hvg.hu: Hat év után jelentkezik újra nagylemezzel a Jónás Vera Experiment. Mi történt közben a zenekar névadójával?

Jónás Vera: Főleg belül változtam. Átalakult a viszonyom az alkotással, a szerepléssel és a zenekarcsinálással kapcsolatban is. Picit olyan, mintha átégtem volna valamin. Lehetne kiégésnek titulálni az ilyen változást, de én sokkal inkább folyamatokban látom a sorsom alakulását. Nincsenek benne igazi végek. Ahogy az egyik élethelyzetem leépült, egy másik építőkockáit már rakosgatta az élet egymásra. A tűz nem elmúlt, hanem átalakult.

hvg.hu: Az alkotásban ez hogyan érhető tetten?

J. V.: Az első két lemez masszívan rólam szólt, a magánéletemről és a kérdéseimről magammal kapcsolatban. Erős ars poeticai gerincük volt. Az elmúlt időszakban ebbe elkezdett betüremkedni a világ is. Valószínűleg azért is, mert új fázisba léptem a saját önmunkámban, már gyógyultabb állapotban van a figyelemre és szeretetre éhes kislány, aki bennem él, ezért nem csak magának követeli a figyelmet. Ezáltal felszabadult bennem egy igény, hogy a világot tükrözzem, ne csak a saját küzdelmeimről beszéljek. Szerintem amúgy a könnyűzenében most amúgy is óriási szükség lenne arra, hogy egy emberként kiabáljuk, hogy gáz van, változnunk kell.

Jónás Vera

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Hogy méri a sikert? Mikor elégedett egy dal megírása vagy egy album megjelenése után?

J. V.: A siker megfogalmazása nagyon nehéz út. Sokszor nagyon apró dolgokban jobban átélem a sikerélményt, mint a kívülről nézve nagyobb volumenű teljesítményben. Játszottunk nagy színpadokon, sok ember előtt, sok pénzért és volt, hogy abszolút nullának éreztem magam. Volt sok olyan koncert, ahol maréknyi ember előtt játszottunk, fizetni nem tudtak érte, mégis úgy éreztem, pontosan a helyemen vagyok. Az utóbbi időben akkor tudom legjobban érzékelni a sikert, amikor pici dolgokra tudok fókuszálni. Például amikor kicsúszik egy dal, vagy amikor most az új lemezhez felénekeltem az összes dalt, és hallottam, hogy tök jól szólnak, helyén vannak a vokálok, ez egy nagyon erős flow-t adott. Szeretem persze azt is, ha megérintődik a közönség, vagy privátban ír valaki. Főleg az hat meg nagyon, ha leír egy személyes történetet. Most csináltunk egy meselemezt, és valaki küldött egy videót arról, hogy a gyerek otthon fetrengve a földön nyomta a rap szövegeket. Ezt imádom.

hvg.hu: Miben lett más a HOLD az eddigi anyagaikhoz képest?

J. V.: Számomra teljesen eltűnt annak az igénye, hogy ez az anyag bármiféle popularitást élvezzen. Nincs olyasfajta megfontoltság, hogy kinek szól, milyen nyelven vagy mennyire működnek rádióban a dalok. Ami igazán új a HOLD-nál, hogy rengeteg új ember bevonásával készültek a dalok. Nagyon jó lecke volt a control freak betegségemen dolgozni, elég jól sikerült. A lemezt Bécsy Bence produceri munkája fémjelzi, két dal kivételével, mert Mihalik Ábel és a Vranik Krisztián is dolgozott egy-egy számon. A régi folyamataimmal ellentétben a HOLD-nál totál át tudtam adni Bencének a kontrollt. Nyilván volt vétójogom, de több olyan dologra bólintottam rá, amit korábban zsigerből elkaszáltam volna. Több merészség van ezekben a dalokban.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A lemezt hallgatva azt lehet érezni, hogy ön szerint bajban van a világ és a társadalmunk. Több dalban is visszaköszön, hogy változnunk kell. Meg tudunk változni?

J. V.: Ezt a kérdést magamnak teszem fel a legtöbbet. A változás szerintem iszonyatosan nehéz munka, mint ahogy az is, hogy megismerjük magunkat. Én nem szeretném megvárni azt a pontot, amikor már kényszerítve leszünk rá. Amíg van szabad választásunk, addig azt gondolom, hogy kötelességünk ezen dolgozni. De változni nagyon jó. 34 éves vagyok, és már jól rá tudok nézni arra, ki voltam mondjuk 15 éve és azóta mennyi kudarcon, szívfájdalmon, hülyeségeken, rossz döntéseken mentem keresztül. Ezek mind hozzátettek ahhoz, hogy fejlődjek. Én bízom benne, hogy képesek vagyunk erre, de ehhez az kell, hogy végre át tudjunk magunkon engedni másfajta hatásokat. Nekem frissességet ad, ha olyan emberrel beszélgethetek, aki teljesen mást gondol a világról, mint én. Abszolút felpezsdülök tőle, inspirál és elgondolkodtat. Szerintem akkor tudunk változni, ha kíváncsiak vagyunk a saját buborékunkon kívül történő dolgok iránt.

hvg.hu: Térjünk rá a HOLD dalaira! Az első, a Hard az egymásba vetett bizalom kérdését is feszegeti. Ez a szám hogyan született?

J. V.: A bizalom nehézsége is pont az a témakör, hogy tudunk-e változni. Tudunk-e fejlődni, tudatosodni. A refrén azt kérdezi, tudunk-e bízni az életben, majd a legeslegutolsó sorban  kiderül, hogy nincs más választásunk. Muszáj bízni. Valószínűleg az ösztönünk alaptétele is, hogy élni akarunk, de meg kell találnunk egymással a hangot. Tény, hogy tönkretesszük a Földünket, de ha megegyezünk abban, hogy a kérdés az, hogyan tudjuk ezt megállítani, akkor rengeteg jó megoldás születne. De mivel ebben sem tudunk egyetérteni, mert valaki azt mondja, hogy kamu, vagy ez csak egy blabla, így nagyon nehéz elindulni.

hvg.hu: A  Mélyvíz jött ki először az új albumról. Ennek a számnak a szövegét Závada Péterrel közösen írták. Hogy ment a közös munka?

J. V.: Imádom Petit. Van egy közös estünk is, ami a barátságunk színpadi leképezése. Amikor együtt dolgozunk, kicsit azt érzem, hogy a fejemmel gondolkodik. Már az első verzió is, amit a Mélyvíz szövegéről küldött szótagról szótagra illeszkedett az énekdallamra. A Mélyvíz amúgy tisztára olyan lett, mint egy Charlie-nóta, aminek kifejezetten örülök. Charlie gyerekkorom egyik legnagyobb hőse, jó érzés látni, hogy visszaköszön a saját zenémben.

hvg.hu: A Moments című dal nagyzenekari és akusztikus verzióban is felkerült az albumra. Miért volt ez fontos?

J. V.: Nagyon szerettem volna, hogyha van egyszál gitáros szám a lemezen, a Moments zenekari hangzása meg annyira más, hogy úgy éreztem elbír két verziót is a lemez. A dal számomra a bátorságról szól és arról, hogy itt az idő. Az utóbbi években rengeteg formában jött közel a párkapcsolati és szakmai abúzus. A metoo ellentmondásos és rendkívül megosztó mozgalmának megjelenésével végre fel lett téve egy kérdés. Ez szuper dolog. Mert legalább van egy kérdés. Mint mikor feltárnak egy tömegsírt. Volt egy szép rét, felnyitjuk és ott van százezer csontváz, amivel valamit kezdeni kell. Burjánzanak a történetek, amivel mindannyiunknak dolga van hirtelen. Fontos ez a pillanat.

hvg.hu: A Kesergés egy népdal feldolgozása. Hogyan illeszkedik ez a dal az album mondanivalójába?

J. V.: A Kesergés intrója egy úgynevezett uroborosz. Ez egy mitológiai jelkép, az önmaga farkába harapó kígyó szimbóluma. Ezt a felvezetőt Bogdán Tamással írtuk, és egyfajta körforgást jelképez. Vannak szavak, amelyek szótagokra bontva forognak a kis pályájukon. Egyik hétnyolcadban van, másik négynegyedben, de mint egy fogaskerék mennek körbe-körbe. Egy erős természeti törvényt szeretne zeneileg megformázni, amiben érdemes egy kicsit elmélyedni. Minden változik, minden alakul, a nehézségek és a gyász is, de a teljes kört érdemes átengedni és megélni, hogy fel tudjuk dolgozni.

hvg.hu: A Bring című dalban nagyon megfogott az a sor, hogy „Everyone’s got a story to tell”, mindenkinek van egy története. Mi történik, ha nincs kinek elmondanunk ezeket a történeteket?

J. V.: Mindig van kinek mesélni. Én nagyon hiszek a történetek erejében. Ha az ember egy kicsit lelassul, megtörténnek a legjobb találkozások. A globális világnak ez az egyik előnye egyébként, hogy kinyitja ezeket a lehetőségeket. Egy egyszerű történet is nagyon komoly üzenetet tud magában hordozni.

hvg.hu: Mi inspirálta az Anything I Do-t?

J. V.: Ez a dal a mintázatainkról szól, és arról, hogy mennyire vagyunk képesek felülírni azokat. Egy nagy blues. Ez a szám az egyik, amit nagyon várok a lemezbemutatón. Nagyon bele lehet ülni a lüktetésébe, és csak óbégatni az érzelmeket.

hvg.hu: A Fire egy szerelmes szám?

J. V.: Abszolút, ez az egyetlen magánéleti szám az albumon. Nagyon izgalmas volt felvenni a stúdióban, ezt hagytuk a legvégére. Úgy éreztem, hogy ebbe kell minden. Sikoltás, nyögés, hörgés, a végére totál be is rekedtem.

hvg.hu: Az Aszfalt veszi át egy közös számuk Barkóczi Noémivel. Milyen volt vele az alkotófolyamat és mi az, ami hatott a dal megszületésére?

J. V.: Nagyon izgalmas abban az energiatérben lenni, ahol két ember zenét szerez. Noémival sokáig gyúrtuk az Aszfaltot, volt e-mailezős, hosszan telefonálós és próbatermi jamelős fázis is. A szöveg középpontjában nekem a női sors áll. „Lépteimnek dallamát az aszfalt veszi át”. Megyünk az utunkon, és ha elég tudatosak vagyunk, akkor át tudjuk adni a földnek a legfájóbb terheinket.

hvg.hu: A Hallom szövegvilága talán az egyik legkülönlegesebb a lemezen.

J. V.: Ennek a számnak a szövegét Kiss Tibor Noé barátommal írtuk. Nagyon sokat beszélgettünk társadalomról, szegénységről, politikáról. Szeretem a meglátásait, egészen új megközelítéssel nyúl ezekhez a témákhoz. Különböző képeket raktunk össze: ez nem az az ősz, árnyak, régi házban él a sötét… Ezekben van egyfajta misztikusság, de érzed, ismered. Minden beszél. Minden el tud mondani egy történetet, ha kinyitjuk rá a fülünket.

hvg.hu: Az album záródala az Evergreen. Miért erre a számra esett a választás a lemez megkoronázásaként?

J. V.: Ez az egyetlen dal, amely már régen megjelent, Ujj Mészáros Károly filmjének volt a főcímdala. (X – A rendszerből törölve). Az elmúlt 6 évben nem volt ugyan lemez, de voltak dalok, és sokat beszélgettünk arról, hogy akarunk-e valamit betenni ezek közül. Azt szerettem volna, ha az utolsó szám nyugodtabb, halkabb, és ennek az Evergreen tökéletesen megfelelt. Kozma Katával közösen jegyezzük, aki a nyitó Hardban is a segítségemre volt. Tőle nagyon sokat tanultam a zenéről, régóta ismerjük egymást. Az Evergreen szintén sok fázison ment át, eleinte alkalmazott zeneként csináltuk, Károlynak sokféle verziót kellett küldeni. Fél év után egy holtponton átesve jutottunk el ahhoz a formájához, amivel már mindannyian elégedettek voltunk.

hvg.hu: Április 25-én a Katona József Színházban mutatják be a HOLD-at. Mivel készülnek erre az estére, és mik a terveik a jövőre nézve?

J. V.: Nagyon izgalmas színházi térben csinálni koncertet, ilyesmiben még nem is volt részünk. Keresztes Tamást kértem fel, hogy segítsen egy picit megkomponálni az este menetét. Valahol a koncert és a színházi performansz keveredésére lehet számítani. Lesznek vendégvokalistáink a Soharózából, akik szépen be fogják énekelni a teret, a látvány pedig elég utaztatós lesz. Nyáron megyünk fesztiválokra és a Subtones zenekarral is elég sokat fogok játszani. Egy furcsa, posztcovid, billegő nyár lesz.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: