Az öregségi nyugdíjhoz legalább 20, a résznyugdíjhoz 15 év szolgálati idő szükséges. Ha ebből 5 év hiányzik, akkor a törvény lehetőséget nyújt ennek megvásárlására. A nyugdíjjogosultság elérésekor az érintettek túlnyomó többsége benyújtja öregségi nyugellátásra vonatkozó igényét és annak elbírálása után öregségi nyugdíjassá válik.

Mi történik viszont azokkal, akik nemélnek, vagy nem élhetnek ezzel?

Ennél azonban gyakoribb eset, hogy nem is a meghatározott feltételek hiányában, de önként halogatja valaki a nyugdíjaztatását, hogy növelje a várható nyugdíját. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény értelmében, aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. Ez évi 6 százalékos többletet jelent, ráadásul ebben az esetben az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkereset 100 százalékát is meghaladhatja.

Szintén a magasabb ellátás miatt halasztják el a nyugdíjigény benyújtását azok a személyek, akik rokkantsági ellátásban részesülnek, és azzal szembesülnek, hogy ez az ellátásuk magasabb, mint az öregségi nyugdíjuk lenne. Ők ilyenkor mindaddig a rokkantsági ellátás mellett maradnak, amíg a nyugellátással (további szolgálati idő szerzése, illetve a valorizációs szorzók változása révén) nem járnának jobban.

Az Adózóna cikkének folytatása arra is kitér, hogy a hozzátartozói nyugellátásban részesülő, nyugdíjkorhatárt betöltöttek esetében mi lehet az oka a nyugdíjigény halasztásának.