A hirtelen szívhalál az élet befejezésének leggyakoribb, drámai oka. Bárhol bekövetkezhet: lakásban, utcán vagy akár a focipályán. Az utolsó évtizedekben jelentősen megváltoztak azok a módszerek, amelyekkel a váratlanul összeeső személyt a közelben lévő, segítőkész embertársak újraéleszthetik és életben tarthatják, amíg a szakértő segítség megérkezik.

Brent Myers vezetésével az Egyesült Államok Észak-Karolina államában dolgozó, sürgősségi betegellátással foglalkozó orvoscsapat tagjai egy kongresszuson tartott referátum formájában áttekintették legújabb eredményeiket.

Annak az élete, aki hirtelen összeesik, elsősorban a környezetében tartózkodók kezében van. Ha az eszméletét hirtelen halál miatt elvesztő személyt késedelem nélkül elkezdik újraéleszteni - ez a legújabb ajánlás szerint csak a mellkas ritmusos, percenként átlag százszor történő összenyomását jelenti - a túlélés esélye megduplázódik.

A hirtelen halált szenvedett embereknek a korábbi újraélesztési elvek alapján nem csak a mellkasát kellett ritmusosan nyomni, hanem szükségesnek gondolták a lélegeztetést is. Ezt a korábbi nézetet megváltoztatták.

A mai amerikai újraélesztési elvek szerint lélegeztetés - "az élet csókja" - csak olyan, speciális helyzetekben szükséges, ha például valakit azért kell újraéleszteni, mert vízbe fulladt. A mostani szabály az, hogy a mindenki által végezhető és végezendő mentés során, a mellkas alsó részének percenként százszor végzett, erélyes benyomásával pótoljuk a szívműködést.