hvg.hu: Rengeteg formációban játszott, játszik. A saját zenekarait mindig egy meghatározott zenei elképzelés szerint váltogatja?

B.E.: A magam által kijelölt zenei úthoz választok partnereket, hol kísérletező, hol már kiforrott hangképek alapján.  Amikor például a Contemporary Gregorian régizenei lemezt készítettük Dés Lászlóval és a Balázs Elemér Quartettel, akkor is a fejemben lévő hangképhez kerestem megfelelő zenészeket. Az öcsémmel, Balázs Józseffel találtuk ki az ezredfordulón a zongora, bőgő, dob mellett a két énekes, gitár és ütőhangszeres felállású Balázs Elemér Groupot.

hvg.hu: Tizenhét év soknak számít egy jazz zenekar életében. A megunás veszélyének az elkerülése miatt cserélődnek viszonylag sűrűn a tagok? Mára ketten maradtak a testvérével az alapfelállásból.

B.E.: A változásokat mindig az indokolta, hogy a zenekari tagok saját produkciókba fogtak bele, túlságosan lefoglaltak lettek más zenekarokkal, vagy különböztek a zenei elképzeléseink. A gazdasági világválság némi megtorpanást okozott a Group életében, jóval kevesebb koncertlehetőségünk volt itthon és külföldön. Nemrég újabb változás volt a csapat felállásában. Szőke Nikoletta elment a zenekarból, mert a családi kötelezettségeivel és a saját pályájával időben nem tudta már összeegyeztetni a Group elfoglaltságait. Két csodás lemezt készítettünk vele, a New Beginninget és a Fonogram-díjas Örök szerelmet.  Kiss Flóra személyében egy nagyon tehetséges fiatal énekesnő érkezett, akivel új lemezre készülünk. Ami a kezdettől változatlan: a finomság, a ritmikai gazdagság.

Fazekas István

hvg.hu: Mi az oka annak, hogy zenekarvezető dobosként nem dobcentrikus formációt hozott létre a Balázs Elemér Grouppal?

B.E.: Alapjában véve inkább zenész vagyok, mint dobos. A dob csak eszköz mindazzal együtt,  hogy ezt a hangszert választottam, ezen gyakoroltam rengeteget, próbáltam elsajátítani a lényegét. Manapság már a dobosok nagyon tanultak, a mai oktatási rendszerben szinte mindegyiküknek kötelező dallamhangszeren is játszani. Én magam éppúgy zongorázom, és sokat hallgatok zenét. Ha valakinek saját zenei gondolatai, koncepciói, ötletei vannak, édes mindegy, hogy milyen hangszeren játszik.  Soha nem voltam dobközpontú zenész, aki azzal van elfoglalva, hogy percenként hányat üt le, miket dobol. Sokkal inkább az érdekelt, hogy mit adok a dobolásommal a szólistáknak és a zenészeknek, és ezáltal része vagyok egy kamarazenei kísérletnek, improvizációnak.  A különböző formációkban nem úgy akartam megtalálni a helyemet, hogy azt mondják a játékomról, milyen hangos vagy milyen virtuóz, hanem hogy milyen jó a zenekar együttes hangzása.

hvg.hu: A BEG hangzásvilágát a lírai  dallamok, a különleges ritmika jellemzi. Időnként elmennek a régizene vagy a világzene irányába. Zavarja, hogy sokszor megkérdőjelezik, hogy ez jazz-e még  egyáltalán?

B.E.: Nem. Akár a magyar népdalos, akár a reneszánsz albumunk esetében pozitív visszajelzéseket kaptunk mindkét oldalról. A jazz-zenészek érdekesnek, igényesnek, újszerűnek tartották az improvizációnkat. A népzene és a világzene képviselői pedig elismerték azt a törekvésünket, hogy  nem akarjuk  megerőszakolni, kisajátítani a műfajt. Az ilyen jellegű ötvözeteknél mindig arra törekszem, hogy ne változtassunk az eredeti dallamon, hitelesen szólaltassuk meg.  Az Early Music albumon az azóta világhírű katalán szoprán, Núria Rial közreműködött. Az egyik leghíresebb világzenei fesztiválra is meghívást kaptunk vele Innsbruckba. Az operában léptünk fel, olyan sikerünk volt, hogy valósággal szétverték a házat. Nagy erőt merítettem az ottani fogadtatásból.

Fazekas István

hvg.hu: Összehasonlíthatatlan muzikalitással és finomsággal játszik - mondta Önről Pat Metheny. Hogyan kerültek baráti kapcsolatba?

B.E.: Maloschik Róbert a Zoller Attila Gitárverseny alkalmából hívta el  Metheny-t zsűrielnöknek. Két évvel korábban eljött a LONG Jazz Clubba, ahol a Trio Midnighttal játszottunk, és beszállt hozzánk. Amikor arra kérték, hogy a gitárverseny idején egy amerikai trióval lépjen fel a Kongresszusi Központban, megüzente, hogy Egri János bőgőssel és velem szeretne együtt játszani. Óriási megtiszteltetés volt.

hvg.hu: Ön a nemzetközi jazz szcénában is elismert zenész. Tim Ries, a Rolling Stones szaxofonosának a meghívására koncertezett többek között a legendás Blue Note Jazz Clubban, a Dromban. Az anyagiakon túl miben érzékeli, hogy külföldön jobban becsülik a műfajt, mint Magyarországon?

A jazz Európában és Amerikában is rétegzene. A különbség talán az, hogy sokkal nagyobb a médiaértéke az ottani zenészek sikereinek. És jóval több lehetőséget kapnak, mert állami szinten is támogatásban részesülnek. Példaként említeném a Lincoln Center zenei igazgatóját, Wynton Marsalist, aki világ egyik leghíresebb jazz trombitása. Ő vezeti a művészeti központ zenei oktatását, és a nevéhez fűződő fantasztikus big band, a Lincoln Center Orchestra alapítója. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy jazz-nagyság ilyen funkciót töltsön be vagy állami támogatásban részesüljön. Ugyanakkor hatalmas jazz művészeink vannak a középgenerációban és a fiatalabbak között is, akik jóval több médiamegjelenésre és támogatásra lennének jogosultak, hiszen világjáró művészként hírét viszik az országnak. Ahol csak fellépünk külföldön a Grouppal, mindenütt ránk csodálkoznak, mondván: Fantasztikus zenészek vagytok. Honnan jöttök?

Fazekas István

hvg.hu: Kivételes zenei tehetségének köszönhetően  már tizenöt évesen a legnevesebb hazai jazz muzsikusokkal játszott. A zene megvédte a romákkal szembeni előítéletektől, vagy azért kijutott belőle?

B.E.: A romungro származásom mellett mindenféle vér keveredik bennem, vannak zsidó felmenőim, a dédapám huszártiszt volt. Elítélem a rasszizmus minden formáját. Szomorúnak tartom, hogy a 21. században még ott tartunk, hogy a rasszizmus kérdése egyáltalán felmerülhet. Személy szerint nem értek atrocitások, de ha bárkit bántanak, netán a barátaimat, kiállok mellettük. A zene nagyon nagy erő. A zenészek között van talán a legnagyobb szabadság. Egyedül az számít, hogyan játszol, mennyire vagy megbízható.

hvg.hu: Salamon András Getno című filmjéhez készült a Refracting Sounds című albumuk.  A társművészetek részéről manapság nem keresik meg?

B.E.: Nagyon szeretném, lenne hozzá affinitásom. Zongorista fiammal, aki harmadéves  a Bartók Béla Konzervatóriumban – zongora- és zeneszerzés szakon tanul - , közös terveink között szerepel a film- és színpadi zeneszerzés. Ha meghallják őt játszani, szerintem mindenki vele akar majd zenét íratni.