© AP

A felmérésben a University of North Carolina 6958 hallgatója vett részt, az ő életüket aztán több mint negyven éven át követték nyomon az életét. A vizsgálat kezdetekor az összes résztvevővel személyiségi tesztet végeztettek el, amelyből megállapítható az illető lelki beállítottsága. Közülük 1630-an pesszimistának bizonyultak, 923-an optimistának, a résztvevők zömének lelki habitusa azonban valahol a kettő között volt.

Mint az évtizedek során kiderült, a pesszimisták esetében a korai elhalálozás valószínűsége 42 százalékkal magasabb, mint az optimisták esetében. A kutatást irányító dr. Beverly H. Brummett szerint az optimisták általában időszakosnak ítélik meg a negatív eseményeket, ezek nem befolyásolják sem önbecsülésüket, sem a világról alkotott véleményüket. A pesszimisták viszont a szívükre veszik a kellemetlenségeket, saját magukat okolják mindenért és hajlamosak azt hinni, hogy a rossz idők mindörökké tartanak. A pesszimisták depresszióra való hajlamának számlájára írható a magasabb halálozási rizikó. A depresszió ugyanis kihat az egészségi állapotra, szív- és érrendszeri, valamint emésztőszervi betegségeket vált ki.

Dr. Beverly H. Brummett véleménye szerint ugyan nehéz megváltoztatni az emberek lelki beállítottságát, ám sokat lehet tenni azért, hogy kivédjék vagy enyhítsék a következményeket. A kutató szerint az emberek pozitívumokat csempészhetnek életükben. Példaként dr. Beverly H. Brummett a meditációt említette, amely némely kutató szerint pozitív érzelmeket válthat ki. Az agresszív emberek esetében, akik habitusukért szív- és érrendszeri betegségek okozta korai halállal fizetnek, sokat javíthat az életkilátásokon, ha olyan terápián vesznek részt, amely megtanítja őket arra, miként tudják megfékezni a haragjukat.