A rendőrség fokozott figyelemmel követi a terrorfenyegetettséget a fesztiválon, amely azért jó, mert így nagyon biztonságban érezzük magunkat. Ha találnak, mondjuk egy elhagyott csomagot a bejáratnál – amely a beköltözős napon példátlan egy fesztiválon -, akkor azonnal evakuálják a helyszínt.

Nem szeretném különben elbagatellizálni a problémát, nyilván rémes lett volna, ha a táskában nem sör és kolbász van, úgyhogy türelemmel viseltük, én, meg a több száz fesztiválozó, hogy körbetúráztatnak minket a festői Óbudán.

A fesztiválra bemenni meg úgy jó, hogy még alig tette be a lábát az ember, máris elkezd zuhogni az eső. Fontos, hogy semmiképp ne vigyünk esőkabátot. Az ember akkor érkezik meg igazán a Szigetre, és lényegül át fesztiválozóvá, amikor elkezdi a sár és a por nem érdekelni.

Kattintson galériánkért!

Asszonyi Eszter

Nekem ez a pillanat a Skunk Anansie és a Die Antwoord között jött el. Már csak azért is, mert előbbi inkább korrekt, mint izgalmas koncertet adott a délutáni esőben, viszonylag kevesen vállalták be miattuk, hogy átázzanak – már ahhoz képest, persze, hogy mennyien szoktak állni a Nagyszínpad előtt egy este hatos koncerten.

A Die Antwoord viszont – ahogyan az várható volt – olyan koncertet adott, hogy el tudtam engedni a feszítő érzést, miszerint épp egy bokáig érő pocsolyában ugrálok. Ez a zenekar egyszerre iszonyú és hihetetlenül vicces. Bár a színpadi show-ban kicsit mintha alulmúlnák klipjeik szürreális és borzasztó világát – a vj-zés például kifejezetten ötletszegénynek tűnt. Ugyanakkor szinte minden számnál átöltözik a két frontember – Ninja és Yo-landi -, van két arctalan táncos, ijesztő kutyaálarc a Pitbull Terrier című klipből, még egy Ku Klux Klánra hasonlító fehér köpeny is, amit az apró, szőke énekesnő olyan természetességgel visel, mint a gyerekek a pizsamát, amely azzal ténnyel együtt lesz igazán érdekes, hogy egy fokvárosi zenekarról beszélünk.

Sokan voltak kíváncsiak a Chemical Brothers koncertjére is, amely azért volt számomra meglepő, mert én a kétezres évek elején felejtettem valahol ezt a zenekart, azóta nem is láttam vagy hallottam tőlük semmit. A buli viszont teljességgel megszüntette az előítéleteimet, és nemcsak azért, mert új anyaguk, a Born In The Echoes egészen minőségi, hanem mert a Hey Boy Hey Girl című 1999-es slágerük is képes volt megszólalni, a legkevésbé sem tűnt ósdinak vagy unalmasnak.

Kattintson galériánkért!

Kocsány Kornél

Szóval nehezen, sárosan, de végül nagyon jól indult az idei Sziget. Azt mondom, be happy, Budapest, meg ezt mondta Yo-landi is a koncert végén, éteri gyermekhangon áldotta meg a bulit, mindenki nagyon nevetett.

És persze, ismerem az összes magyar ellenérzést a Szigettel kapcsolatban: borzasztóan drága, csak a külföldiek tudják megfizetni stb., de azért azt tegyük hozzá, nincs még egy ekkora külföldi tömegeket vonzó magyar esemény, és ez akkor is jó nekünk, ha soha ki se dugjuk az orrunkat a fesztiválra.