Ady Endre

Karácsony

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn 
A nagy Isten 
Szent kegyelme súgna, szállna, 
Az én kedves kis falumban 
Minden szívben 
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város 
Durva zaja, 
De jó volna ünnepelni 
Odahaza. 
De jó volna tiszta szívből 
– Úgy mint régen – 
Fohászkodni, 
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent, 
Elfeledni, 
De jó volna játszadozó 
Gyermek lenni. 
Igaz hittel, gyermek szívvel 
A világgal 
Kibékülni, 
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege 
Igaz hitté válna, 
Óh, de nagy boldogság 
Szállna a világra. 
Ez a gyarló ember 
Ember lenne újra, 
Talizmánja lenne 
A szomorú útra.

Golgota nem volna 
Ez a földi élet, 
Egy erő hatná át 
A nagy mindenséget. 
Nem volna más vallás, 
Nem volna csak ennyi: 
Imádni az Istent 
És egymást szeretni… 
Karácsonyi rege 
Ha valóra válna, 
Igazi boldogság 
Szállna a világra.