Megkomponált megjelenési sorrenddel léptünk át a Chopin-évből a Liszt-évbe, hiszen a Gondolat kiadónál hiánypótló kötet látott napvilágot múlt év végén: a Liszt Ferenc által jegyzett Chopin-könyv, az első monográfia a zongora poétájáról. Alighanem páratlan a zenetörténetben, hogy egy zeneszerző teljes kötetet szenteljen pályatársa művészetének, de Liszt így tett, ennek gyümölcse az először 1852-ben megjelent könyv, amely egy majdnem száznegyven éves fordítás újrakiadásaként lett most számunkra hozzáférhető. Bármily meglepő, de Wass Ottilia fordítása, nyelvezete ma is érthető, az olvashatóságot segíti a Chopin-életműben imponáló alázattal elmélyült Szilasi Alex zongoraművész gazdag jegyzetanyaga, tartalmas előszava. (Mellékletként lemezt is kapunk, ezen Paderewski, Rosenthal és Dohnányi játssza Liszt és Chopin egy-egy alkotását.)

Gramofon

Itt a nagy pillanat: Liszt szól Chopinről! Azonban csalódnunk kell. A kor értekezési stílusának megfelelően Liszt Ferenc bőbeszédűen nyilvánul meg a könyv lapjain, így annak, aki Liszt Chopin-képére kíváncsi, a százhetven oldalnak csak töredéke lesz releváns. Tulajdonképpen csodálkozásra adhat okot, hogyan tudott egy ízig-vérig muzsikus ilyen távol maradni a chopini zenétől. Aki a zenében él, aki maga a zene, az nem fogalmazhat ilyen felszínesen, ilyen elvontan – mintha egy hozzá nem értését filozófiai gondolatmenetekkel palástolni akaró esztétát hallanánk. Hajlunk arra, hogy osszuk azoknak a véleményét, akik szerint nem is Liszt munkája a kötet, hanem élettársáé, Carolyne von Sayn-Wittgenstein grófnőé. „Nagy mennyiségű mazurkájában az érzelmek és benyomások rendkívüli változatossága uralkodik” – olvassuk, és hálát adunk a velős megállapításért. Ha viszont vesszük a fáradságot végigolvasni, kimazsolázhatjuk az értékes mondatokat, megállapításokat, például a polonézek, mazurkák hátteréről, Chopin játékáról, szabad előadásmódjáról, viszonyáról a zeneszerző-elődökről.

Hamburger Klára munkája nem száznegyven, csak huszonöt éve jelent meg először, a Zeneműkiadó egy-egy zeneszerzőnek, műfajnak, hangszernek szentelt kalauzai között. A mostani kiadás bővített változat. Az életmű legjelentősebb darabjainak leírásai módosultak az azóta elért kutatási eredmények ismeretében, az ismertetett művek köre bővült egy német-francia dalcsokorral, a legfőbb újdonság azonban a számos kottapélda, illetve a Liszt több művében megjelenő, úgynevezett keresztmotívum vizsgálatának szentelt izgalmas fejezet. A kötet a tudományosság és az ismeretterjesztés közötti mezsgyén jár: sok-sok adattal találkozhat az olvasó, de ezek nem fekszik meg a gyomrot, épp ellenkezőleg: a műismertetők olvasmányosságához járulnak hozzá. A címváltozás érthető: a kötet több mint kalauz; nemcsak az egyes művekről, Liszt Ferenc zenéjéről ad átfogó képet. A műcsoportok előtt közérthető, színes, tömör, Liszt és az adott műfaj kapcsolatát taglaló összefoglalás áll (vallásos és egyházi művek, zenekari művek, versenyművek, zongoraművek, dalok). A kötetet tematizált bibliográfia egészíti ki.

Watzatka Ágnesé az egyetlen eredeti, azaz nem „újrahasznosított” kötet a tavaszig megjelentek közül. Angolul is kapható, de e budapesti útikönyv budapestieknek is szól. Városrészekre bontva mutatja be azokat a helyeket, ahol Liszt Ferenc megfordult, amelyeket ismerhetett. Köztük van természetesen a Zeneakadémia és a Nemzeti Zenede első önálló épülete, a Mátyás-templom, a Nemzeti Múzeum, a Vigadó. Számos olyan hely is – és ettől igazán izgalmas –, amelyeken ma már irodaház áll, vagy amelyek mellett esetleg nap mint nap elsétálunk, mégsem vesszük észre. Ilyen például a Tigris Szálló a József nádor téren, Zichy Géza gróf lakása a Várban, az Üllői úti kaszárnya, amit rendszeresen látunk a négyes-hatos villamos ablakából, vagy az egykori Hangászegyleti Zenede (a mai „Bartók-konzi”), aminek impozáns épületére rá sem ismerni a századfordulós fotográfiáról. Az épületek életéről mesél a tipográfiailag és grafikailag is rendkívül igényes kiállítású könyv, amely így a XIX. századi Budapest színeit, hangulatát–hangulatait, mindenapjait eleveníti fel olvasója, lakója, látogatója számára, mintegy háromszáz, köztük számos, már-már revelációt jelentő archív fényképpel illusztrálva.

Liszt Ferenc: Chopin
Gondolat Kiadó, 171 oldal

Hamburger Klára: Liszt Ferenc zenéje
Balassi Kiadó, 532 oldal

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel
Helikon Kiadó – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 248 oldal

Várkonyi Tamás
Gramofon