Vigyázzon, ön tiltott önkényuralmi jelképeket imád
A Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól kaptuk a kaviárt, a szőrmesapkát, jelvényt és téglát. 7 ereklye, ami november 7-ét idézi.
Úttörő kitűző
A legfeltűnőbb a nemzeti trikolór. Egyúttal a legfontosabb is, hiszen a politikusoktól kapott történelemhamisítási leckékből mást sem hallunk, minthogy a magyar kommunista évtizedek nemzetietlenek voltak. Ez korántsem igaz. Szovjet iga ide vagy oda, megszállás így vagy úgy, de a hazai kommunista ideológiában a nacionalizmusnak megvolt a maga helye. Ami igazán internacionalista volt: szociáldemokrácia.
Például az úttörők 12 pontjában már a kezdetek-kezdetén, 1948-ban szerepelt az „úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte”. Igaz, 1957-ben a „haza” „Magyar Népköztársaságra” váltott, 1986-ban azonban visszatért a az eredeti kifejezés, ráadásul kibővítve: „szeretni való haza”.
Babakocsi
Teszteljék a környezetükben, hogy Eizenstein híres forradalmi filmjeleneteit mely történelmi eseménnyel azonosítják. Megelőlegezzük az eredményt: a film csatahajója az Auróra, a lázongás az 1917-es forradalom képeit idézi, mondja majd a válaszadók többsége.
Csakhogy ez tévedés, Eizenstein kultuszfilmje az 1905-ös odesszai forrongásokról szól, a hajó pedig a Patyomkin (Címe: Patyomkin páncélos). Keverednek bennünk a képek, hiszen az iskolai megemlékezéseken állandóan az Auróra ágyúdörrenését idézgettük, amivel a világforradalom kezdetét jelölték a matrózok. A képsorokat nehéz szétválasztanunk, de nem is biztos, hogy szükséges. Apokaliptikus képei tökéletesen képviselik azt az ethoszt, ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz kötődik.
A legfontosabb eizensteini jelenet a cári katonák vérengzése a lépcsősoron. A démoni sereg droidként masírozik, agyonlőnek még egy anyát is. Lassan esik össze, véletlenül meglöki babakocsiját, ami nekilendül a lépcsősoron és megállíthatatlanul száguld lefelé.
A vérengzés egyébként fikció. A korabeli Times június 30-án tájékoztatta olvasóit arról, hogy a városi zavargásban több százan haltak meg, de a lépcsősor csatajelenete sosem játszódott le.
A Patyomkin gyors vágástechnikája, drámai képei, azóta is etalon a világ minden táján, ahol a mozi nyelvét tanítják. A babakocsis képsort Brian de Palma rendező is átvette az Aki legyőzte Al Capone-t című filmjében, amikor a szeszcsempész főgengszter könyvelőjét próbálják elfogni a rendőrök egy pályaudvaron.
Usanka
Egy eszköz, amivel csatát nyert a Szovjetunió a hidegháborúban.
Igaz, nem bolsevik találmány. 1918-ban, amikor a cári rezsimet már megdöntötték, de a kitartó reakciós fehérek külföldi támogatással még harcoltak a vörösök ellen, a Szibériát felügyelő Alexander Kolcsak cárista tiszt bevezette az usanka használatát. Eddig is létezett a fülmelegítős szőrmesapka, de a kolcsaki változatban kapott egy cilindert és egy simlédert is.
A Vörös Hadsereg sokáig a budenovkát használta, ami az orosz télben meglehetősen szerénynek bizonyult, még akkor is, ha a rohamsisakot a tetejére tudták húzni. Amikor a II. világháborúban eljött a sereg modernizálásának halaszthatatlan reformja, a katonák az új egyenruhához usankát is kaptak, a budenovka pedig eltűnt a ruhatervezés történelmi sötétségében.
A hidegháborúban aztán az amerikai közrendőrökig meg sem állt a Vörös Hadsereg divatja. Persze a vörös csillag lekerült a homloklebenyről, bár egy zöld usankás amerikai megőrizhetné, ha esetleg a Heineken kedvében szeretne járni.
Lenin szobor
A lakásokban és irodákban már csak csekély méretű mellszobor jutott, de a Béketábor városai mind bírtak a maguk köztéri Lenin emlékművével. A legnagyobb (27 méter) Volgogradban állt. A legrégebbi Krasznodarban emeltetett, Vlagyimir Uljanov halála után nem sokkal, 1924. január 23-án.
A leggyakoribb gesztus a dinamikus lépés és az előre lendített kar, a mutatóujj az ég felé tör. Lenin a jövőbe mutat, nem csak optimistán, hanem mint egy felkiáltójel, úgy hasít a levegőbe. Hasonló pózban áll az észak-koreai Kim Ir Szen szobra.
Ernst Hans Gombrich művészettörténész azt sejti, hogy a balos mozgalmárok világszerte azért szeretik az ujjaikat a levegőbe bökni, mert gesztusuk a szentek és Jézus megváltásra emelt kezére emlékeztet . A hol kettő, hol három ujjal áldásra emelt krisztusi kéz a boldog jövőt ígéri, csakúgy, mint Lenin szuperaktív lendülete és iránymutatása.
Vodka
Erzsébet cárnőtől hallottunk először hivatalosan a vodkáról, még a 18. század közepén. A dokumentum, amelyet kiadott, a vodka főzés és a lepárlók adókötelezettségét hivatott szabályozni. A regulák már régóta várattak magukra, hiszen már vagy 300 év is eltelt azóta, hogy egy Izidórusz nevű szerzetes az első receptet papírra vetette – legalábbis hozzá köti a vodka-gesta a kezdeteket. No és hol őrizte meg az utókornak a szentéletű ember az alkoholfőzés titkát? Hát a moszkvai Kremlben.
Az erzsébeti szabályozás óriási bevételt hozott, olyannyira, hogy az 1860-as években az állam monopóliumot jelentett be az iparágban. A forradalom előtt minden 10 pohár alkoholból, amit kocsmákban, partykon vagy otthon fogyasztottak, 9 vodka névre hallgatott. Ma ez nagyjából 7 pohárra mérséklődött.
Az egyik legnépszerűbb, de későn érkezett szovjet vodka a Russzkaja. 1960-as években jelent meg, a címkéje 40%-os alkoholtartalmat ígért. A 80-as években majdnem 1,7 milliárd litert adtak el belőle évente.
Egy másik kedvenc: Krepkaja, ami azt jelenti, hogy „erős”. Tényleg az, 56%-os.
Zubrovka – eredetileg lengyel, az orosz verzió már húgysárgára színezett. A színezés-ízesítés önmagában nem hagyománytiprás, hiszen az abszinthoz hasonlóan a gyógynövény ízesítés fel-felbukkan a vodka történetében is, de a spiritualisták a Zubrovka színén és háttérízén joggal fanyalognak.
Egy darab bakelit lemez…
...rajta egy izmos szovjet indulóval.
Bárki bármit mond, a szovjet zenekultúra adott a világnak, és kapott is tőle. Például a nálunk is ismert Varsavianka eredetileg lengyel.
Warszawianka néven vált ismertté először, idézve a lengyel nagyvárost. Szerzője egy igazi nemzeti, baloldali értelmiségi mártír, Wacław Święcicki. A legendárium szerint a szocialista költő valamikor 1879 és 1883 között írta a dalt, amikor a varsói citadellában raboskodott. Ezt a vendégmarasztaló erődítményt I. Miklós cár még 1830-ban építtette börtönként, hogy a lengyel felkelőket ide zárják. Funkciója megmaradt a következő évtizedekben, ezért invitálták meg Święcicki-t is, aki a feudalizmus és a megszállás elleni lázadást egységes harcnak, egyetlen ügynek tartotta.
Ahogy a kitűzőnél említettük, itt is annak a példáját látjuk, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség missziója igen gyakran egymást erősítették.
Rontása tört ránk a dúló viharnak,
Ordas had áradata kelt ellenünk.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak,
S tudtuk egy életen át kell küzdenünk.
Kínzó igában legörnyedt a hátunk,
Mégis reméltük ama nagy diadalt,
Szenvedve távol jövendőbe láttunk,
Harsogva zengtük a szent csatadalt.
Refrén, satöbbi.
A Varsavianka (magyarosan) harcias és optimista hangvétele tökéletesen megfelel a 20. századi szovjet mozgalmaknak. A lengyel, orosz és magyar változatok mellett született francia, német, és angol is szöveg is.
Beluga kaviár
Az usanka mellett a másik csata, amit megnyert a Szovjetunió a hidegháborúban.
A tokhalat, amelyet a Kaszpi-tengerből és Fekete-tengerből halásztak, hogy fekete ikráját aranyáron adják el, sikerült jóformán kiirtani a folyókból. Állítólag úgy megfogyatkozott a populáció, hogy az idősebb példányok, amelyek akár a 110 évet és az 5 méter testhosszt is megérik, teljesen eltűntek.
Reméljük, időben kapott észbe a világ és főleg az Egyesült Államok, az egyik legnagyobb fogyasztó. Embargót vezettek be 2005-ben a beluga kaviárra, amivel példát mutattak a világnak. Egy évvel később az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről minden beluga kereskedelmet felfüggesztett.
Ettől persze nem szokott le mindenki a pirítósra kent halikráról, csak jóval drágább lett. Egyfelől a fekete piaci árak mindig magasabbak, mint a boltiak, másfelől a fehér kereskedelemben fellelhető kaviár már csak raktárkészletekből származik, vagyis egyre fogyatkozó hiánycikk. 7 000 dollár alatt nem kapható kilója.
Tégladarab a Vörös Térről
Ami nem is vörös. De még csak nem is a szovjet seregszemlékről kapta nevét. A félreértés a fordításból származik: a krasznaja az eredeti névben inkább szépet jelent, semmint vöröset.
Az viszont igaz, hogy mindig is a világ közepének számított, már ahogy Moszkvából az univerzumot látták. Az első nagy térrendezésre még Nagy Péter cár idején került sor, aki védelmi okokból szellős, jól átlátható nyitott teret varázsolt a Kreml köré, hogy könnyű legyen lövöldözni a falairól.
A Szovjetunió létrejötte előtt inkább a vallásos körmenetekről vált híressé és irigyeltté. A cár és a pátriárka húsvéti, szamárháton tett kirándulása a Vaszilij Blazsennij Katedrálishoz mindig nagy közönség előtt zajlott le.
Mi inkább a seregszemlékről ismerjük, amelyeknek kissé útjában állt a székesegyház. A történelmi pletyka úgy tartja, hogy amikor Sztálinnak egy maketten mutatták be, hogy a térrendezéskor a katedrális útban állt, és az épület kicsinyített mását egy karmozdulattal odébb söpörték, a Generalisszimusz erélyesen rászólt az építész Lazar Kaganovicsra: „Tessék azonnal visszatenni, jó??”
1941. november 7-én a seregmustráról innen indultak a frontra a honvédő katonák.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
