Ahogy az a költészet napján, április 11-én évek óta hagyomány, idén is vers került Orbán Viktor miniszterelnök budapesti, Cinege utcai háza elé. Nagy Petra Júlia – aki társaival öt éve minden évben verssel üzen a kormányfőnek – ezúttal az ukrán költőnő, Ljuba Jakimcsuk versét krétázta fel a Budapesti Német Iskola és Thomas Mann Gimnázium épületétől az Orbán-rezidenciág húzódó járdaszakaszra.

A vers fordítását korábban a Litera.hu közölte:

Hogyan öltem

most minden családi kapcsolatom telefonos
és minden családi kapcsolatom kihallgatják
tudni akarják, kit szeretek jobban, anyát-e vagy apát
tudni akarják, mitől beteg a mamám, aki a kagylóba kiált, jaj-jaj-jaj
kíváncsiak arra is, mit gondol a húgom a barátjáról
aki korábban az én barátom volt

most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság
a vérem mindenből kihallható
tudniuk kell, hány százalék benne az ukrán
a lengyel, az orosz és hogy van-e benne cigány
és tudniuk kell, hogy kinek adtam belőle
hogy a hemoglobin-szintem zuhant-e le vagy a tető
és hogy lehet-e sejtfalból határfalat húzni

köztem és anyám közt sírhalmok százai
és nem tudom, hogyan ugorjam át őket
köztem és apám közt száz lövedék repül
és nem tudom madárnak látni őket
köztem és a húgom közt fém pinceajtó
középen ásónyéllel kitámasztva
köztem és a mamám közt imából van paraván
vékony selyemfal, nem ereszt át semmit, de semmit

annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal
annyira könnyű a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni
és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol
főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő:
puff!
(Vonnák Diána fordítása)

Nagy Petra Júlia, aki a Facebook-oldalán képeket is megosztott az akcióról, azt írta: azért éppen Jakimcsukot választotta, mert fiatal, nő és ukrán. „Ma nekem itt a szövegéből az a leghangosabb, számomra az a legfontosabb kérdés, hogy megkönnyítjük-e a hatalom dolgát? Megtesszük-e azt a szívességet, hogy elmegyünk, feladjuk, csak a magunk dolgával törődünk, hogy eleve megépítjük sejtfalakból a határkerítést magunk és a valóság közé? Vagy van-e esélye az állhatatosságnak? Törődünk-e az emberi életekkel? Elég lesz-e a fejünk elfordítására, a szemünk behunyására, a saját fájdalomcsillapításunkra ráfogni, hogy az már béke? Kivárjuk-e míg robban?”

2017-ben Arany János balladáját, A walesi bárdokat írták az aszfaltra, egy évre rá József Attila Levegőt! című versét. 2019-ben Weöres Sándor Merülő szaturnusza került a Cinege utcába, tavaly pedig Szilágyi Domokos Takarjátok be nagyapát című alkotása.