A napokban egy jeruzsálemi feltáráson izraeli régészek különleges dísztárgyra bukkantak. Egy bronzból készült olajmécses egyik fele került elő a Templomhegyre vezető ókori zarándokút területén. Az Izrael Hayom nevű helyi lap szerint a mécsesdarab körülbelül kétezer éves lehet, és a teteje egy színházi maszkot ábrázol. A lámpást egy római kori épület alapozásában találták, és a régészek úgy vélik, hogy azt annak építésekor „építési áldozatként” rejtették a földbe.

A felfedezés attól igazán izgalmas a számunkra, hogy az izraeliek szerint van némi esély rá, hogy a lámpás másik fele Magyarországon, az Aquincumi Múzeumban van.

Mint ahogy a lap is említi: az előkerült tárgy híre láttán az izraeli kollégákat megkereste Lassányi Gábor régész, jelenleg a Várkapitányság munkatársa, aki 2012-ben még az Aquincumi Múzeumban dolgozva bukkant rá itthon egy nagyon hasonló mécsesdarabra, amely első ránézésre akár a jeruzsálemi mécses másik fele is lehetne.

Lassányi a Facebook-oldalán előző héten így idézte fel az ásatást: "Kilenc évvel ezelőtt, 2012-ben a római Aquincum polgárvárosának falain kívül egy elképesztően ritka tárgyat találtunk. Egy földbe süllyesztett hombár alján egy színházi maszkot ábrázoló, bronzból készült, ketté szedhető bronzmécses jobb fele hevert. Hasonló, két darabból álló mécses mindössze néhány darab ismert a világ múzeumaiban és magángyűjteményeiben, pont ilyen darab pedig egyetlenegy sem. Pontos keltezése ezért igen nehéz. Valószínű, hogy a Kr. u. 1 – 2. században készülhetett."

Mint fogalmaz: ezek után alig akart hinni a szemének, amikor egy ugyanilyen, színházi maszkos mécses bal felének a fotója "jött vele szembe" a neten. Azonnal megkereste az izraeli ásatás vezetőjét, Ari Levyt, akivel megbeszélték, hogy miután az aquincumi darabot már 2013-ban beszkennelték 3D-ben, hasonló felvételt fognak készíteni a jeruzsálemi darabról is. "Ezek után lehetőségünk lesz három dimenzióban kinyomtatni, és Magyarországon és Izraelben is megnézni egymás mellett mindkét darabot" – írja a magyar régész.

Lassányi Gábor szerint a két fél bronzmécses egyediségük és kidolgozottságuk okán szinte biztosan ugyanabban a műhelyben és időszakban készültek. A jeruzsálemi darabon egy sín található, az aquincumin egy vájat, amely megmutatja, hogy hogyan lehetett összeilleszteni ezeket a ketté szedhető világítóeszközöket. A kutató szerint a mécses "egyfajta ajándékárgy lehetett, amelyet a modern, ketté törhető szívekhez hasonlóan valamilyen alkalomra ajándékozhattak párban, bár ezt így bizonyítani nem hiszem, hogy tudom majd valaha" – teszi hozzá.

Lassányi szerint mindennek ellenére kicsi az esélye, hogy a két mécsesdarab tökéletesen egymásba illene, és egy tárgyat képeznének. Ezt azzal indokolja, hogy bár "ilyen ketté szedhető mécsesből alig ismerünk párat az egész birodalomban", az már a fotók alapján is látszódik, hogy "a jeruzsálemi darab kicsit hosszabbnak tűnik, a külön készült, eredetileg ráforrasztott akantuszlevél picit más kidolgozású, mint az aquincumi darabhoz illesztett".

Kérdésünkre elmondja, hogy egyelőre azt sem tudni pontosan, hogy a Római Birodalom melyik területén készítették a mécsest. Megjegyzi viszont, hogy vélhetően nem az egykori Pannóniában, hanem "inkább a római világ világ ipari központjaiban, például Itália egyes városaiban gyárthattak ilyen minőségű, különleges tárgyakat időszámításunk után az első század végén. Az aquincumi darab amúgy elég kopott, sokáig használhatták, csak időszámításunk után a 3. század elején került a földbe, a jeruzsálemi szinte új darab volt."

Kapcsolt képünkön az aquincumi bronzmécsesdarab látható. Forrás: Budapesti Történeti Múzeum, Bakos Ágnes – Tihanyi Bence

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: