A Bárka Színházban elszáll a bájos mese, új értelmezésre nyílnak az érzékelés kapui: Óz, drogok, függőség.

Az Óz, a csodák csodája tényleg remek, márha a dílered éppen kéznél van. Ez a műbírálat az Aerosmith zenekar énekesétől, Steven Tylertől származik, aki a nyolcvanas éveket szinte teljes egészében kiütve töltötte. Ez nem azt jelenti, hogy Tyler kulturális élményei ne lennének legalább annyira érdekesek, mint a másik véglet, az Óz, a csodák csodája kizárólag finom magvakon és szigorúan ellenőrzött teákon élő részlegesen elhülyült rajongói. Az érdekes meglátás csakis egy régi vitát frissít fel.

Facebook / -011- Alkotócsoport

Az egyik állítás: „A kábítószert azoknak találták ki, akik nem bírják a valóságot. A másik állítás, Breat Easton Ellis újrahasznosított, kiforgatott, ráadásul porcukorban meghempergetett szavaival élve: „A valóságot azok számára találták ki, akik nem bírják a kábítószereket.” Van egy kombinatív, többnyire a hivatalosnak tekinthető, bármiféle kulturális összefüggést elvető változat is, ami úgy kerüli meg a választ, hogy egyszerűen tiltja a kábítószerrel kapcsolatos (majdnem) minden tevékenységet. Jól teszi.

Józan, minden izére nyitott ember nem annyira csodálkozik azon, hogy a Bárka világot jelentő deszkákat biztosít egy olyan darab számára, ami az Óz, a csodák csodája című mese(film) történetét keretjátéknak használja egy kábítószerezéssel kapcsolatos súlyos és nyugtalanító tanmese bemutatásához. A 011 Alkotócsoportban Meanwhile in Kansas című előadása kísérleti - mármint kísérlet a kiüresedett művészei formák újratöltésére, valamint: kísérlet a nézőkkel -, ám mint tudjuk: ebben van egy kis átverés, mert a kísérlet lényege, a színházi előadásoké mindenképp a megismételhetőségében van. Ha nem játsszák sokat - nincs értelme.

Mivel az Óz meséjét minden gyermek és felnőtt kívülről fújja, azonnal áttérhetünk az eredeti hősök módosult karaktereinek ismertetésére. Madárijesztő elfüvezte az eszét. A közönség együtérzően, bambán vigyorog. A marihuanával kapcsolatos egyes orvosi és más szakértői vélekedések szerint ugyan nincs közvetlen összefüggés a „füvezés” és az „elbutulás” között, ám ki tudja. Az Oroszlán LSD-függőként a bátorság elvesztésével-visszaszerzésével kapcsolatos asszociációkat hivatott megjeleníteni. Komolyodik a helyzet, pulzusszám az égben, ennek fele sem tréfa: oroszlán, bátorság nélkül, értik.

Az LSD-vel kapcsolatban már az Ifjúsági Magazinban is azt tanácsolták, hogy aki nem kertkapcsolatos lakásban tengeti a napjait, ne kapja be, mert az LSD-től az embernek repülni támad kedve, ugyanúgy mint a fapados légitársaságok olcsó áraitól.

A Bádogember is szomorú következményekkel járó, a fiatalokra az edzőtermek mélyén leselkedő veszélyforrásokra figyelmeztet. Az ő szervezetét a gyors növekedés és izmosodási vágy (testépítés) tette tönkre, a nagy, tompán kongó testüregbe elkéne egy érző szív. Szabad szemmel is látható érzelem-együttható emelkedés, 100 emberből 98 benne lenne egy egyéjszakás kalandban a Bádogemberrel, amolyan szívdonorként.

Dorothyt az eredeti műben - született: 1939-ben Hollywoodban, pont ott és pont akkor, ahol és amikor az Elfújta a szél - Kansasba repíti a tornádó, a szabadság lehetőségeinek budapesti változatban Dorka heroinfüggő, már jó régen nyomja az anyagot, Toto kutya, a hűséges társ meg nyilván tápon él, odavetett igazi csirkecsontot szeretne ő (a csirkecsontok eredete iránt – már az sem az igazi – Irvine Wells Skagboys című könyvébe érdemes belelapozni.)

A kábítószer-probléma elég kemény szitu, rengeteg orvos, szocio- és addiktológus a bűnüldöző szervekkel karöltve dolgozik a megoldások, és jó érzés, hogy beszálltak a dramaturgok meg más kreatívok. A 011 Alkotócsoport tovább gondolja a lehetőséget, mondhatni: az érzékelés nyikorgó kapuin próbálják átléptetni a szórakozni akaró és tanulságra egyaránt váró közönséget, egy olyan, a sztroboszkópok fényével permetezett rémisztő világot bemutatva, amiből csak nagy szerencsével, a probléma felismerésével van visszatérés.

Hallgassa meg ezt az 5 dalt

Heroin: a The Velvet Underground 1967-es szerzeménye.A drog okozta boldog elveszettség érzet, a tompa belenyugvás és Carpe diem típusú ambivalens halálvágy megéneklése kemény kritikákat kapott. Erős szívdobogás.http://www.youtube.com/watch?v=ffr0opfm6I4

White Rabbit: a Jefferson Airplane klasszikus pirulái, óriás Alice, valamint a szivárvány minden színét rágcsáló fehér nyúl. Azonnali hatás. http://www.youtube.com/watch?v=sxKAprtLh7M

Legalize It: Peter Tosh vasárnap délutáni dallamokba csomagolja a marihuána legalizásának kérdését, ha már mindenki fogyasztó, minek tiltani alapon. Téved ebben-abban. http://www.youtube.com/watch?v=ABc8ciT5QLs

Rehab: Amy Winehouse, az 2011-ben elhunyt énekesnő egyik legismertebb slágerében arról énekel, miként akarják kigyógyítani nem is létező drogproblémájából. Halálos tévedés. http://www.youtube.com/watch?v=KUmZp8pR1uc

Astronomy Domine: a Pink Floyd az LSD-ről, a drog okozta űr hideg verejtékes szorongásáról.Mindennek a közepéből, az 1967-es Ummagumma albumról. Szakértőknek. http://www.youtube.com/watch?v=tQhQeDAMU0E

Radnai Márk, a darab rendezője a komoly vállalásokhoz illő felelősséggel nyilatkozta az MTI-nek: „A fiatalok, akik a budapesti éjszakában mozognak, pontosan tudják, hogy nincs olyan hely, ahol nem kerülnek szembe olyan helyzettel, amikor vagy neki akarnak eladni valamit, vagy tőlük akarnak venni, vagy egyszerűen csak látják a droghasználat nyomait például a mellékhelyiségben. Ezért sem  lehet a drogfüggőségre úgy tekinteni, mintha nem lenne.”

Mégis rendre vannak, akik keresik a tiltott szerekkel való kapcsolatot. Többféle változat ismert. Vannak művészettörténészek, akik komolyan azt gondolják, minden jelentős műalkotás mögött valamiféle elfogadott, még tolerált vagy illegális függőség áll. Ezek közül a grafomániát – a társadalomra szintén veszélyes, kezelhetetlen, súlyos, egyben gyógyíthatatlan betegségek egyike -  valamennyi államban szigorúan üldözöttnek tartaná Norman Mailer író, aki a hozzá közelállók szerint a Meztelenek és bolondok megírását jellegzetes szagú füstfelhőben töltötte.

Sőt, vannak történészek, akik az egész életüket annak bebizonyítására tették fel, hogy a függőségek nemhogy megjelennek minden jelentősebb emberi teljesítményben – legyen az a relativitás elmélet vagy a Szókratész védőbeszédje -, hanem azok kizárólag a függőségen keresztül érhető el.

Végül is az Óz, a csodák csodája a szabadság keresésének története, a metaforái pedig jól használhatók, szinte bárminek az illusztrálására: a szabadság birodalmába leginkább valamilyen megrázkódtatás, netán kataklizma segítségével lehet eljutni, és kell hozzá mesébe illő csoda is. Kansasba nehéz visszatalálni, Pestről Pestre, ahogy az előadás is bemutatja: szinte lehetetlen.

Nézze meg ezt az 5 filmet

Trainspotting: Danny Boyle filmje tükröt tart a társadalom elé, néhány önpusztító, megnyugvást kereső - majd azt a drogban megtaláló fiatalon keresztül szembesítve a nézőt korunk szociális normáinak árnyoldalával. http://www.youtube.com/watch?v=troBCR2VN4M

21 gramm: Három szeparáltan futó történetszál olvad egybe, egy a szereplők jelenét elhagyó, végletekkel játszó eseménysorozatban. Mennyit nyom az emberi lélek. http://www.youtube.com/watch?v=67w5bt9eMtM

Amerikai psycho: Egy szociopata kokainnal és szintetikus drogok teljes hadseregével él és él túl, ártatlanként. Sorsfordító névjegykártyák. http://www.youtube.com/watch?v=8jVNmgHKweU

A Nagy Lebowski: A Coen testvérek filmje kedves lebegés, tíz centivel a föld felett. A megfelelő növénnyel a legabszurdabb szituációk is a szivárványszürke hétköznapok nyugalmas részeivé válnak. Irány, a hátsó terem! http://www.youtube.com/watch?v=r_GCRFRcWxA

Casino: Martin Scorsese maffiafilmje rengeteg kokainnal és a korabeli Las Vegas lecsúszott heroinistáival. A főszerepben Robert De Niro és Joe Pesci hihetetlen színészpárosa. http://www.youtube.com/watch?v=EBjmiE1kf_Q

(A Meanwhile in Kansas legközelebb január 31-én látható a Bárka Színházban.)