hvg.hu: Miért érezte szükségét annak, hogy a Brazilokhoz megjelent portrészövegben közölje, Farkas Franciskát nem lehet egyetlen címkével elintézni, több rétegből és identitásból tevődik össze?

Farkas Franciska: Lehet bárkit egyetlen címkével elintézni? Ön csak újságíró? Színészként vagyok most itt, és minden eddig készült interjúban, színészként kérdeztek. Sajnálatos, hogy gyakran előfordult, hogy olyan kérdésekre vártak tőlem választ, amelyeket inkább szociológusoknak, vagy társadalomkutatóknak kéne feltenni. Az, hogy én roma-magyar vagy magyar-roma származású vagyok, teljes mértékben felvállalva, nem tartozik ahhoz, amit csinálok. Nem nehezebb nekem, mint a szabadúszó színészeknek, az albérlőknek, az egyedülállóknak, a T-Mobilosoknak, az adófizetőknek vagy bárki másnak. Szeretném, hogyha természetes lenne mindenkinek, hogy az emberek többféle indentitásból tevődnek össze. Sajnos, tapasztaltam már én is, hogy egy eljátszott karakterrel azonosítottak, hiába próbáltam egyértelműsíteni, hogy „ez” vagyok én, „az” meg egy szerep, nem vettek komolyan. Nem szeretnék előítéletes lenni, bízni szeretnék abban, hogy egy interjúban, elsősorban emberként, a helyzetből adódóan pedig színésznőként lehetek jelen. Ezért készült a portrészöveg, az ilyen helyzetek elkerülése céljából.

Farkas Franciska

Mónus Márton

hvg.hu: Szakmailag is fenyegeti annak a veszélye, hogy beskatulyázzák a  szerencsétlen sorsú roma kisebbségi szerepkörébe?

F.F.: Azt gondolom, ez egy általános probléma Magyarországon a színészek között. Megfigyelhető, hogy Hollywoodban gyakran választanak teljesen más karakterű színészt egy szerephez, mint amilyen maga a figura. Charlize Theron például sosem jutott volna eszembe, hogy A rém című filmben játssza a főszerepet. Teljesen elcsúfítva, szinte felismerhetetlenül, mégis csodálatosan játszotta a hajléktalan árva lányt, aki prostitúcióra kényszerül. Itthon, „bevált” szerepkörökbe hívják a színészeket.   Jelenleg Szász Attila Örök tél című filmjét forgatom Gera Marinával, Kiss Diana Magdolnával, Kurta Nikével, Csányi Sándorral és Döbrösi Laurával. Csányi több szerepében hősszerelmest játszik, Laurát gyakran a naiva szerepkörrel azonosítják, pedig csodálatosan játszana akár negatív szereplőt is! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg színész örülne neki, ha kipróbálhatna magát, akár szélsőségesen különböző szerepekben.

hvg.hu: Küzdelemmel járt, hogy helyre tegye magában az identitását?

F.F.: Melyiket? A nőit, a budapestit, a színészit, a magyar-romát, a rockrajongót?  Városi lányként például nehéz volt egy falusi lányt megformálni a Brazilokban. A szerep kedvéért néhány kilót felszedtem magamra, hiszen Rozika dolgos csaj, sokat mozog, gyalogol, a kútról hordja a vizet.

hvg.hu: Milyen átfedéseket mutat a saját életével, ez a  vagány, nagyszájú kamaszlány,  aki  családanyaként gondoskodik az apjáról, a testvéreiről?

F.F.: Az én mottóm is az, ami a Braziloké: nem beszarni. Nekem már nem kellett megtenni a faluból a városba vezető utat. Két hónapos voltam, amikor a családom, Heves megyéből felköltözött Budapestre. Minden nyáron lenn nyaraltunk nagymamámnál a Mátrában.  A városi létbe is magammal hoztam a vidéki élet ízét. Kevésbé vagyok harsány, mint Rozika, aki talpraesett, pattogós vezéregyéniség. Én inkább gondolkodó, visszahúzódó, filózós csaj vagyok. Megszerettem ezt a történetet, ami bárhol a világon játszódhatna, ahol elnyomásban élnek emberek. Jó lehetőségnek gondoltam, hogy vígjátéki formában sok emberhez eljusson az üzenete: van mód a kitörésre.

hvg.hu: Az átlagosnál kalandosabb úton lett színész: volt underground modell, szociális munkás, tanult újságírást, dolgozott jelnyelvi tolmácsként, szobalányként, eladóként. Megélhetésből, útkeresésből, tapasztalatszerzésből foglalkozott ennyi mindennel?

F.F.: Azért váltottam ilyen sokszor munkahelyet, mert sehol nem bírtam  egy-másfél évnél tovább. Kerestem a lehetőséget, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami hosszú távon érdekel. Sok tapasztalatot szereztem, amit a színészetben fel tudok használni.

Mónus Márton

hvg.hu: A Viktória – A  zürichi expressz váratlan nemzetközi fogadtatása hozta meg a filmes áttörést.  Hogyan viseli az éles váltásokat, egyik nap díjat vett át Hollywoodban, másnap visszament eladónak?

F.F.: Két év telt el, mire kijött a Viktória, és addigra teljesen feléltem a filmért kapott keresetemet. Közben castingokra jártam, szerepet kaptam a Brazilokban meg az Aranyélet sorozatban, de még nem indultak be ezek a projektek. Ezért eladónak mentem egy sportboltba.  Egy napon csöngött a telefon, hogy meghívást kaptam Hollywoodba. Az egész olyan volt, mint egy álom. Átvettem a legjobb színésznőnek járó díjat Los Angelesben, másnap meg azt kérdeztem a vevőktől, hogy mit adhatok. Jók ezek a váltások, mert két lábbal a földön tartanak. Sosem felejtem el honnan jöttem, mi az ami igazán fontos.

hvg.hu: Mi szerepel első helyen az értékrendjében?

F.F.: Arany János szavaival élve (Arany-év van, ugye): „Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.” Teljesen e szerint élek. Hiszem, ha az emberség és a szeretet vezérel, minden rendben lesz, nem érhet kudarc. Persze a tanulás, a fejlődés is fontos, hogy bátor legyél mindig újat kipróbálni, mert ha mindig olyasmit csinálsz, amit tudsz, akkor sosem fogsz fejlődni. Emellett odafigyelek a szeretteimre, a családomra, a barátaimra. És radikálisan nemet mondok olyan emberekre vagy helyzetekre, amiről azt gondolom, hogy nem építenek. Nem mindenáron akarok színész lenni. Megtartom a szabadságomat. Egy szerep sem lehet annyira fontos, hogy átlépjek érte másokon vagy meghazudtoljam, megerőszakoljam magam.

hvg.hu: A Viktória - A zürichi expressznek,  az Aranyéletnek és a Braziloknak  köszönhetően sínen van a színészi pályán?

F.F.: Mára már gyakorló színésznőként tartanak számon. De mint minden színész, úgy én is küzdök azzal, hogy egyszerre több munkám van, vagy hónapokig semmi nem jön be. Jelenleg drámapedagógiát tanulok, illetve hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozom.  A Tudás hatalom projekt keretén belül művészeti órákat tartok Horváth Kristóffal, aki felkért, hogy néhány alkalommal segítsek be neki. Kialakulóban van egy identitástréning fiataloknak, ami hiánypótló lehet. Érzékenyülés és tudatosodás egy alkotói folyamaton keresztül. Amellett, hogy a magyar identitásukat megerősítve többek közt alapvető állampolgári jogokat tanulnak, a roma kultúrához fűződő viszonyuk is mélyül.  Fontos megértenünk, hogy bár elkerülhetetlenül bántani fognak a származásunk miatt, akkor sem eshetünk az előítéletesség csapdájába.

hvg.hu: Mi késztette arra, hogy nemrég önálló esttel álljon elő?

F.F.: Engem semmi nem késztetett! Karafiáth Orsolya személyes felkérésére született az önálló estem Soós Attila rendezői közreműködésével. Az ősbemutató A Harmadik Helyen, egy lakásszínházban volt március 9-én, teltházzal. Ősztől további előadások lesznek, több színház is érdeklődött az előadás iránt. Többféle színpadi szerepet játszottam már, de most először éreztem meg azt a fajta jelenlétet, amire szükség van a színházban. Bajusszal, kalapban, pipával a számban játszom el Gorkij Makar Csudra című novelláját. Orosz szakos édesanyám kiskoromtól adagolta nekem az orosz irodalmat. Tizennégy évesen Szolzsenyicint, Dosztojevszkijt, Bulgakovot olvastatott velem. Gorkijnál, aki nagy utazó volt, az a fajta szemlélet ragadott meg, amit így fogalmaz meg ebben a mesében:  „ Jössz, mégy, jól teszed. Nagyszerű sorsot választottál, sólyom. Így is kell, járj, kelj, nézz szét a világban. És ha eleget láttál, feküdj le, és halj meg. Ennyi az egész.”

Mónus Márton

hvg.hu: Ténylegesen vagy inkább csak átvitt értelemben jár-kel a világban?

F.F.: Régebben elég sokat utaztam, Európa számos országába eljutottam, és további célom, hogy minél több helyet megnézzek. Annál többet utazom manapság virtuálisan, sok minden kipróbálok, sokféle emberrel találkozom. Nagyon közel áll hozzám a slam poetry műfaja. Egyszer magam is próbálkoztam slameléssel, amikor vendégnek hívtak a Sanyi és Aranka Színházba, ahol éppen a Viktória-A zürichi expressz film volt a téma. Mindenesetre folyamatosan képzem magam. A drámaórák során tanultam meg a színpadi jelenlétet. Amikor fáradtan, nyűgösen mentem be tanítani, akkor a gyerekek is azok voltak. Nem lehet kamuzni, mindent kiszúrnak. Ugyanez van a színpadon is, ha egy színész nyugalmat és magabiztosságot áraszt, az biztonságot nyújt a nézőknek.

hvg.hu: A vér és a méz földjén szereplőjeként találkozott Brad Pittel, aki azzal bíztatta, hogy küldje el a filmjét Hollywoodba. Mennyire gondolja valószerű célnak a tengerentúli karriert?

F.F.: Elérendő cél a külföldi karrier, de addig is  még nagyon sok magyar rendezővel és színésszel szeretnék dolgozni. Ami eddig történt velem, annyira valószínűtlen, hogy a jövőben még bármi megtörténhet.