Megőrülős sikoltozás, magasba tartott telefonok és tánc közben is laza szelfizések mellett játszott a Glass Animals a Millenáris Teátrumban. A négytagú zenekar (David Bayley – ének, gitár, csörgődob; Drew MacFarlane – gitár, billentyű, vokál; Edmund Irwin-Singer – basszusgitár, billentyű, vokál; Joe Seaward – dob – a szerk.) 2014-es berobbanása óta Magyarországon többször járt már, és világszerte megtalálta a közönségét.

Dzsungel funky-s, álomszerű és basszusokkal kegyetlenül dögös, régebbi Gooey című számuk például 66 millió letöltés felett jár a Spotify-on, de a nyári Life Itself is túllépett a 14 millión. A How To Be A Human Being nem lustán ismétli az első album (Zaba) sikeres hangzását, hanem teremtett egy új, energikusabb és narancssárgább világot.

David Bayley

Fazekas István

Egy novemberi esős szerdához képest erős estéje volt Budapestnek: ugyanebben az időpontban az Akvárium klubban és a Dürer Kertben is komoly rétegzenés koncertek mentek, így kivált meglepő a telt ház. Úgy tűnik, a tömegcsatornákon keresztül pumpált butatartalom mellett a neten keresztül – és jelen esetben a Budapestre progresszív kortárs tartalmat szállító Selected Soundsnak köszönhetően – nálunk is megtalálhatja a közönségét az, ami remek.

A bulit tisztességgel, különösebb hacacáré nélkül hozta a zenekar. Byley úgy rázta a fejét, mint Ringo Strarr legjobb napjaiban, és egy ponton bement a közönségbe is. Közben úgy tűnt, tényleg élvezi, amit csinál. Pedig lehetne elege is: a Glass sikeres indulása óta majdnem folyton úton van. Nemrég Ausztráliától Dél-Amerikáig jelentettek be újabb állomásokat. „Én nagyon jól érzem magam. Végül is ez része a melónak, azt hiszem” – mondta Bayley a végeláthatatlan turnézással kapcsolatban.

Flickr / Creative Commons / DeShaun Craddock

A zenekar épp aznap lépett fel, mikor kiderült, Donald Trump lett az USA elnöke. 8-án még arról posztoltak, hogy az emberek menjenek szavazni, különben megdobálják őket ananásszal (a gyümölcs a Pork Soda című számuk visszatérő motívuma).

Bayley eredetileg texasi. „Nem tudom, mit mondhatnék. Nyilvánvaló, hogy óriási a szakadék az emberek között Amerikában, de a Brexittel ugyanez a helyzet Nagy-Britanniában is… Hát, mindenesetre érdekes lesz ez, ha más nem is” – mondta kissé rezignáltan a választással kapcsolatban.

A frontemberhez leginkább őrült szemeket és túlmozgásos állapotot társítanánk, de abban a tíz percben, amit a turnémenedzser engedélyezett beszélni vele, Bayley egyszerűen lazult a zenekari öltözőben. Az esti koncerten szárnyaló energikus majomkodása után nehéz elhinni róla, de korai számaikat eleinte paplan alatt rögzítette, annyira izgult énekelni még a többiek előtt is.

Könyvet sem fejezetenként

A How To Be... világát klipektől borítón át 8bites játékkal felpörgetett oldalig komolyan kitalálta a zenekar. Az alapot a turnézás során mindenféle embertől hallott – és Bayley által sokszor telefonon rögzített – sztorik adták. A frontember azt mondta, rengeteg bizarr dolog történt velük az elmúlt években. „Drew-t például egyszer egy félig meztelen raszta fickó üldözte az utcán (nevet). Az elég fura volt.” Egy-egy történethez végül kitalált személyt és dalt épített a zenekar.

Fazekas István

„Ha koncepcióban gondolkodom, segít az írásban. Nézd meg minden idők legjobb lemezeit, a Dark Side Of The Moont (Pink Floyd) vagy a Rubber Soult (The Beatles). Ezeket egyben hallgatod végig. Én így nőttem fel, számomra ez jelent értéket. Remélem – és tényleg, csak remélem –  hogy a lemezünk egyben végighallgatva többet ad, mint a számok önmagukban. Könyvet sem fejezetekben olvasol.” A How To Be… demó anyagát Bayley végül kevesebb mint két hét alatt írta meg egy kis stúdióba zárva.

„Annyi ötlet volt, csak írtam, írtam, írtam. Mivel kicsi helyen voltam, mindenféle eszközt felhasználtam magam körül, hogy visszaadjam a fejemben létrejött hangzásokat. Volt például egy focilabdám, azt nekidobtam a falnak, de az ételek is nagyon jók. Különösen a sajt hangja.” A stúdiós ötletelés után a zenekar Mexikóba ment pihenni („itt majdnem lecsuktak, mert a tengerparton lepisiltem egy fát”), aztán másfél hónap alatt össze is szerkesztették a lemezt. Azóta folyamatosak a koncertek, és úgy tűnik, a Glass egy darabig még biztos nem áll meg.