Évek óta ismert, hogy a PISA (Programme for International Assessment) nevű nemzetközi tanulói mérésben a magyar 15 éves diákok mind matematikából, mind szövegértésből, mind természettudományos tárgyakból a nemzetközi átlag alatt teljesítenek, és az eredmények fokozatosan romlanak. Nem is beszélve a digitális írástudásról és arról, hogy mennyire nem képes a magyar iskolarendszer a szociális hátrányokat csökkenteni.

AFP / Thomas Eisenhuth

Kedden egy másik nemzetközi felmérés adatait ismertették, ezek mintha egészen más képet festenének a magyar iskolák munkájáról. Az úgynevezett TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study) 2015-ös adatai azt mutatják, hogy kifejezetten jók a magyar diákok mind matekból, mind természettudományos tárgyakból. Mindez azonban évtizedek óta így van: a TIMSS-felmérésekben rendre jól teljesítenek a magyar diákok.

Nincs itt semmi ellentmondás

A két eredmény közötti ellentmondás csak látszólagos. Ugyanis míg a PISA a felhasználható tudást méri minden vizsgált területen, a TIMSS a tantárgyi tudásra kíváncsi, azaz – leegyszerűsítve – az iskolákban tanított tananyag visszamondására.

Úgy képzeljük el például a különbséget, hogy míg az előbbi például úgy tesz fel egy kérdést, hogy

van egy adott méretű háromszög alakú telek, hány méter drótot kell venni, hogy be tudjuk keríteni azt,

a másik ugyanezt úgy teszi fel, hogy

van egy háromszög, aminek oldalai ilyen és ilyen hosszúak, mennyi a kerülete.

AFP / Thomas Eisenhuth

Míg az utóbbit meg tudják oldani viszonylag jól a diákjaink, az előbbivel nem nagyon tudnak megbirkózni. Ez persze leegyszerűsített példa, de érdemes elgondolkodni, minek örül jobban a munkaerőpiac: a tankönyvekben, tantervekben leírt tudás minél pontosabb visszaidézésének (hozzátéve, hogy ráadásul ez a fajta lexikális tudás nagyon gyorsan elillan), vagy a felhasználható tudásnak, amire támaszkodva a munkavállalók képesek lesznek problémákat megoldani, önállóan tanulni.

A két dolog persze nem szétválasztható élesen, nincs készségfejlesztés lexikális tudás nélkül, és a lexikális tudás is „hozza magával” valamennyire a problémamegoldó készséget.

A másik nagy különbség a PISA és a TIMSS között, hogy az előbbi tesztjeit a 15 évesek írják meg, az utóbbiét a 4. évfolyamos és a 8. évfolyamos (itt szigorúan az évfolyam számít, akárhány éves is valaki) tanulók.

TIMSS mintapélda

PISA mintapélda

Szingapúr az élen, bárhogy mérnek

Mindezeket előrebocsátva érdemes értelmezni a TIMSS-adatokat. És persze örülni is lehet jó teljesítményeknek: igaz, annak még jobban örülhetnénk, ha mind a kétféle mérésen lenne okunk büszkeségre.

Vannak ilyen országok: itt is, ott is az élmezőnyben szerepel Szingapúr, Tajvan, Hongkong vagy Dél-Korea. De míg például a PISA-ban Finnország hagyományos éltanuló (igaz az utóbbi időben némileg visszaesett), a TIMSS-ben már nem annyira az, körülbelül Magyarországgal kerül egy ligába.

Átlagon felül

Ennyi „ünneprontás” után, akkor nézzük a 2015-ös TIMSS főbb adatait. Magyarország 4. és 8. évfolyamon is jóval a nemzetközi átlag fölött teljesített, ráadásul a 4. évfolyam eredményei még javultak is. Íme négy infografika a 4. és 8. évfolyamos matek-, illetve természettudományos eredményekről.

Mint látható, mindkét területen, mindkét évfolyamban, ha nem is az élbolyban, de magasan az átlag felett teljesítettek a magyar diákok.

Kattintson galériánkra a további eredmények megtekintéséhez!

IEA's Trends in International Mathematics and Science Study – TIMSS 2015

Kicsit árnyalja a képet viszont az eredmények eloszlása. Az oktatási rendszer fontos jellemzője ugyanis, hogy mennyire széles az a tartomány, amelyben a tanulói eredmények változnak. Minél szűkebb tartományon belül vannak az eredmények, annál egyenletesebb tudást képes biztosítani a diákoknak az iskola.

Magyarország adatainál – a viszonylag jó átlaghoz képest – nagyon tág ez az intervallum, azaz nagyon távol van egymástól a legrosszabbul és a legjobban teljesítők szintje. Ez a nagy szórás egyébként leginkább a rosszabb teljesítményű országokra jellemző. A velünk azonos átlagteljesítményt elérő országok közül a mi negyedikeseinknél a legszélesebb ez az intervallum.

oktatas.hu/

Kifejezetten szűk tartomány figyelhető meg például a nálunk jobban teljesítő Belgiumban, a hozzánk hasonlóan szereplő Hollandia és Finnország esetében vagy a magyar negyedikeseknél kicsit gyengébb eredményt elérő német tanulóknál.

A probléma a felső tagozatban van

A két korosztály eredményeiben egyébként ellentétes trendek zajlottak le az ezredforduló óta lebonyolított mérésekben. A 4. évfolyamos matematika az 1995-ös 521 képességpontos átlageredményről 529-re, az 1999-es természettudományi mérés 508 képességpontos eredménye 542 pontra javult ebben az időszakban.

A 8. évfolyamos diákok 1999-ben 532 pontot értek el a matematikamérésben, 2015-ben viszont már csak 514 pontot, természettudományból pedig 552 pontról 527-re változott az átlageredményük.

Fazekas István

Mindez a felső tagozatos matematika- és természettudomány-oktatás problémáira világít rá, arra, hogy az elmúlt két évtizedben bevezetett változtatások nem javítottak a magyar iskolán.

Mindenki oviban, lerobbantak az iskolák, utáljuk a matekot

A TIMSS-felmérés rákérdezett néhány, a tanulást befolyásoló háttérváltozóra is. E kérdésekben talán a legérdekesebb adat az óvodáztatásra vonatkozik. Nálunk és Dániában tölt a gyerekek legnagyobb hányada (97%) három évet az óvodában. Ez nyilván nem független attól a kormányintézkedéstől, amely 3 éves kortól kötelezően előírja az óvodát. A szakemberek szerint ez nem feltétlen pozitív, ugyanis a rendezett családokban, ahol erre van lehetőség, valószínűleg otthon harmonikusabban fejlődhetnének a gyerekek, mint az óvodában. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű, ingerszegény környezetben felnövő kicsiknek mindenképp fontos, hogy minél hamarabb oviba kerüljenek.

A felmérés arra is rákérdezett, hol milyen arányban járnak a gyerekek jó és kevésbé jó anyagi feltételekkel rendelkező iskolákba. Itt nincs okunk büszkélkedni, ugyanis Magyarországon a tanulóknak mindössze 27 százaléka jár ilyen szempontból jó, 33 százaléka elfogadható állapotú iskolába, a maradék 40 százalék (!) kifejezetten rossz feltételekkel rendelkező iskolába járt 2015-ben. (Ne feledjük, az államosításnak, a Kliknek elvileg az lett volna a célja, hogy az iskolák közötti különbségeket kiegyenlítse a központosítás.) E tekintetben Európában csak Portugáliában és Szerbiában rosszabb a helyzet.

A másik aggasztó adat, hogy a magyar tanárok szerint az iskola nem nagyon ösztönzi a tanulókat a jobb teljesítményre. Az azt leíró listában igencsak a sereghajtók között vagyunk. Mint ahogy a „Mennyire szeretnek matematikát, illetve kémiát, biológiát, fizikát tanulni” kérdésre adott válaszokból is az derül, hogy nálunk valami nagyon nem stimmel e tárgyak oktatásával.

Fülöp Máté

Talán az sem meglepő – pedagógus-életpálya ide vagy oda –, hogy a magyar tanárok külföldi kollégáikhoz képest kifejezetten elégedetlenek a hivatásukkal.