Amikor munka és utazás összekapcsolódik, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb sporteseményei is beállnak mellékszereplőnek, akkor a végeredmény igen színes és érdekes képet alkot. Szujó Zoltán most beavatott minket munkája és utazásai minden részletébe:

Melyik volt a legérdekesebb hely, ahol valaha jártál?
Az első az mindig nehezen felejthető, legyen szó akár utazásról, akár szerelemről vagy bármi másról – ezért azt mondom, hogy számomra az volt a legérdekesebb, amikor először utaztam Forma 1-es futamra riporterként 2002 márciusában az Ausztrál nagydíjra Melbourn-be. Az az út igen különleges volt minden szempontból. Ma is belebizsergek, ha rágondolok. Miközben ültem a meglehetősen hosszú, 20 órás repülőúton arra gondoltam, hogy gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy a Forma 1-ről tudósítok riporterként, és hamarosan leszállok Ausztráliában, odamegyek majd a pilótákhoz és megkérdezem őket erről-arról. Nyilván akkor még kevésbé öntudatosan és kevesebb önbizalommal, tettem ezt, mint manapság. Aztán a második Forma 1-es évemben adatott meg az a lehetőség, hogy az akkor még csak barátnőmet, most már feleségemet elvigyem magammal. Egy egzotikus helyszínt, Japánt választottuk. Jó volt, mert néhány nappal korábban érkeztünk, és a futam után is maradtunk még egy keveset, így viszonylag sok mindent meg tudtunk nézni.

Nálad összefér a munka és a nyaralás egyetlen út során?
Egyébként nem szeretem keverni a magánéletet és a munkát, ezért azóta egyetlen olyan alkalom volt, hogy a családom elkísért egy Forma 1-es futamra. Akkor már meg volt a nagyobbik lányom Dóri, aki még nem volt 1 éves és akkor Németországba vittem őket a német nagydíj helyszínére. Furcsa dolog volt látni Ralf Schumachert, ahogy a kislányommal játszik. Ez fantasztikus élmény volt, de ezzel együtt figyelek arra, hogy a munkát és a magánéletet ne keverjem, mert nem nagyon hiszek abban, hogy a kettő együtt működhet. Jobb szétválasztani a dolgokat és csak az egyikre, illetve csak a másikra koncentrálni. Megfigyeltem, hogy ha munka közben ott vannak velem a szeretteim, akkor valahogy másképpen működöm. Nem mondom, hogy rosszabbul, vagy jobban dolgozom, de sokkal több dologra próbálok koncentrálni egyszerre. Nyilván azért, mert meg kell felelni annak a szerepnek is, amit ők várnak el tőlem és ez több energiát felemészt. 

Mennyire készülsz rá egy-egy útra?
Szeretem tudni, hogy hová megyek. Ha munka-ügyben utazom, akkor nagyon felkészülök. Amióta az elmúlt 8 évben a Forma 1-es versenyekről tudósítok, kialakult az a képesség bennem, hogy tulajdonképpen a nap 24 órájában felkészülök, és folyamatosan olvasom az F1-gyel kapcsolatos híreket. Ez nem is igényel plusz energia befektetést a részemről, szinte észrevétlenül történik. Amikor magánemberként utazom valahová, kirándulni, vagy nyaralni, akkor is szeretem feltérképezni, hogy mi van a környéken és mit érdemes meglátogatni. Ugyan nem vagyok az útikönyvbújó fajta, aki fel sem néz a műemlékre, csak olvassa a tudnivalókat. Szerintem ennek sok értelme nincs. Viszont megfigyelésem szerint sokkal jobban tudatosulnak az élmények az emberben, ha minimálisan felkészül arra, hogy mit fog látni és úgy próbája meg befogadni. Ha utána elolvassa a vonatkozó tudnivalókat, szerintem az a legjobb kombináció. Mi ezt a párommal így alakítottuk ki, és ez nálunk működik.  

Előre eldöntitek, hogy mit néztek meg és milyen programokon vesztek részt?
Ilyen szempontból inkább spontánok vagyunk. Ritkán határozzuk el előre a dolgokat. Most már két kisgyermek van a családban, és meg kellett szoknunk, hogy ezentúl nem a mi ritmusunknak megfelelően történnek a dolgok. Nem kötjük meg a saját kezünket azzal, hogy előre kijelölünk 20 látnivalót, amiből aztán keveset tudunk megnézni. Nagyvonalakban felkészülünk, és helyben döntünk. 

Milyen számodra az ideális nyaralás?
Szeretem a városokat, de azért egy kis tengerpart legyen benne. A hegyeket is nagyon szeretem. Gyakran túrázunk a családdal. Több éve bevett szokásunk, hogy nem csak a tengerpartra megyünk le, hanem elmegyünk hegyet mászni, akár csak ide a szomszédos Ausztriába. De mint mondtam, a városokat is nagyon szeretem, imádok csavarogni, főleg vasárnap reggel. Nekem az a fejlövésem, hogy egy várost vasárnap reggel érdemes megnézni, mert akkor csendes és nyugodt, hogy igazán élvezetes sétálni. Számomra az ideális nyaraló nap úgy néz ki, hogy vasárnap reggel a helyi piacon veszek valami ételt, és miután elmajszolgattam, tömegközlekedéssel elmegyek egy-két helyre. Imádok tömegközlekedni idegen helyeken. Ha tehetem, mindig felülök egy-egy buszra, villamosra vagy metróra, mert hihetetlenül jó benyomásokat lehet kapni egy országról és egy népről, ezeken a helyeken. 

Van kedvenc városod?
Legutóbb Lisszabonban jártunk a kedvesemmel, ahol nagyon kellemesen éreztük magunkat. Nyilván ebben az is szerepet játszott, hogy 5 éve nem voltunk kettesben sehol és ezt most megtehettük, ha csak 3 napra is. A már említett Melbourne-t a szívembe zártam mindenféle szempontból. Talán azért, mert az ausztrálok lazasága és sportszeretete nagyon szimpatikus nekem. Melbourne tele van bicikli utakkal, például a tengerparton nagyon jót lehet bringázni. De említhetném Montrealt is, Kanadáról is nagyon kellemes emlékeim vannak. Egy kifejezett kedvencet nem tudnék megjelölni. 

Hogy állsz a téli sportokkal?
Alapszinten síelek. A legutóbbi utazásunkon sort kerítettünk rá, hogy a nagyobbik lányunk megtegye az első csúszásokat sílécen. Szerencsére nagyon jól sikerült, élvezte, és öröm volt látni, ahogy fülig ért a szája amint siklott a lejtőn. Lelkendeztem, hogy megtaláltuk a jövő síbajnokát, mert íme egy európai műlesikló tehetség, aztán a helyi síoktató lehűtött, hogy ügyes, ügyes, de nyugodjak meg, minden gyerek ilyen könnyen megtanul síelni. Korcsolyázni tudok, mivel holtágak mellett nőttem fel, nyáron úsztunk, télen koriztunk. 

Ha síelni mész, inkább pályaszállásra szavazol?
Persze, mindenképpen kényelmes, ha nem kell sokat utazni a pályához, de ha 2-3 km-t kell autózni, hogy az ember beüljön a felvonóba, az még belefér. Most 32 éves vagyok, lehet hogy már kényelmesebbé váltam ebből a szempontból, és jobban szeretem – ha nem is a luxust – de a kényelmet. 

Legközelebb hová utazol?
A legközelebbi utam Kínába vezet. A Forma 1-es szezon harmadik futamáról én közvetítek majd. Miután hazajöttem, 2 nap budapesti tartózkodás után megyek is tovább a németországi Krefeld városába, amely Düsseldorftól nem messze van, ahol Balzsay Karesz vívja majd az első világbajnoki címvédő mérkőzését.

-p-