Nem éppen ideális labdarúgóidőben, délben, tűző napsütésben és 32 fokos hőségben kezdődött az 1996-os atlantai játékok visszavágója. A szokatlan időpontra a magyarázat, hogy a Madárfészekben a futball az olimpia alatt kakukktojásnak számított, az atlétikai versenyek miatt csak ekkor tudtak helyet biztosítani a szervezők. Talán ezért is csak félház előtt hallgathatták a himnuszokat a csapatok és a Kassai Viktor vezette magyar bírói hármas - aztán szép lassan megtelt a hatalmas aréna.

A kínai nézők többsége hallhatóan és láthatóan a dél-amerikai gárdának drukkolt, amelyből minimum öten, azaz gyakorlatilag a fél csapat a nagyválogatottban is állandó kezdő lehet: a túlkoros Riquelme mellett Messi, Gago, Mascherano és Agüero. A hangulatról viszont egy maroknyi, dobosokból és fúvósokból álló nigériai zenekar gondoskodott az Afrika Kupákon megismert zenével és tánccal.

Az esélyeket tekintve a címvédő argentinok mellett szólt a nagyobb tudás és a rutin, s fűthette őket a visszavágás vágya is: Atlantában ugyanis 3-2-re kikaptak a magyar csoportból továbbjutott, Kanu fémjelezte nigériaiaktól. A másik oldalon ugyanakkor masszív együttest rakott össze a volt válogatott Siasia, aki az egyesült államokbeli világbajnokságon gólt lőtt az argentinoknak, egy 2-1-re elvesztett meccsen. Az 1994-es vb-t idézte ezúttal a nagy hőség miatt mindkét félidőben - Kassai által - elrendelt ivószünet is.

A futballban mára megszokott internacionalizmus jegyében mindkét együttes kezdőtizenegyében csak 2-2 játékos kapott helyet hazája bajnokságából, s érdekelve volt a fináléban izraeli, török és orosz klub is. A 22 labdarúgó közül öt a spanyol, négy a holland pontvadászatban profiskodik.

Az aranyérem sorsát - egy felejthető színvonalú meccsen - a Benfica játékosa, Di Maria döntötte el, aki Messi indítása után 16 méterről emelt szépen a hálóba.