Ficzek Ildikó nyílászárókat értékesítő egyéni vállalkozó Győrben. Azután kereste meg szerkesztőségünket, hogy megírtuk, a világjárvány kitörésével kisvállalkozók ezrei kerültek hirtelen nehéz, néha kilátástalan anyagi helyzetbe. A kormány eddig 81 ezer kisvállalkozót mentesített ugyan a kata fizetése alól, de sokakon ez sem segít. Ildikó saját vállalkozása példáján mondta el, hogy miért nem.

Kényszervállalkozó vagyok több éve, de eddig nem panaszkodtam

– kezdte. „Bár közgazdászként, vezető pozíciókban, alkalmazotti jogviszonyban jobb volt, de 45 felett, középvállalkozásnál dolgozva, egyre alacsonyabb bérért, már nem volt leányálom. A szürkegazdasághoz nem voltam elég bátor, a kereskedelmi láncok középvezetői pozícióihoz pedig hirtelen túlképzett lettem.”

Ezért döntött úgy 2013-ban, hogy a saját lábára áll.

Gyakorlatilag a nulláról kezdtem

– mesélte. „Azt mondtam magamnak, ha nagyban képes voltam átlátni az értékesítési folyamatokat, egy cég marketingstratégiáját, akkor kicsiben is meg tudom csinálni.”

A munkahelyén felmondott, és eldöntötte, hogy attól a naptól kezdve értékesítési vállalkozásából fog megélni. Mint mondta, a kereskedelmet ismeri, ehhez ért. „Tisztában vagyok azzal, hogy értékesítőként jó vagyok, tudom, hogy mit tudok, mit tanultam. És sajnálom azokat a cégeket, amelyek nem vettek föl, mert vesztettek ezzel” – nevette el magát.

Mivel a legutolsó munkahelye egy ablakokat gyártó cégnél volt, úgy döntött, vállalkozást is ezen a területen indít.

Itt volt a legfrissebb a tudásom, itt voltak kapcsolataim, ezért ezen a területen kellett maradnom.

Szerkesztőprogramokat, számlázást tanult, és hosszas keresgélés után talált egy jó ablakos partnercéget, ennek kezdte el árulni a termékeit.

Pénze nem volt túlzottan sok, ezért komolyabb tőke nélkül, kölcsönökből, a kreativitásában bízva vágott bele a munkába. Szó szerint garázscégként kezdte.

Egy győri családi-társasházban lakom, van egy kis garázsunk, azt föltuningoltam, apránként megvásároltam a bemutatótermékeket.

Később már a partnervállalat is támogatta ebben, nem kellett a kiállítandó nyílászárókra költenie. „Ma is ez a bemutatótermem, nem is változtatnék rajta.” Munkája nagy része az interneten, telefonon zajlik, ott adja az ajánlatokat, ott keresik a vevők, akikkel csak akkor találkozik, ha már a terveket kell készíteni. Még alkalmazottként ismert meg egy nagyon jó beépítőcéget, velük kezdett el együtt dolgozni. Ők lettek az alvállalkozói, az ő feladatuk a helyszíni szemle, a mérés és a beépítés.

Megállapodtunk, hogy én nem foglalkozom beépítéssel, ő pedig nem értékesít.

Így férnek meg azóta is egymás mellett. Amit a partner legyárt, arra Ildikó ajánlatot tesz, ügyfelet szerez és elad. Alkalmazottja nincs, azt mondta, ebből a szempontból most szerencsés. A környéken sokan ismerik, „sokan jöttek, és kerestek meg”. A kezdeti nehézségek után a környéken élők elkezdték ajánlani.

Egy biztosítós letérdelne ezért, én 80 százalékban ajánlásra dolgozom

– mosolyodott el ismét. Még Ausztriából is kapott megrendelést.

Oda is ismerős révén jutottam, ott is ajánlottak.

Azt mondta, ma már nem menne vissza a multivilágba, noha vállalkozóként, ha hibázik, az a saját pénztárcájára megy.

Gyötrelmes volt a kezdet, sokszor voltam közel a depresszióhoz, komoly mélypontjaim voltak. Amíg az ember egy cégnél alkalmazottként dolgozik, és a főnöke mondogatja, hogy de mit gyártunk a jövő héten, attól a falra mászik. Amikor viszont saját magamnak mondogattam, hogy oké, de a jövő héten mit fogok eladni, az sokkal rosszabb volt.

Azt mesélte, ettől függött az egzisztenciája, miközben kölcsönökből élt, és próbálta visszafizetni azokat.

Továbbra is pici vállalkozó, de már van minimális nyeresége, és örül annak, hogy kényelmesebben keres normális összeget, mint ha alkalmazottként kellene gürcölnie.

Az első két év nagyon pocsék volt, ahhoz képest tavaly és tavalyelőtt már három-négyszeres volt a forgalom.

Ildikó szerint, aki ezekben az években nem tudott az építőiparban fejlődni, az azért elég béna kellett, hogy legyen. Ezt a lendületet törte most meg a járvány.

A koronavírus megjelenésének első percében visszamondták az utolsó két megrendelésemet, azóta ajánlatkérés sincs.

"Vagyis nem akar senki ablakot cserélni. Amin nem is csodálkozom. Ki tudja, kinek meddig van állása, vagy meddig nem lesz, meddig kell a tartalékokból élni, és ha ennivalóra, meg WC-papírra kell a pénz, hát én se a lakásfelújítással foglalkoznék."

Ez azt jelenti, hogy Ildikónak ettől a hónaptól nincs bevétele: "Egymás után felhívtak, és azt mondták, majd később, köszönik. Ausztriába már én szóltam, hogy nem fog menni a munka, nem tudjuk az ablakokat kivinni."

Hozzá hasonlóan a beépítő alvállalkozónak se lesz bevétele. Ahogyan a hasonló helyzetű társas vállalkozóknak és a szállító gyárnak sem, utóbbiak azért küzdenek, hogy a dolgozóikat megtartsák.

Sokan terveztek házfelújítást, és hiába tudom, hogy megvan rá a pénzük, ha maguk is vállalkozók, meg elvált anyukák két gyerekkel, akkor nyilván behúzzák a féket, és azt mondják, kivárunk, hogy meddig kell a tartalékból például a rezsit fizetni, a lakásfelújítás ráér. Nyilván meg fogják csinálni, de az ő helyükben most én sem vásárolnék ablakot.

Ildikó munkája szezonális, ami azt jelenti, hogy „nyáron őrület van, dolgozni kell hétvégén és hétköznap este is”. Eddig mindig úgy készült, hogy a téli hónapokban nincs komolyabb bevétele, „arra lehetett tartalékolni”. A jelenlegi helyzet viszont más. Idén januártól márciusig árajánlatokat gyártott dömpingszerűen, ezekből lett volna munka és bevétel áprilistól decemberig.

Most nincs árajánlatkérés, ha ez így marad, az egész szezon elszállt.

Közben gondot jelent neki a gyenge forint is, minden beszállító, redőnyös, párkányos cég folyamatosan árat emel. Már egyeztettek a gyártókkal arról, hogy ha újra minden visszaáll a régi kerékvágásba, komoly marketingtevékenységre lesz szükség, de 360 feletti euróárfolyamnál kedvezményt hirdetni nem lehet.

Azt állítja, bántja, hogy hiába fizet havonta több mint kétszer annyi járulékot, mint egy katás, mégsem kapott eddig az államtól mentőövet – pedig neki sem lesz jövedelme. "Eddig azt hittem, majd a következő körben, most kicsit félek, hogy olyan kör nem lesz, amibe én is bekerülök. Hisz szóba se jövünk sehol" – fakadt ki.

Elmondása szerint annyi tartaléka van, amennyiből pár hónapig eldöcög.

Csak a járulék, amit havonta magam után befizetek, 90-120 ezer forintra rúg. Eddig teljesen hibátlanul fizettem, kínosan ügyeltem rá, hogy a szállítók és NAV felé mindig rendben legyek. De most nem megy tovább.

Úgy tervezi, hogy a nyereségéből kifizeti az iparűzési és a gépjárműadót, utána nincs tovább, mert nincs megrendelés. Annyi pénze marad, amennyiből élelmiszert vesz és kifizeti a rezsit. Ő továbbra is szívesen fizetne minden egyebet is, „csak jól jönne a segítség”.

Én szeretnék, amíg nyugdíjba nem megyek, tisztességesen adózni, de most nem tudok fizetni. Ennyi.

Orbán Viktor miniszterelnök április 7-re ígérte a koronavírus-járvány miatti válságra kidolgozott gazdasági csomag bejelentését. Azt mondta, ez lesz a "legnagyobb" gazdaságélénkítési program Magyarországon.