Az írószövetség tagját nagy türelemmel viselt betegség után január 10-én érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
   
Molnár Zoltán 1920. november 24-én született Debrecenben. 1954-56-ig az Irodalmi Újság, majd a Szabad Nép munkatársa, 1956-ban az Írószövetség titkára volt. A forradalom leverése után letartóztatták, 1959-ben szabadult. Szabadfoglalkozású, majd újságíró volt, 1963-tól 1981-ig az Élet és Irodalom munkatársa. József Attila-díjat kapott 1954-ben és 1972-ben.
   
Főbb művei: Félegyházi képek (riportok, 1953); A kovács (elbeszélések, 1954); Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956); Régi szerelem (elbeszélések, 1960); Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962); Egy márciusi nap (regény, 1965); A tizenharmadik leány (regény, 1963); Váratlan esküvő (elbeszélések 1966); Ulti a halállal (regény, 1968); Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971);  Civilélet (kisregény, 1973); Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977); Eljegyzés (regény, 1979); Fakerék (elbeszélések, 1982); Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987); Veszélyek és meggondolások (elbeszélések, 1995).