„Nem árt, ha megtudják az emberek, hogy van lábam” – mondja D. Tóth Kriszta, akit tizenöt éven át valóban leginkább csupán deréktól felfelé láthatott a magyar közönség, a különböző hazai csatornák híradós műsorvezetőjeként. A tavaly márciusban a tévétől elfordult D. Tóth most visszacsábult, és azért az m1-re, mert ott azt a műsort sikerül megvalósítania, amit szeretett volna, azzal a csapattal, akikben hisz és bízik.

D. Tóth Krisztának van lába

Fülöp Máté

A DTK, azaz D. Tóth Kriszta-show tehát saját fejlesztés, de persze előképei is vannak. „Olyan beszélgetős műsort szeretnénk megvalósítani, amely gatyaletolás nélkül is képes szórakoztatni” – utal D. Tóth a kereskedelmi csatornák szaftos tartalmaira. Igaz, úgy véli, „nem kéne, hogy a bulvár szitokszó legyen”. A show pedig a műsorvezető szerint úgy lehet majd közszolgálati, hogy visszahozza a tévés szótárba az olyan „megkopott” fogalmakat, mint a tehetség vagy a karizma.

A vendégközpontú, de D. Tóth új oldalát is megvillantó programot kedd esténként vetíti majd a közcsatorna, tehát nem versenyez a tehetségkutatókkal, de a Való Világ hétköznapi összefoglalójával és az Aktív bulvárhíreivel meg kell küzdenie a nézettségért, legalábbis október 4-én, amikor startol a show.

Hogy sikerül-e? D. Tóth lelkes és bizakodó. Olyannyira, hogy az második adás felvételeinek mutatványozása közben lábujja is beletört a buzgólkodásba, egy kaszkadőrjelenetnek köszönhetően. „Ebben a műsorban bevállalósabb vagyok, amihez nincsen hozzászokva a közönség. Végre sokat nevethetek, akár saját magamon is”” – ecseteli a show-womanné avanzsált D. Tóth, aki szeretné megtalálni a középutat az egomán ceremóniamesterek és a faarcú, tévés kérdezőbiztosok között. „Kilépek a komfortzónámból, és jó lenne, ha a meghívott vendégeimnél ugyanezt tudnám elérni”.

Lesz tehát sírás-rívás és nagy röhögés? D. Tóth mindenesetre azt ígéri, hogy a világ- és országos hírű sztárok mellett civilek megindító történetei is szerepet kapnak. „Valódi beszélgetéseket szeretnék, melyek üzenetet hordoznak. Szerintem ezért közszolgálati feladat a szórakoztatás” – mondja D. Tóth, akinek a híradózás évei alatt számos alkalommal feltették azt a kérdést, hogy miért csak a rossz hír számít hírnek. „Eleinte én is a jól megszokott híradós választ adtam erre a kérdésre. Aztán egy idő után komolyan elgondolkodtam a kritika jogosságán. Néhanapján, amikor maradt idő a híradóban egy-egy inspiráló történet bemutatására, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Ez rádöbbentett, hogy az emberek ki vannak éhezve a pozitív tévés élményekre.”

Fülöp Máté

Így a tévés szünetében könyvírásból erőt merítő D. Tóth új kihívásként éli meg az exkluzív tartalmakat, és emberi arcokat ígérő talkshow-készítést, melyben majd mindenki jól érzi magát, és remélhetőleg ő sem lesz művi. „Nem próbálok más lenni, mint aki vagyok. Akár emberi, vagyis esendő, és messze nem tökéletes. Ez a műfaj csak akkor működik, ha minden, ami a képernyőn megjelenik, valódi.”