Néhány évvel ezelőtt az álláskeresők töredéke vette csak a bátorságot, hogy ne fogadja el azonnal a munkaadó által felkínált összeget, és megpróbáljon a béréről tárgyalni, pedig kutatások szerint a nyereség éves szinten átlagosan a bér 10 százaléka, azaz akár több százezer forint is lehet. A munkaerőhiány és az Y generáció elvárásai viszont teljesen átírták a bértárgyalási szabálykönyvet.

Az első klasszikus tanács szerint nem szabad a kiválasztási folyamat elején a bérről beszélni, hiszen amíg a munkáltató nem látja, hogy mennyire értékes a munkaerő, minden bért drágállni fog. A másik alapszabály szerint az veszít az alkupozíciójából, aki először mond ki összeget a tárgyalás során, de ha mégis a jelentkezőnek kell összeget meghatároznia, mondjon többet, mint amennyit keresni szeretne.

S. Tóth Márta business coach szerint régen tilos volt, ma már elvárás a munkaadók részéről, hogy a beadott önéletrajzban szerepeljen a bérigény. Ez a félénkebb jelentkezők előtt is megnyitja a lehetőséget arra, hogy akár tárgyalás nélkül is elérhessenek az optimálisnál magasabb bért. „Ne konkrét összeget, hanem egy minimum-maximum sávot adjunk meg. Attól sem kell tartani, ha a munkaadó ezután a minimum összeget ajánlja meg, ugyanis akkor innen indulhat maga a tárgyalás.”

Ha a minimum összeget ajánlja meg a munkaadó, erre kell rákérni a cafeteria-juttatásokat, pl. mobiltelefont, kocsit, SZÉP-kártyát, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetést stb. – de akár rugalmas munkaidővel vagy home office-szal is kárpótoltathatjuk magunkat.

A tárgyalás során arról is megállapodhat a jelentkező a munkaadóval, hogy – bár most elfogadja a minimum összeget – bizonyos határidőn belül már a maximum összeget szeretné bérként kapni. A klasszikus bértárgyalási rutinból itt viszont átmenthető az a gyakorlat, hogy nem szabad szóban elhangzott ígéretekre bazírozni, a beígért emelést határidővel együtt bele kell foglalni a munkaszerződésbe.

S. Tóth Márta szerint sokat lehet tanulni az Y generáció bértárgyalási technikáiból. A mai huszonévesek és korai harmincasok tudatossága nemcsak arra terjed ki, hogy egyáltalán mernek tárgyalni, hanem arra is, mernek újabb lehetőséget keresni, ha sérülni látják érdekeiket. S. Tóth szerint hiába a munkaerőhiány, ez a generáció jellemzően nem vállalja, hogy kettő helyett dolgozzon – vagy ha igen, el is kéri az árát.

Mivel fontos számukra az életminőség, a munka- és a szabadidő egyensúlya, a multik veszítettek népszerűségükből a szemükben. Az internetet pedig nemcsak tájékozódásra, hanem tájékoztatásra is használják: a bérigényüket a fizetéseket összehasonlító oldalak adatai alapján kalkulálják ki, és előfordul, hogy Facebookon írnak rá a kiszemelt cég egy dolgozójára a bére után érdeklődve – és a business coach szerint kapnak is válaszokat. 

A jelentkezők saját Facebook-profilja pedig gyakran szintén a bértárgyalás passzív részese: S. Tóth szerint kivétel nélkül minden munkáltató ellenőrzi a jelentkezők profilját, így a tudatos karrierépítők amellett, hogy megfontoltan posztolnak, igyekeznek informatívvá is formálni a profiljukat.