James Collins, a King's College pszichológiai és neurológiai intézetének munkatársa, a kutatás vezetője szerint ezt a közösségi élet hiánya mellett az is okozza, hogy a lakók magánszférájukat, magánéletüket érzik veszélyben - írja a kutatás eredményeit bemutató cikkében. Elkerülhetetlen, hogy a közelben lakók egymás életének akarva-akaratlanul is "nézőjévé" váljanak, így feltételezik - legtöbbször helyesen - hogy a szomszédjuk is legalább ilyen mélységben tudja tanulmányozni az ő mindennapjaikat.

Egy korábbi tanulmányban amerikai pszichológusok kimutatták, hogy az otthonukhoz, esetleg ágyhoz kötött betegeknél lényegesen nagyobb arányban következik be a gyógyulás, ha rálátnak az utcán történő eseményekre, és így úgy érezhetik, még részei a társadalomnak, a közösségnek. Az ilyen - főleg idős - embereknél kissebb a szellemi leépülés sebessége, mert elfoglalják magukat az utcán történő eseménnyekkel, véleményezik a járókelők öltözetét, felháborodnak egy-egy szabálytalan autóson, és így tovább. E tevékenységek mind-mind edzik az agyat, hiszen kognitív és érzelmi válaszokat indukálnak, szellemi tevékenységet generálnak.