Kisebbfajta riadalmat keltett két hete a bejelentés, hogy már Magyarországon is ápolnak három olyan pácienst, akik feltehetőleg az Ázsiából és Dél-Afrikából származó új tuberkulózisbaktérium-törzsek valamelyikével fertőződtek meg. Az Európában hosszú évtizedek óta legyőzöttnek hitt betegség eddig ismeretlen, minden korábbinál veszélyesebb változatainak járványszerű terjedésére a Nemzetközi Vöröskereszt nemrégiben egy közleményében hívta fel a figyelmet. E kórokozók különlegessége, hogy ellenállnak - azaz rezisztensek - nemcsak az összes, speciálisan a tüdőbaj ellen kifejlesztett antibiotikumnak, de még a szóba jöhető egyéb antibiotikumok többségének is. "A baktériumok gyorsabban alkalmazkodnak az ellenük bevetett antibiotikumokhoz, mint amilyen gyorsan új hatásmechanizmusú gyógyszereket fejlesztenek ki" - magyarázta a HVG-nek Herczegh Pál professzor, az MTA antibiotikum-kémiai kutatócsoportjának vezetője a megbetegedések kapcsán.

Bár jelenleg a tüdőbaj elleni antibiotikumok esetenkénti hatástalanságát tartják a gyógyszeripar egyik legnagyobb kihívásának, nem a tbc kórokozója az egyetlen mikroorganizmus, amely képes túljárni az egyik leghatékonyabbnak tartott gyógyszerfajta eszén. Az első figyelmeztetések már 15 évvel ezelőtt elhangzottak, 1994-ben pedig a Science című amerikai tudományos folyóirat egyik címlapsztorijában mikrobiológusok illúziónak minősítették, hogy az Alexander Fleming skót bakteriológus által 1928-ban felfedezett antibiotikumok visszaszoríthatják a fertőző betegségeket. Bár az egyes élő mikroorganizmusok (például gombák) által előállított anyagcseretermékek sikerrel vették fel a harcot korábban halálosnak számító baktériumfertőzésekkel, már 1963-ban leírtak intő eseteket, például hogy a tetraciklin nevű hatóanyag csődöt mondott a tüdőgyulladások gyógyításában. Negyedszázaddal később párizsi kórházakban figyeltek fel arra, hogy a bélben békésen éldegélő, de onnan kikerülve fertőzéseket okozó enterococcustörzsek kiüthetik a legsúlyosabb esetekre, például vérmérgezés kezelésére tartalékolt, sokáig csodafegyvernek gondolt vankomicint. Azóta pedig a bakteriológiai szaklapok rendszeresen számolnak be csökkent ellenálló képességű emberek szervezetében felerősödött baktériumtörzsek rendkívüli alkalmazkodóképességéről.

A kórokozók számtalan módon képesek alkalmazkodni, a legváratlanabb fortélyok segítségével tudnak átalakulni, mutálódni. A kutatókat meglepte, hogy az antibiotikumok legnagyobb családját alkotó béta-laktámok - ezek egyike a Fleming által felfedezett penicillin - is elvéreztek ebben a küzdelemben. Pedig nem akármilyen eszközökkel támad a baktériumokra ez az antibiotikum-fajta: a kórokozó sejtfalának felépítését akadályozva lyukacsos falú mikroorganizmusok keletkeznek, melyek végül teljesen feloldódnak a szervezetben. "Egyes baktériumtörzsek azonban, kiismerve a sejtfalrontó antibiotikumok hatásmechanizmusát, megvastagították a sejtfalukat" - említ egy példát az alkalmazkodásra Herczegh Pál. Aminek az is következménye, hogy bizonyos bőrfertőzéseket, például az orbáncot - a rezisztencia miatt - már kétesélyes ezekkel az antibiotikumokkal kezelni. De akadnak olyan (például sebfertőzéseket okozó) törzsek is - hoz példát a legújabb, még ellenszer nélküli trükkökre a professzor -, amelyek a szervezetükbe került antibiotikumot mérgező anyagnak tekintik, és egyszerűen kiürítik, kifolyatják magukból.

Legalább ilyen ügyesen alkalmazkodnak a tüdőbaj kórokozói. A Mycobacterium tuberculosist a kutatók igen rugalmas baktériumként ismerik, amely könnyebben adja fel eredeti tulajdonságait, mint a többi, például a parazitaságáról méltán híres, a bélből kikerülve egyebek mellett húgyúti fertőzéseket okozó kólibacilus. Ráadásul, "ellentétben a többi, szapora baktériummal, ez a kórokozó napjában csak egyszer osztódik, így a legalább fél évet igénylő antibiotikum-terápia alatt a rezisztencia kialakulásának nagyobb az esélye" - magyarázza Szabó Nóra, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet mycobacteriológiai laboratóriumának osztályvezetője. Különösen akkor - és erre panaszkodnak a legtöbb tüdőgondozóban -, ha e hosszú idő alatt az első hetek utáni látványos javulást látva a betegek abbahagyják a kezelést. A régiesen gümőkórnak nevezett betegség okozói ugyanis ekkor még korántsem pusztulnak el, hanem az immunrendszer legközelebbi legyengüléséig lappanganak (és erősödnek) a szervezetben.

Ez pedig feladja a leckét a kutatóknak. Igaz, nemegyszer a gyógyszeripar is tehet a szuperbaktériumok feltűnéséről, mivel - a HVG által megkérdezett szakértők szerint - számos, már legyőzöttnek hitt kórokozót elhanyagolt. "A tüdőbaj ellen alkalmazott antibiotikumok közül az utolsót is 1967-ben fejlesztették ki. Ennyi idő alatt baktériumok generációi mutálódhattak" - mondja Gergely-Farnos Erzsébet, a Korányi adjunktusa.Ezek miatt is hangsúlyozzák a kutatók, hogy az antibiotikum-rezisztens baktériumok elleni harc egyik legfőbb iránya ma új tbc-ellenes készítmények kifejlesztése. "Az antituberkulotikumok egyike sem fejtett ki hatást a baktérium számára nélkülözhetetlen, a DNS-ét felépítő vagy javító fehérjékre. Mivel ma már számos ilyen fehérje szerkezetét ismerjük, a legsikeresebb egy ez irányba ható gyógyszer létrehozása lenne" - vázolja fel az új frontot Vértessy Beáta, a Szegedi Biológiai Központ enzimológiai intézetének molekuláris biológusa, aki egy most zajló, magyar kutatók által koordinált nemzetközi program tagjaként fáradozik ezen. A számítógépes modellezés fázisából induló folyamat során a kutatók az úgynevezett tbc-baktérium-adatbázisból ismert, mintegy 300 fehérjét próbálják összepárosítani a potenciális ellenszerekkel, mintegy kétmillió kismolekulával. Ennek során már rábukkantak több olyan párosra, amely erősen zavarja, egyes esetekben el is pusztítja a gümőkór baktériumát. Ha beválnak, több újféle hatásmechanizmusú antibiotikum jöhet létre.

A rezisztencia ellen egy másik hazai csapat is ringbe szállt, ők azonban nem antibiotikumot keresnek. Az általuk kifejlesztett, még csak laboratóriumi körülmények között vizsgázott új molekula a tumorgyógyításban már jó eredményeket felmutató úgynevezett jeltovábbítási terápia (HVG, 2003. július 26.) alapján született. E felfogás szerint a legtöbb betegség hátterében jeltovábbítási zavar, azaz sejten belüli és sejtek közötti kommunikációs probléma áll. Az ennek helyreállítására kifejlesztett hatóanyag akkor lépne fel a tüdőbaj-kórokozó ellen, amikor a gazdasejtbe behatoló baktériumot a védekezés főszereplői, az úgynevezett lizoszomális enzimek megpróbálják elpusztítani, ám ezt a baktérium egy saját jeltovábbítási enzimjével megakadályozza. "A baktériumokat mindig olyan mechanizmussal kell hatástalanítani, amellyel még nem találkoztak. A tbc-kórokozók jeltovábbítási enzimjét eddig soha semmilyen terápiás célú hatóanyag nem gátolta le, így ezekkel szemben nem lehet rezisztens" - reménykedik Kéri György, a Semmelweis Egyetem orvosvegytani, molekuláris biológiai és pathobiokémiai intézetének professzora, a kutatás vezetője.

A még csak kísérleti stádiumban lévő hatóanyagoknak persze számos kritériumnak kell megfelelniük, elsősorban annak, hogy ne károsítsák túlzottan az egészséges sejteket. Forgalomba kerülésükig a legsúlyosabb tüdőbetegek gyógyítására nincs más lehetőség - tudtuk meg Gergely-Farnos Erzsébettől -, mint hogy az ismert antibiotikumok meghatározott összepárosításával, kombinálásával becsapják a kórokozókat, s eközben, versenyt futva az idővel, megerősítik a páciensek immunrendszerét.

SINDELYES DÓRA