Kirgizisztánban tett látogatása során úgy fogalmazott a magyar miniszterelnök, hogy a magyar nyelv a türk nyelvekkel áll rokonságban, egy szakember viszont azt mondja, a miniszterelnök kijelentése téves.

Klima László, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet kutatója a 24.hu-nak meg is magyarázta, miért:

egyszerűen nincsenek meg azok a nyelvtani kapcsolatok a magyar és a türk nyelvek között, melyek alapján meg lehetne állapítani a nyelvrokonságot.

Klima szerint a tudomány előtt nem ismeretlen a török-magyar kapcsolat, fontos azonban kiemelni, hogy nem nyelvi rokonságról, hanem kulturális kapcsolatról van szó.

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

"Nyelvészeti érvekkel nem lehet cáfolni a kulturális érveket, és ugyanígy kulturális érvekkel nem lehet cáfolni a nyelvészeti érveket" – magyarázta a szakember.

A türk rokonsággal kapcsolatos elméletek már az Árpád-korban megjelentek hazánkban, de csak középkori krónikások munkáiban tűnt fel elsőként a török szimpátia képe, és az abból eredő, hunokkal való kapcsolat gondolata is. Ezt a 16. század elején Werbőczy István a jogba is beemelte a Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) megírása során.

Klima úgy látja, így válhatott a török rokonság képe a nemesi gondolkodásmód egyik alapjává, majd később a magyar nemzeti tudat részévé. A tudósok számára ugyanakkor a 19. században kiderült, hogy éles különbséget kell tenni a nyelvi és a kulturális rokonság között.

A szakemberek szerint kétségtelen, hogy a magyar nyelvben rengeteg török jövevényszó található, nem árt azonban tudni, hogy a finnugor alapnyelv szavai fordulnak elő a legnagyobb arányban nyelvünkben.