Évek óta ki vannak feszítve az orvosi segédeszközöket gyártó cégek, akiket nagyon érzékenyen érintett, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) heteken keresztül nem utalta át a legyártott segédeszközök árának állami támogatását. A vállalkozások többsége ezekből, a jellemzően hó elején utalt támogatásokból tudja fizetni a béreket, a járulékokat vagy épp az előző havi számlákat.

"Hónapról hónapra élnek” – mondta a hvg.hu-nak Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének (OCSZ) elnöke. Az elnök szerint a mostani csúszás szinte a legtöbb vállalkozást a fizetésképtelenség határára sodorta, és volt olyan országos cég is, amelyik jelezte, ha nem jön a NEAK-utalás, január 1-vel lehúzzák a rolót. A támogatást végül elkezdte utalni a NEAK, de ezzel még nem oldódtak meg az ágazat évek óta fennálló problémái, amelyek elsősorban az alulfinanszírozottsággal függenek össze.

Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének (OCSZ) elnöke

Túry Gergely

A gyógyászati segédeszközök – például az ortézisek, protézisek és ortopédiai cipők – beszerzését támogatja az állam a betegek számára, mivel az ilyen egyedi eszközök előállítása meglehetősen költséges. A rászoruló pácienseknek ezért csak egy meghatározott mértékű térítési díjat kell fizetniük, az eszköz fix hatósági árának fennmaradó részét az állam fizeti a gyártóknak. Ezzel a résszel késlekedett az elmúlt hetekben a NEAK.

A támogatás mértéke változó, de az elnök szerint leggyakoribb C2-es típusú, erősen deformált lábra való ortopéd cipő esetében a NEAK honlapján elérhető adatok alapján bruttó 52 196 forint – egy darab (nem pár!) cipő után. A páciens által fizetendő térítési díj – még mindig egy darab cipő esetében – 12 224 forint, ami 80 százalékos támogatást jelent. Vagyis, ha mindkét lábra szükséges ilyet húzni, akkor közel 130 ezer forintos teljes árról beszélünk, amiből a páciensnek 24 500 forintot kell állnia, és ilyen eszközt évente egyszer igényelhet.

Közel 130 ezer forint egy pár cipőért elsőre soknak tűnhet, ám itt jórészt kézi munkával készülő egyedi darabokról van szó, amiket nem lehet a nagy sorozatban gyártott konfekcióárukhoz mérni. A sorozatgyártású és az egyedileg, méretre készített áruk közötti különbséget általában is tízszeresre szokták taksálni – mondta Rozsnyai Sándor –, és ekkor még mindig nem a speciális ortopédiai igények alapján elkészített cipőkről beszélünk. Vagyis az államilag meghatározott fix ár valójában nagyon alacsony, ráadásul 12 éve alig változott.

Túry Gergely

Érdemi emelés legutóbb 2010-ben történt, az akkor épp leköszönő kormány idején, azóta csupán egy alkalommal, tavaly növelték az erre jutó támogatás összegét. Ez a 2021-ben biztosított 1,5 milliárdos pluszforrás átlagosan 25,9 százalékos emelésre volt elég – derül ki az OCSZ egyik idén év elején készült háttéranyagából.

Időközben azonban minden egyéb – alapanyag-, rezsi- vagy épp bér- – költség, jóval nagyobb mértékben emelkedett. Mint a háttéranyagban írták: 2010-hez képest csak a bérminimum 190 százalékkal nőtt. A jelentős különbség különösen érzékenyen érinti a magas munkaerő-intenzitású, gyakorlatilag kézműves tevékenységet, és oda vezetett, hogy míg 2010-ben egy erősen deformált lábra készülő ortopéd cipő bruttó ára megegyezett a bérminimummal, idén év elején már ennek a felét sem érte el. És azóta csak romlott a helyzet.

Idén elengedte a kormányzat a rezsiárakat a vállalkozások esetében, a zömében import nyersanyagból készülő eszközök bekerülési költsége pedig emelkedett a forint mélyrepülésével. Ráadásul a magas infláció miatt tovább kellene emelni béreket, ám a változatlanul alacsony fix hatósági ár mellett erre már nem jut mozgástere a vállalkozásoknak. A magyar hatósági ár mostanra már nem csak Nyugat-Európához mérve rendkívül alacsony – az európai átlag 25 százalékát sem éri el –, de még a V4-es országokkal összevetve is sereghajtó.

Az elnök szerint legalább háromszorosára kellene emelni a támogatási árakat, hogy a bevétel fedezze a gyártók megnövekedett költségeit. Így több juthatna a szakemberek fizetésére, amivel fékezni lehetne elvándorlásukat, és enyhíteni az ágazatot évek óta sújtó munkaerőhiányt. Emellett esély nyílna a mostanra elöregedett – 55-60 év közé teszik az itt dolgozók átlagéletkorát – szakma utánpótlására, és végül, de nem utolsó sorban jobb minőségű ortopéd cipőhöz (vagy ortézishez, protézishez) jutnának a betegek, akik pedig nincsenek kevesen: 2019-ben közel 140 ezer pár ortopéd cipő talált gazdára, de ha a potenciálisan érintettek mennyiségéből indulunk ki (egymillió diabéteszes, 58 ezer sztrókos, 460 ezer érszűkületes beteg) az ilyen eszközökre szorulók száma ennél is magasabb lehet. A probléma annyira akut, hogy az ágazati érdekképviseletek az utóbbi időszakban évente előállnak a kérdéssel, két éve már az egész ágazat megszűnésének rémképe is felderengett, de megoldás egyelőre nem látszik.

Kritikus helyzetbe került az ortopédcipő-készítés Magyarországon

Több ezer fő munkája, több mint 100 hazai kis- és középvállalkozás léte és évi 132 ezer beteg ellátása került kritikus helyzetbe Magyarországon, miután egyre nehezebb körülmények között dolgoznak az ortopédcipő-készítők, akik nemcsak az egyre több ellátásra szorulót nem fogják tudni ellátni, de a legtöbbjük már a következő pár hónapot sem tudja finanszírozni.

Rozsnyai Sándor arról is beszélt, hogy a támogatási ár emelésével párhuzamosan csökkenteni kellene a térítési díjakat is, amit sok beteg már most sem tud megfizetni. Pláne, hogy legutolsó, 2021-es emeléssel párhuzamosan ezeket is magasabbra szabták (a támogatás a fix ár 80 százalékát fedezi, 20 százalék a térítési díj, legalábbis a fentebb is említett ortopéd cipők esetében). Az elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy míg a nyugdíjakat folyamatosan emelik, a közgyógyellátás jövedelemhatára változatlan, így sok kisnyugdíjas beteg ezzel a plusz pár ezer forinttal pont kikerül a közgyógyellátási körből (amivel a térítési díj kifizetéséhez kaphatnának segítséget), de továbbra is alacsony jövedelmük nem lesz elegendő ahhoz, hogy kigazdálkodják a térítési díjat. A szervezet háttéranyagában úgy becsülték, hogy tavaly az összes ellátott 10 százaléka anyagi okokból szorult ki az ellátásból.

Az ortopédeszköz-gyártókat képviselő szervezetek múlt csütörtökön a fenti gondok miatt nyílt levélben fordultak Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez, felhívva a figyelmet, hogy az ágazatban működő

több száz vállalkozásnak már a rövid távú működése is veszélybe került a drasztikusan emelkedő energiaárak, finanszírozási problémák és a közel két évtizedes szakmai és pénzügyi lemaradás miatt.

A három szervezet – az OCSZ, a Ortetika, Protetika, Rehabilitáció Szövetség és a Ortopédikusok Magyarországi Ipartestülete – közös nyílt levelében emlékeztetett, hogy az ország uniós csatlakozása óta nem történt meg ennek a területnek a részletes felmérése és EU-s célforrások hiányában elmaradt a felzárkóztatás, ezért megfelelő források biztosítását kérte mindehhez az elnöktől, felsorolva egy sor problémát:

• a hazai egyedi méretre készült eszközök árai nem érik el az európai átlag 25 százalékát, jóllehet az előállítási és alapanyagköltségek hasonlóak;
• a betegek által fizetendő hazai térítési díjak arányaiban itt a legmagasabbak az EU-n belül;
• a NEAK novembertől átmenetileg nem tudta kifizetni a támogatási összegeket;
• magas a vállalkozások eladósodottsága, sokan folyószámla- és beruházási hitelekből tartják fenn magukat;
• az EU-s egészségügyi szabványoknak való kötelező megfelelés is komoly anyagi megterhelést jelent számukra;
• az uniós átlag 35 évhez képest itthon 55 év az átlagéletkor a szakmában;
• a társadalombiztosítás által kiadott eszközlista közel 50 éve nem változott, és csak igen kis számban van lehetőség korszerűbb eszközök támogatására.