Karácsonyi könyvajánlónk első részét itt olvashatja.

Paolo Giordano: Tasmania

„Mindenki keresi a maga szigetét, ahová elmenekülhet fizikai valójában vagy a képzeletében” – mondta a HVG-nek adott interjújában Paolo Giordano a regénye címét adó Tasmaniáról, ahol ő ugyan soha nem járt, de valahogy mindig így képzelte a földi paradicsomot. Ezzel a paradicsommal szemben ott vannak a válságok, amelyeket a regény megidéz. A főhőse, Paolo úgy érzi, az élete útelágazáshoz érkezett, és amikor kiderül, hogy a feleségével nem lehet gyereke, az egész létezését újraértékeli. A belső vívódásai közben tükröződnek a külvilág zaklatottságában. A könyv elején eleve úgy ismerjük meg, mint aki keresi az ügyeinél nagyobb problémát – egy fegyveres konfliktust, egy humanitárius válsághelyzetet – amely magába szippanthatja, de végül a 2015-ös párizsi klímakonferenciára utazik el.

 

Giordano regénye végig azt kutatja, hogy mibe lehet kapaszkodni, amikor megingott körülötted a világ, és ebben a világban a saját életed is. Ezt a bizonytalanságot jelen idejűvé és átérezhetővé teszi az író azzal, hogy olyan eseményeket is beemel, amelyek beégtek a hírfogyasztók emlékezetébe, mint amilyen a párizsi Bataclan elleni terrortámadás, vagy a folyton jelen lévő klímaválság ügye. De ugyanígy olyan érzésünk lehet, hogy a könyv szereplői is valóságosak, tökéletlenek, de emberiek és hitelesek. Giordano a korunk nagy és sürgető ügyeit köti össze a személyes sorsok nehézségeivel és bizonytalanságaival, és érezhetően egy hozzá közel álló történetet visz végig, miközben a tasmaniai paradicsomot kutatja. Az olvasó pedig azt érezheti: ez valahol az ő története is. Őszinte, sebezhető, olykor fájdalmas, de bátor történet arról, hogy mit jelent ma embernek lenni. (V. É.)

Fordította: Kürthy Ádám András, Park Kiadó, 326 oldal, 5499 forint

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod

Ha van skandináv krimi, akkor lehetne BAZ-megyei krimi is, gondolta Bánhidi Lilla, a gondolatot pedig tett követte – és ezzel nem is jártunk rosszul. A Sorsod Borsod ugyanis szerencsére nemcsak annyit tesz, hogy budapesti (vagy reykjavíki) helyszínek helyett miskolciakkal tűzdeli tele a klasszikus dramaturgiájú, sorozatgyilkossági ügyben nyomozós krimijét, hanem tényleg adaptálta a műfajt Kelet-Magyarországra: az egyetemisták inkább Budapest felé kacsintgatnak, a helyiek egy része ízesen cigányozik, de valamilyen véleménye mindenkinek van a kérdésről, sőt még az ukrán határ közelsége és a kárpátaljai bevándorlók is szóba kerülnek.

Mindez persze nem a miskolci névsorolvasás helyett van: az országimázs-központ helyi irodája is megirigyelné, hány jellegzetes borsodi helyszín bukkan fel, Diósgyőr-meccstől a színházon át a Villanyrendőrig. De ez épp azért nem hat túlzásnak, mert a couleur locale ennél sokkal mélyebben is jelen van.

Bánhidi Lilla rendesen megtanulta a krimiirodalom leckéit: profin adagolja az információkat, pontosan tudja, hogyan kell a gyanút az ártatlan szereplőkre terelni, hogyan kell úgy homályban hagyni az elkövető személyét, hogy azért megalapozatlannak se tűnjön a végén a leleplezés, és okosan oldja meg azt is, hogyan keveredjen a magánélet és a nyomozás, hogy az se keresett ne legyen, se ne maradjon túl száraz a szöveg. Egyedül ezen a ponton lehetett volna ugyanakkor erősebb az izgalmas és lendületes regény: bár érthetőek és átélhetőek a riporterként kutakodó főszereplő nő problémái szerelemtől munkáig, ez a szál azért csak a felszínt kapargatja. Egy jobb skandináv krimihez képest legalábbis mindenképp – pedig egyébként nem áll nagyon messze attól a szöveg.

Prae.hu. Kft., 465 oldal, 4490 forint

James Norbury: A macska, aki zent tanított

Hogy lehet a zenről beszélni, ha szinte lehetetlen elmagyarázni? James Norbury egy macskát hív segítségül, rajta keresztül pedig a hagyományos zen tanítómeséket, amelyek a maguk egyszerű összetettségükben indítanak el gondolatokat és felismeréseket az emberben. A macska, aki zent tanított első átlapozásra már-már képregénynek tűnik, a rövid leírásokat gyönyörű rajzok váltják, és oldalról oldalra egybe olvadnak a képzeletben. De aztán nagyon gyorsan kiderül, hogy a képekkel kiegészített mondatok mennyire mélyre mennek, és mennyi kérdést és választ generálnak.

 

A megnyugvást és megvilágosodást kereső címszereplő macska valóban tanítómesterként jelenik meg a könyvben, de élő példája annak is, hogy saját magunkon a legnehezebb elkezdeni a változást. A könyvet akár egy rövid szuszra is elolvashatjuk, de sokkal többet fog adni, ha lassan, megfontoltan haladunk, igazán gyógyír pedig akkor lesz a folyamatos keresésre és nyugtalanságra, ha többször is elolvassuk. A kapcsolódási pontokat pedig szinte biztosan megtaláljuk a könyvben felsorakozó állatsereg tagjaiban, legyen szó a Hollóról, aki még nem tudja, hogy bármilyen rossznak tűnjön is egy-egy helyzet, sosem tudhatjuk igazán, mi sül ki belőle, a Majomról, akit megőrjítenek a saját gondolatai, vagy a Tigrisről, aki csak vár és vár, míg megfelelőnek találja rá az időpontot, hogy elkezdjen valamit.

Szinte biztos, hogy nemcsak könyvet, hanem békét is ajándékozunk.  (V. É.)

Fordította: Laik Eszter, 21. Század Kiadó, 173 oldal, 6490 forint

Nyáry Krisztián: Így ettek ők – Magyar írók és ételeik

Az irodalomnak éppolyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem, állapítja meg új könyve előszavában Nyáry Krisztián, aki ezúttal magyar írók ételhez-italhoz, evéshez, főzéshez való viszonyát kutatja. Az Így ettek ők olyan alkotókat mutat be, akik ezeken keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról, bebizonyítva, hogy akár egyetlen tál étel történetén keresztül is mennyire érzékletesen lehet szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról beszélni.

 

Nyáry műveket és privát kulináris szokásokat, sőt recepteket egyaránt megoszt a harminc történeten keresztül, közel háromszáz évet felölelve. Kiderül például, miként tüzelték el József Attila egyetlen játékát, a hintalovát az ebéd kedvéért a gyerekkori nélkülözés idején, miért mondta Petri György a saját konyhai gyakorlatáról, hogy „konceptuális főzés”, kitől tanult meg igazi lebbencslevest készíteni Szabó Magda, vagy mivel gyógyította beteg gyomrát a lumpolással töltött éjszakák után Ady Endre. Nyáry ízesebbnél ízesebb példákon keresztül világít rá, hogy az irodalom és a gasztronómia élő, inspiráló kölcsönhatásban van egymással, az érzelmek és emlékek előidézésének képessége által pedig szorosan kapcsolódnak is egymáshoz. Egy jó tanácsot fogadjon meg az olvasó: ne merüljön bele éhesen.

Corvina Kiadó, 272 oldal, 7990 forint

Kordos Szabolcs: Egy újabb város titkai

Ha a hvg360-on hétről hétre követhető Kerületmustra, illetve a Budapesti fura szerzetek című sorozatunknak köszönhetően az olvasó nem tud betelni azzal a rengeteg történettel és történelemmel, amit a főváros rejt magában, akkor Kordos Szabolcs könyve újabb okot ad arra, hogy nyitott szemmel és kíváncsian rója Budapest utcáit. Sőt ennek a könyvnek azt is elhisszük, hogy Budapesten közlekedni hatalmas kaland.

 

A szerző ezúttal olyan helyekre viszi el az olvasót, mint a szabadkőműves páholy a Podmaniczky utcában, a Szamossy orfeum vagy a Benczúr ház, és bár önmagukban az épületek is lenyűgözőek, igazán izgalmassá a hozzájuk köthető emberek teszik őket. Így aztán beléphetünk Csontváry budai műtermébe, láthatjuk az egyetlen helyet, amit Rejtő Jenő otthonnak nevezhetett, és Andy Vajna is feltűnik az egyik Gellért-hegyi villában. A könyv nemcsak a képzeletünkre alapoz, rengeteg archív és most készült képpel idézi meg az egyes épületek és városrészek történetét, és persze az ilyen várostörténeti alámerülés óhatatlanul arra is készteti az embert, hogy nekiinduljon, és a saját szemével fedezze fel mindazt, amiről olvasott.

Budapest nemcsak térben, hanem időben is feltárul előttünk,  minden tele lesz történelemmel és történetekkel, amelyeket ugyanúgy budapestiek éltek meg, csak épp több évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt. Kordos Szabolcs ismét segít abban, hogy élményekkel töltsük meg a szürkének gondolt eljutást a város egyik pontjából a másikba. (V. É.)

21. Század Kiadó, 270 oldal, 8490 forint

Németh Gyula, P. Szathmáry István, Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban

Vagyis legendás állatok és megfigyelésük. Nagy örömmel néznénk egy olyan filmet, amelyben a Harry Potter-univerzumból ismert Göthe Salamander magyar megfelelője, egy amolyan kárpát-medencei magizoológus a népi hiedelemvilágból ismert fantasztikus lényekkel viaskodna és hajtana végre képzeletet felülmúló hőstetteket. Útja során bányarémekkel, halottlátókkal, székelyföldi tündérekkel vagy épp a turullal lenne dolga, mert amúgy is itt van már az ideje a magyar mitikus totemállat felé ideológiáktól mentesen, szimplán nyitott érdeklődéssel fordulni. Ehhez a képzeletbeli filmhez most éppenséggel meglenne a tökéletes könyvalapanyag is a Bestiarium Hungarikum formájában.

 

Bár a bestiáriumok, vagyis az állatkönyvek műfaja egészen az antikvitás koráig nyúlik vissza, és a csodálatos lényekről szóló gyűjtemények a középkorban élték virágkorukat, magyar bestiárium egészen mostanáig nem készült. Hogy végre mégis kötetbe rendezve olvashatunk a magyar néphit vámpírszerű lényéről, a noráról, amely éjjelente az „emberek mellét szívja”; vagy a nap- és holdfogyatkozáskor megjelenő égitestfaló lényekről; esetleg a szlovákoktól a magyar népi hiedelembe átkerült farkasemberekről, az három lelkes alkotónak köszönhető. 

Németh Gyula színes grafikákkal, P. Szathmáry István linómetszetekkel, Magyar Zoltán pedig néprajzi és kultúrtörténeti leírásokkal tárja elénk keménykötésű, a borító belső, tapétaszerű díszítésétől kezdve egészen az oldalszámok különös tipográfiáig is átgondolt, gyönyörű kiadást. Olyan ez a könyv, amiből ha egy betűt sem olvasnánk el, akkor is nehezen tudnánk betelni vele, annyira jól néz ki, de mindenkinek melegen ajánljuk, hogy ne csak lapozzon, olvasson is bele, megéri.  (Cs. H.)

Cser Kiadó, 251 oldal, 7995 forint

Sárközi Ákos: Így lettem séf

Nem séf akartam lenni, egyszerűen csak egy jó szakmára vágytam – írja Így lettem séf című könyvében Sárközi Ákos. A rövid válasz mögött persze akad kifejteni való is bőven: a Michelin-csillagos Borkonyha és a Textúra étterem séfje közvetlen stílusban meséli el életútját kőbányai gyerekkorától kezdve a csillagszerzésen át a Konyhafőnökben betöltött szerepéig. A kötetet így olvashatjuk félig szakmai-, félig önvallomásként, de szakácskönyvként is – hát persze, furcsa is lenne ételek nélkül beszélni a gasztronómiáról közel háromszáz oldalon.

 

Az alapvető konyhai technológiák tisztázása mellett Sárközi azt is elárulja, hogy mik a kedvenc alapanyagai (az ő életét egyébként a kacsamáj kíséri végig mint emblematikus hozzávaló), a legizgalmasabb pedig, hogy közel ötven fine dining receptet is megoszt. Utóbbiak kapcsán arra biztatja a mesés ételfotók láttán talán elbizonytalanodó olvasót, hogy hagyja felébredni magában a kreativitást, merjen variálni és megalkotni a saját fogásait, leginkább a bátorságot szem előtt tartva.

Úgy tartja, hogy egy jó recept csak kiindulási alap. Vannak köztük régi kedvencek új köntösben, tésztaételek és polipok, pofák és belsőségek, extrább hozzávalók és teljesen hétköznapiak, és igen, vannak „polgárpukkasztóbb” változatok is. Ami viszont mindben közös, az a kaland íze, amire rendkívül könnyű rákapni, és amire olykor mindnyájunknak szüksége van.

HVG Könyvek, 260 oldal, 9900 forint

Frans de Waal: Mások

A biológia egyáltalán nem indokolja a férfiak és a nők társadalmi egyenlőtlenségét – ezt a jó nagy követ dobja be a genderkérdések amúgy is háborgó tengerébe Frans de Waal világhírű főemlőskutató, a bonobók és csimpánzok nagy szakértője a Mások című könyvében. De azt is világossá teszi, hogy az emberi nemi különbségek elegendő közös vonást mutatnak a főemlősök nemi különbségeivel ahhoz, hogy megértessék velünk, nem ráztuk le magunkról az evolúció erőit.
A Mások szerzője egyrészt Attenborough-i lelkesedéssel viszi körbe az olvasót a főemlősök világában, rengeteg személyes története van a saját kutatásaiból, és a szakirodalommal sem fukarkodik. Másrészt végig kikacsint és reflektál az emberi, társadalmi és kulturális viszonyainkra, igyekszik szétszálazni, hogy mi ezekben a hiedelem és minek van tudományos magyarázata – miközben a tudomány is vitatkozik magában nagyon sok kérdéssel. Az ideológiáktól távol tartva magát igyekszik árnyalni mindent, amit a férfiasságról és nőiességről gondolunk, és nagy eséllyel a gender-vitákban ellentétes oldalakon állókat egyaránt fel fogja bosszantani. Ha viszont egyszerűen csak érdeklődéssel forgatjuk a könyvét, rengeteget meg fogunk tudni a világunkról, a múltunkról és magunkról is.

De Waal közben rávezet a genderkérdés szerinte valódi problémájára: szerinte ugyanis a baj nem a nem vagy a gender létezésével van, hanem inkább a hozzájuk kapcsolódó előítéletekkel és egyenlőtlenségekkel, valamint a hagyományos kettőség jelentette korlátokkal, amelyek egyeseket kirekesztenek közülünk. Az ő következtetése szerint az ősrégi nemi különbségek hibáztatása helyett inkább a társadalmi előítéletesség és igazságtalanság mélyebb problémájával kellene foglalkoznunk. Lesz min vitatkozni a karácsonyi asztalnál! (V. É.)

Fordította: Sóskuthy György, Park Könyvkiadó, 458 oldal, 6999 forint

Jordán Ferenc: Az ember vége, a természet esélye

Minden értünk van, minden a miénk – ezt a gondolkodásmódot kezdi ki nagyon alaposan Jordán Ferenc könyve, amely az egyik legfontosabb olvasmány lehet, ha valamennyire is bele akarunk vagy merünk tekinteni a jövőbe. A hálózatkutató biológus szerző kijózanító tükröt tart elénk, elhelyezve a megszokásainkat, az igényeinket, a vágyainkat az ökoszisztémában, amely nem a kiszolgálásunkra létezik és működik, hanem amelynek mi magunk is részei vagyunk. Egy mondatával képes kipukkasztani az emberi hübrisz lufiját, például amikor azt írja: „A nyugdíjrendszer, a kapitalizmus, a római jog, a nemzetközi kapcsolatok hálózata vagy éppen maga a demokrácia rendkívül bonyolult rendszer, de mindegyik nagyságrendekkel egyszerűbb, mint, mondjuk, egyetlen sejt.”

 

Kevesen tudják olyan hatásosan megragadni az emberi hülyeséget, mint Jordán Ferenc, Versailles vagy Schönbrunn parkját komikusnak nevezi, a Kiskunság erdőiről egyenesen megmondja, hogy valójában fagyárak, és rámutat arra, hogy a jól működő természet csak akkor fontos számunkra, ha pénzt hoz, és olyan igazságokat is kimond, mint például azt, hogy sok kutyatartónak valószínűleg meg kellene tiltani a kutyatartást. Helyreteszi a vadászkultuszt, a balatoni jachtozást és a horgásztársadalmat, amelynek a kiszolgálása szerinte egyenesen szembemegy a természet érdekeivel. Bár Jordán nagyon érthetően fogalmaz, épp ezek miatt a felismerések miatt a könyve nem könnyű olvasmány. Viszont fontos, ha jól belegondolunk, létszükséglet, hogy tisztában legyünk mindazzal, amit itt leír. Elvégre az életünk, és a gyerekeink élete múlik rajta. (V. É.)

Open Books, 281 oldal, 4999 forint

A második világháború nagykönyve

A történelemrajongó családtag vagy barát ajándéka. A Nagykönyvek-sorozat eddig is biztos támasz volt olyan területek átlátásában, mint a klasszikus zene, a képzőművészet, a Biblia, a mitológia vagy a filozófia. Idén megjelent a második világháború felhasználóbarát tudástára is, és egy olyan történelmi eseménysort magyaráz el érthetően, évekre, helyekre és emberekre lebontva, amelyek a mai napig hatással vannak a világ menetére.

A könyv a megszokott átláthatóságot nyújtja, rengeteg képpel és illusztrációval vezet végig a háború csíráitól kezdve Európa hadba lépésén és a holokauszton át a végjátékig, közben földön, vízen és levegőben is leköveti a második világháború legfontosabb történéseit és fordulópontjait. Nemcsak kronológiai összegzése a háborúnak, hanem elmagyarázza az összefüggéseket, az ok-okozati viszonyokat, de kíméletlenül feltárja a háború emberéletekben mért árát is, és nem felejt el figyelmeztetni a következményekre is.

Miközben módszeresen végigegyünk az eseményeken, egyszerre kapunk képet ezeknek az éveknek a fájdalmáról és hősiességéről, a világpolitika mindennapokra gyakorolt hatásáról, az emberi életek kerékbe töréséről, és a jól ismert csaták mellett a könyv feldogozza például a hírszerzés és a kémek sokszor sorsdöntő tevékenységét is. A Második világháború nagykönyve egyszerre kínál tudásanyagot és kelti fel az érdeklődést a további részletek iránt, így aki megkapja, nagy eséllyel még jobban el akar majd merülni a történelemben. A kíváncsiság pedig sokszor a legnagyobb ajándék. (V. É.)

Fordította: Bojtár Péter, HVG Könyvek, 352 oldal, 7500 forint

A hvg.hu Kult rovatának szerzője, Kovács Bálint nem rég első regényével is bemutatkozott. Vágták volna le című könyvét a Pesti Kalligram kiadó jelentette meg.