Először 1955-ben készítették fagerendával, hamarosan azonban áttértek a típus fémből való gyártására. A gépcsaládba három különböző hosszúságú gép tartozik, hajtóművének teljesítményét pedig addig növelték, amíg a leggyorsabb dugattyús motorral hajtott gép nem lett. 52 évvel a típus első repülése után még mindig gyártják Mooney M20TN Acclaim néven, sebessége eléri a 437km/órát 8 300 méteres magasságban.

 

Azért tervezték, hogy a háború előtti Tiger Moth helyébe lépjen oktatórepülőként. A Chipmunk volt az első, amelyet a downsview-i (Ontario állam) gyár készített (ezt azóta megvásárolta a Bombardier Aerospace). A teljesen aerobatikus gép először 1964-ben repült, és hamarosan a kanadai (RCAF) és a brit királyi légierő (RAF), majd kisebb légierők első számú oktatógépévé vált. A legtöbb Chipmunkot Angliában gyártották, de több mint 200 Kanadában, 66 pedig Portugáliában készült. A gép népszerűvé vált sport és mezőgazdasági repülőként is, különösen miután a hetvenes években visszahívták az RAF és az RCAF kötelékéből. Még ma is sok Chipmunk repül Angliában, Kanadában, Ausztráliában és az USA-ban.

 

Az először 1963-ban gyártott Fi 156 gyorsan ismertté vált Storch néven, mivel hosszú lába, széles pilótafülkéje és nagy szárnyai miatt valóban úgy nézett ki, mint egy gólya. A Luftwaffe gépeként szolgált a második világháború alatt, és elképesztően rövid fel- és leszállási távolságának köszönhetően hamarosan híressé vált. Könnyű szélben akár 45 méter után fel tud szállni, míg 18 méter után landolni képes. Otto Skorzeny ezen a gépen hajtotta végre Mussolini kiszabadítását egy olasz katonák által körülzárt hegytetőről. A gép szárnyai a gép törzse mellé hajthatók, ezért könnyen vontatható. Az Fi 156-ost 1949-ig Csehszlovákiában és Franciaországban is gyártották (Franciaországban Morane-Saulnier MS 500 Criquet néven) az 50-es évekig.

 

A DHC-1 Chipmunkhoz hasonlóan a Yak-18-as is 1946-ban állt szolgálatba a szovjet légierő kétüléses oktatógépeként. Eleinte nagy számban gyártották, majd a későbbi verziókat aerobatikus és teherszállítógépekké alakították. Sokat gyártottak belőle Kínában Nanchang CJ-5 és CJ-6 néven. A négyüléses Yak-18T-t (a képen) és a kétüléses Yak 54-et (szintén a Yak egyik változata) a mai napig gyártják.

 

A Stearman – amelyet 1934-ben vásárolt meg a Boeing – a harmincas évek elején kezdte gyártani a Model 75 biplánt alap kiképzőgépként. Az amerikai légierő oktatógépként alkalmazta a megbízható kisgépet Kaydet néven, majd a haditengerészet is átvette. A 30-as, 40-es években csaknem 8600 darab készült belőle katonai célokra, majd a második világháború után a nagyszámú feleslegessé vált Stearmanst mezőgazdasági és sportrepülőként használták. Több gépet lehetett látni légiparádékon.

 

Először 1960-ban jelentek meg a piacon a négyüléses, csupa fém repülővel, amelyet még ma is gyártanak. Túlélte a gyártó cég kilencvenes évekbeli válságát, és sikerült feltámadnia. A modern korszak egyik legnépszerűbb hobbigépe és egymotorosa, amelyből egy egész gépcsalád fejlődött ki, több mint 12 géppel, köztük a Cherokee 140-es – kétüléses, 150 lóerős oktatógép -, valamint a mai turbómeghajtású PA-28R-200T és a Saratoga II, amely behúzható futóművel rendelkezik. A kisgépet szabadidős és oktatógépként használják világszerte.

 

Az erős, gyors és eredetileg V-farkú repülő először a 35-ös modellel jelent meg 1945-ben. A sorozatos halálos balesetek miatt elsősorban a gép V-alakú hátsó részét okolták – bár ezt nem sikerült bizonyítani -, ezért a vállalat végül 1982-ben végleg megváltoztatta a farokrész formáját, és inkább az 1968-ban már bemutatott 36 Bonanza hosszabb géptestének és a hagyományos farokrészének fejlesztésével kezdtek foglalkozni. 1959 és 1995 között a vállalat legyártotta a Bonanza egy újabb változatát is, a 33 Debonair modellt. A G36-ot még ma is gyártják a Hawker Beechcraftnál, a hosszú életű Bonanza gépcsaládból pedig napjainkig legalább 17 000 példányt készítettek.

 

A korábbi de Havilland Gipsy Moth rokonát, az elegáns DH-82 Tiger Moth biplánt a harmincas években fejlesztették ki, és választották nemcsak a brit Királyi Légierő, hanem a Nemzetközösség szinte valamennyi országában kiképzőgépnek a második világháború alatt. Több mint 12 000 példány készült belőle: 7 000 Angliában, és több mint 4 600 a világ többi országában, köztük 1 523 darab DH-82C-es modell, amelyet a de Havilland Canada gyártott. E változatba valamivel erősebb Gipsy Moth hajtóművet és üvegbúrával ellátott pilótafülkét építettek, amely a pilótát megvédte az időjárás viszontagságaitól. 200 darabot az amerikai légierő vásárolt meg. A háború után többszáz gépet vásároltak meg magánszemélyek, és használták mezőgazdasági és rekreációs célokra világszerte. Napjainkban még több mint 200 Tiger Moth repül.

 

A kisgépet az 190-as Taylor E-2 Cubból fejlesztette ki a Piper, amely megvásárolta a csődbement vállalat eszközeit. A kétüléses Piper J-3 ezután az amerikai polgári pilótaképző program elsőszámú oktatógépe lett, és a második világháború alatt az amerikai katonai pilóták négyötöde szintén ilyen típuson tanult meg repülőgépet vezetni. A Piper több mint 19 000 darabot készített, majd 1947-ben befejezte a gyártást a PA-11 kedvéért, amely egy továbbfejlesztett változat volt, és több mint 1 500 darabot adtak el belőle. A gépcsalád hasonló és népszerű tagja volt a PA-12 Super Cruiser. A PA-11 ezután átadta a helyét a PA-18-95 Super Cubnak, amellyel a Piper 1949-ben jelent meg a piacon, és végül 1981-ben állt le a gyártásával. A Piper Cub/Super Cub minden idők egyik legnépszerűbb kisgépcsaládja, amelyet fantasztikus le- és felszállási képességeiért mindenki csodált.

 

A történelem legnagyobb számban gyártott kisgépe, amely először 1956-ban jelent meg, és még ma is folyik tömegtermelése, bár a gyártást a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek közepéig egy évtizedre felfüggesztették. Több mint 43 000 Skyhawkot szereltek össze, és a négyüléses modell az egyik legnépszerűbb túra és kiképzőgép marad a világon. A világ repterein mindenhol láthatunk Cessna 172-eseket. Az USA-ban és Franciaországban (a Reims Aviationnél) a Cessna 172-esből és közeli rokonából, a 175-ösből több tucat változatot gyártottak. A Cessna 172-es magas szárnyú dizájnjának és alacsony sebességnél nagyfokú stabilitásának köszönhetően kiváló felderítő és mentő repülőgép, amely az Egyesült Államok polgári légvédelmének gerincét alkotja. A típust számos légierő használja világszerte.