokon lelkeket. És bár eleinte nehéz volt a szakszövegeket értelmezni is - „mert mégsem vagyok kertészmérnök vagy tanult mezőgazdász” -, de gyorsan belejött. Bár termék még nem is létezett, a márkaépítés már elkezdődött egy mára portállá hízott blog indításával, elindult a névkeresés, profit bízott meg a logótervek elkészítésével, és mindemellett szinte folyamatos piacfelmérést is végzett. Ez utóbbi gyakran a család gasztronómiai élménygyarapításával társult: a konyhában az éppen aktuálisan beszerzett szószokba ropit mártogatva íz-elemeztek hármasban.

Mindezek eredménye az lett tavaly januárra - amikor az új szezon a magcsíráztatással elindult –, hogy István már nem csak azt tudta,  milyen magokkal érdemes próbálkoznia, azokat honnan - vagy: honnan ne - rendelje meg. Az őstermelői igazolvány kiváltásával és a hivatalos termelői regisztrációval a munkát hivatalossá is tette – látni akarta, hogy ami hobbiként indult, üzleti terv szerint is működhet-e.

Fülöp Máté

István felesége nemrég bevallotta: alig várja, hogy a 3. év után egy Vác környéki nagy kertbe kerüljön át az ős- és kistermelés. A chilipaprika jelenleg ugyanis Kunszentmártonon terem, István édesanyjának kertjében. A megfelelő méretű telek adott volt, és a projektre azt is rá lehetett fogni, hogy a nyugdíjas asszony is talált így egy kis, mindennapi mozgást igénylő, hasznos elfoglaltságot. „Három évre számoltam előre, érdekelt, hogy ennyi idő alatt mit lehet kihozni egy 32 négyzetméteres kiskerti fóliásból, meg a hozzá tartozó szabadföldműveléses zöldségekből” – magyarázta István. A termőterület összesen így sincs száz négyzetméter. A projekt indulása vitte el a tervezett költségek zömét; a fóliasátor, a csepegtető-, és öntözőrendszer több mint félmillió forintba volt. Ezen kívül a fóliasátor szellőzését és a termés feldolgozását és kiszerelésének kérdését kellett megoldani. Az első éves termés 46 kg lett, végül mintegy 500 üvegben, szószként végezte.

A Chiki Chili névnek eredetileg nincs köze ugyan az angol cheekyhez (jelentése: szemtelen, pimasz), de éppenséggel illik rá. A szószok receptúrája ugyanis saját ízlésen alapul, és mivel István kedveli a szokatlan íztársításokat, a belépő szinten csípős Boszorkány Lehelete gyömbéres-citromos, de leginkább hagymás-foghagymás lett. Kunszentmártoni gyökerekkel a Márton napi libához szükséges édesebb szósz készítése kötelező feladat volt: az Édes Rémálom sütőtökös, karamellizált cukros – birsalmás lebegtetést követően harap bele az ember arcába. A zöld és savanyú Ogre Csókja a véletlen szülötte – mivel tavaly ősszel hamar jött a hideg, és az utolsó 15 kiló termés már nem érett be teljesen, a chilit főként zelleresen dolgozták szósszá. István számára a legizgalmasabb persze a legerősebb chilije, a Perzselő Pokolt azonban a műfajjal még csak ismerkedőknek nem ajánlja – és ennek csak egyik oka, hogy került bele „trinidadi skorpió”. (A másik, hogy a világ legerősebb chilijét, Carolina Reapert is tartamaz.)  

Fülöp Máté

A tavalyi termés jelentős részét még karácsony előtt, a solymári chilifesztiválon értékesítette, de sokan, ismerősök is bejelentkeztek szószkóstolására a Chiki Chili Facebook-oldalán. A 40 és 90 millis, 900-2000 forintért árult, egy évig eltartható Kardos-féle chilikkel egyelőre tarthatónak tűnik az eredeti elképzelés. Az, hogy a vállalkozás 3 év után már ne vigye a pénzt. István idén a meglévő területen a termésátlag optimalizálására fókuszál. Ha jövőre még mindig úgy látja, hogy érdemes, akkor szóba jöhet a nagyobb állománybővítés is. Erre és a fővárost célzó áruterítésre is van már elképzelés, de ehhez túl kell lépni azon is, hogy „csinálunk egy szószt, és azt majd a barátaimnak odaadom”.