,,Csak azért ugrottam el ide, hogy megfejtsem, miért van négyszáz fogorvos ebben az 50 ezer fős kisvárosban" - magyarázta éppen két éve az amerikai CNN hírtelevízió sztárriportere, Richard Quest, miért látogatott el kelet-európai körútja során Sopronba, ahol hamarosan a fogorvosi székben találta magát. A fogtömés mellett természetesen választ is kapott a dilemmájára. A váróteremben üldögélő fél tucat osztrák és német páciens jelenléte is igazolta a felkeresett fogorvos szavait: a határ közelsége és a kezelés relatív olcsósága miatt évek óta áramlanak a külföldi betegek az országba.

"Az osztrák fogászok abban reménykednek - mondta akkor Richard Quest -, hogy mindez megváltozik, amikor Magyarország belép az Európai Unióba, ami a magyar orvosok számára szigorúbb szabályozást és növekvő költségeket hoz majd." E változás azonban a nyugati határvidéken ma nemigen tapasztalható. A Sopron Plazában hétfőtől szombatig nyitva tartó Plaza Dental fogászati szalonban például ma is naponta átlagosan nyolc beteg fordul meg, többségük osztrák, de elvétve németek és svájciak is vannak közöttük. Igaz, a szalonban úgy tudják, az aranyláz alábbhagyott: új soproni fogászati rendelőről nem hallottak, s az árak évek óta nem emelkedtek. A másfél évtizede működő győri Solydent rendelő tulajdonosa, Solymosi Péter is a piac stabilizálódásáról számolt be a HVG-nek, hozzátéve mindjárt a valószínű magyarázatot is: a szlovák és a cseh piac is fokozatosan megnyílik a német nyelvterületről érkezők előtt.

Az EU-csatlakozás óta inkább az jelent változást, hogy immár Európa nyugati feléből is egyre többen keresik fel a megfelelő színvonalúnak és igen olcsónak tartott magyar fogorvosokat. A napokban a BBC internetes hírszolgálata is cikket jelentetett meg a Nagy-Britanniából Kelet-Európába, döntően Magyarországra tartó fogturizmusról. A szerző szerint a jelenség oka, hogy a szigetországban csökken az állami egészségügyi ellátásban dolgozó fogorvosok száma, a várólisták így hosszúra duzzadtak, a magánorvosok viszont a többség számára elviselhetetlenül drágák.

Míg az osztrák-magyar határ keleti oldalán - például Fertődön, Mosonmagyaróváron és Sopronban - működő rendelőkbe elsősorban német nyelvterületről érkeznek a vendégek (egyes statisztikák szerint minden harmadik osztrák Magyarországon kezelteti a fogait), addig a nyugatabbról érkezők (a britek mellett hollandok, dánok, írek) a fapados légitársaságoknak köszönhetően olcsón elérhető Budapestre mennek, ahol az otthoni ár feléért-harmadáért elvégzik a szükséges beavatkozást. Így - például gyökérkezelés vagy fogbeültetés esetén - az utazási és szállásköltséggel együtt is jelentős megtakarítás érhető el. "Ha gond van, bekapok néhány aszpirint, és repülőre ülök - magyarázta a BBC-nek egy fogait Magyarországon csináltató edinburghi menedzser. - A jegy egy otthoni konzultáció árából kijön."

A kezelésre várók jó részét nem izgatja, hogy a brit fogászok - miként osztrák kollégáik is - időnként azzal riogatják a pácienseket, hogy a magyar orvosok gyengébb minőségű anyagokkal, megfelelő szakértelem nélkül dolgoznak. A magyar doktorok szerint az árkülönbség oka inkább a munkabérek eltéréséből adódik.

"A fogászati kezelés Svájcban, Írországban és Olaszországban a legdrágább, ahhoz képest a német és az osztrák fogorvosok tulajdonképpen olcsón dolgoznak" - mondta saját minikutatására alapozva a HVG-nek Schleffer Barna, aki három éve fogorvoskodik, és fél éve foglalkozik külföldi betegekkel. Budapesti V. kerületi rendelőjébe a külföldiek túlnyomó többsége Írországból érkezik.

Sokan úgy akarják maximálni a megtakarítást, hogy a fogászati kezelést minél gyorsabban letudják. Ám olyanok is vannak, akik megpróbálják összekötni a kellemetlent a kellemessel, és - ha már itt vannak - körülnéznek az országban. "Fogra specializált" utazási irodák, például a Nagy-Britanniában működő Hungarian Dental Travel, segítenek a szállodafoglalásban, sőt az utazási lehetőségekről és a látnivalókról is információkat adnak. De maguk a fogorvosi rendelők is segítenek a szállásfoglalásban és az utazási információk beszerzésében. A győri Solydent saját hoteljébe invitálja vendégeit, a szombathelyi Isis Dental pedig saját taxit üzemeltet, mellyel például Grazból vagy Bécsből ingyen hozzák el a pácienseket.

"A külföldiektől többet kérünk egy kezelésért, de a feladat extra nehézségeket is jelent. Rendkívül stresszes, ha a páciens csak meghatározott ideig tartózkodik az országban: gyorsan és precízen kell dolgozni, ráadásul a kommunikáció is körülményesebb. A közvetítőknek is ki kell fizetnünk 10-20 százalékot" - indokolja az árkülönbséget Schleffer, aki a napokban kénytelen volt egy magyar közvetítőn keresztül érdeklődő, május elején Budapestre látogató ír kuncsaftot elutasítani: "Egy hétre jön Pestre, és ezalatt két darab körhidat szeretne csináltatni. Ezt felelősséggel nem vállalhattuk el, ehhez a munkához legalább három hét kéne."

A nyugat-magyarországi rendelők olyannyira az osztrák és német beutazó vendégekre specializálódtak, hogy többségük lehúzhatná a redőnyt, ha a nyugatról jött forgalom valamiért megszűnne. Ugyanakkor Schleffer Barna szerint azok az orvosok, akiknek jó hazai "beteganyaguk" van (olyan kuncsaftok, akik elfogadják orvosuk tanácsát, és meg is tudják fizetni a kezeléseket), általában nem is foglalkoznak külföldiekkel. "Én nem akarom leépíteni a külföldi pácienseimet, de az a célom, hogy legyen egy jó hazai praxisköröm is. Az árak ugyanis lassan kiegyenlítődnek. Ha egyszer Magyarországon is bevezetjük az eurót, annak lélektani hatása lesz. Az árak egy pillantás alatt összehasonlíthatóak lesznek, és akkor nálunk sem fog megmaradni az a helyzet, hogy a külfölditől 80, a magyar pácienstől 35 eurót kérünk egy tömésért."

SCHWEITZER ANDRÁS