A gyár a hadsereg részére főleg hús- és kávékonzerveket, kisebb mennyiségben pedig gyümölcs- és zöldségkonzerveket, leveskivonatokat készített (ez lett az alapja a későbbi csepeli Weiss Manfréd Műveknek). A két háború között a cég jelentősen bővült: a harmincas években megvette például a nagykőrösi Pátria Konzervgyárat, majd a kecskeméti és a szegedi konzervgyárat is. Magát a Globus márkanevet 1924-ben jegyeztették be.

Az államosítás után több konzervüzemmel összevonva 1950-ben alakult belőle a Budapesti Konzervgyár, alapvetően a főváros ellátására. Ismertebb termékei ez idő tájt az üveges készételek voltak, specialitása pedig a libamájkonzerv, amelyet nem utolsósorban Nyugatra is szállított. A hatvanas és hetvenes években a háztartásokban és a vendéglátásban is rendszeressé vált a konzervek használata, s legtöbb az 1985-től ismét Globus néven forgalmazott termékekből fogyott.

A részvénytársasággá alakított - korábban a Duna Konzervgyárral kiegészült - céget Globus Konzervipari Rt. néven 1993-ban vezették be a tőzsdére, s a cég külföldi befektetők többségi tulajdonába került. A Globus, illetve Aranysas márkanéven ma több mint kilencvenféle cikket forgalmazó cégcsoport 1998-ban felvásárolta a debreceni konzervgyárat (Deko Food Rt.), majd 2000-ben többségi tulajdonába került a Csabai Konzervgyár Rt.-t. A német DEG bank közel 30 százalékos részesedéssel bír benne, de a többségi tulajdonos a menedzsment.

A nyereséges Globusszal ellentétben 2001 elején az iparág több nagy hagyományú vállalatának a sorsa is bizonytalan volt. A Limpex-csoporthoz tartozó nagyatádi és nyíregyházi üzemre a Magyar Fejlesztési Bank keresett vevőt, a hatvani Aranyfácán, illetve a Szegedi Konzervgyár 2000-ben lehúzta a rolót, s az amerikai Heinz cég által korábban megvásárolt - majd eladott és újból visszavett - Kecskeméti Konzervgyár helyzete sem látszott megoldottnak.

További magyar márkák története itt