Online először a hvg.hu-n látható az Örkény Színház hat évvel ezelőtt bemutatott, e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY című előadása, amely nagy valószínűséggel nem jött volna létre a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának kijelentése nélkül. Szakály Sándor 2014 januárjában a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást „idegenrendészeti eljárásnak” titulálta. Mohácsi Jánost és testvérét, Mohácsi Istvánt olyannyira feldühítette a nyilatkozat, hogy rövidesen darabírásba kezdtek.

„Nem volt kérdés, hogy foglalkozni kell ezzel a cinikus kijelentéssel, Mácsai Pál pedig zöld utat adott az ötletnek. Onnantól kezdve már csak reménykedni kellett, hogy egy épkézláb előadás születik belőle, hiszen ahogy egy kollégám mondta: darabot írni a világ legnehezebb dolga. Nem olyan, mint egy regény vagy egy költemény, ahol nagyjából teljes szabadságot kap az ember, egy-egy eldobott mondat azonnal eldönti, hogy mi hangozhat még el. Mindennek következménye van” – mondta a hvg.hu-nak Mohácsi János a darab születésének körülményeiről.

Facebook / Örkény István Színház

A Mohácsi testvérek rögtön megegyeztek abban, hogy mozaikszerű előadást csinálnak, de azt is eldöntötték, hogy az e föld befogadban óriási szerepet játszik majd a zene. Nagyjából két-háromszáz oldalnyi ötletből született meg az Örkény Színházban bemutatott előadás, amely az egymáshoz kapcsolódó epizódok segítségével a tagadás feloldásának fontosságát sürgeti. Ezekben többek között megelevenednek az állampolgárságért folyamodó zsidók, a család, ahol a fiú egy náci lányba szeret bele, és egy katona is, aki a kivégzések során a „lélek utolsó pillanatát” igyekszik rögzíteni.

„Szolzsenyicin idézi fel a Gulag-szigetcsoport elején azt az orosz közmondást, hogy »aki a múltat háborgatja, annak folyjon ki a fél szeme«. Csakhogy hozzáteszi a folytatását is: »de aki nem, annak meg mind a kettő«. Ma nem lehet az országban úgy bemenni egy településre, – ha csak nem egy zsákfaluról van szó –, hogy ne botlanánk bele egy zsinagógába. Ezeknek egy része kiállítóterem, vasraktár vagy zeneterem, egy másik része meg egyszerűen szétomlik, vagy azt sem tudják róla az emberek, hogy valaha zsinagóga volt. Nemcsak a mai ember életét, hanem az unokáinkét is meghatározza majd az a hiány, az a gyalázat, hogy a második világháborúban pusztulásba engedtek nagyjából egymillió embert, köztük szinte a teljes vidéki zsidóságot.

Aki ezzel nem akar szembenézni, az nem tudja, melyik világban él, és nem kapaszkodik két kézzel a valóságba

– teszi hozzá Mohácsi János.

A rendező szerint a kollektív szembenézés helyett sokan választják inkább a menekülőutat, pedig egy-két generációval ezelőtt valahogyan mindenki közreműködött az adott rendszer fenntartásában: ha máshogy nem, a hallgatásával, a rossz lelkiismeretével. „Vagy nem akart tudni róla, hallani róla. Különösen szomorú, hogy ezt a fajta magatartást a Kádár-korszak nemcsak elvárta és honorálta, hanem teljes mértékben és hosszú időre bebetonozta.”

Facebook / Örkény István Színház

Mohácsi János úgy véli, elengedhetetlen, hogy egy előadás politikai, társadalmi kérdésekre is reflektáljon, még annak ellenére is, hogy ő maga tudja: belátható időn belül nem fog Kossuth-díjat kapni. „A színház a gyökerénél, a keletkezésénél fogva belemarkol a politikába. Tudom, hogy nem divatos Lukács Györgyöt olvasni, de ő A modern dráma fejlődésének története című könyv előszavában gyönyörűen levezeti azt a kérdést, – pusztán abból, hogy sok ember néz egyszerre valamit –, hogy miért fontos életbevágó kérdésekkel foglalkoznia a színháznak. Aki ezt nem veszi tudomásul, lehet, hogy előadást csinál, de színházat nem.”

A Színházi Kritikusok Céhe 2015-ben a legjobb előadásnak járó díjjal jutalmazta a darabot.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: