Hosszú évtizedek munkája kellett ahhoz, hogy a légiutas-kísérő szakma bebizonyítsa: a stewardess nem egy pincérnő vagy egyenruhás örömlány, de ez a nehezen megszerzett presztízs ismét gyengülni látszik, ugyanis az utóbbi időben egyre több olyan hírrel találkozunk, ahol a légi kísérők éppen a szexista képet erősítik magukról.

Az utóbbi hetekben igen nagy port kavart a spanyol Air Comet légitársaság légi kísérőinek akciója, akik ki nem fizetett bérük miatt egy merész ötlettel igyekeztek nyilvánosságot kapni, így erősíteni követelésük súlyát. A tavaly decemberben csődbe ment vállalat kilenc lánynak több kb. 8 havi bérrel tartozik, az elkeseredett hölgyek pedig meztelen fotóikkal díszített naptár segítségével szerették volna felhívni a figyelmet ügyükre, valamint egy kis kiegészítő jövedelemmel pótolni a kiesést, amelyet az Air Comet okozott nekik.

A naptár összes pikáns fotóját ezen a linken tekinthetjük meg, és bár a képek valóban szépek lettek, több szakmabeli szerint ez az akció mégsem volt olyan jó ötlet. A légi kísérők ugyanis eleve nagyon nehezen érték el azt az elmúlt évtizedek során, hogy ne szexista sablonok alapján kezeljék őket, és ezen az ügyön nem sokat segít a meztelenkedő légikisasszonyok fotósorozata. Hasonlóképpen negatívan befolyásolta a szakma megítélését egy nemrég megjelent "házivideó" is, amelyet egy pilóta készített kolléganőjéről repülés közben. Az Air France légi kísérője látványos sztriptízzel szórakoztatja a pilótafülkében tartózkodó személyzetet, és a róla megjelent felvétellel közvetve a netes közönség millióit, köztük a Travelline olvasóit is:

Az Air New Zealand ugyanakkor annyira jó ötletnek tartotta a meztelenkedést, hogy saját reklámját is ruhátlan légi kísérőkkel tömte tele, akik testükre festett egyenruhával adtak biztonsági tippeket a nézőknek. Maga a reklám egyébként inkább ötletes, mint pikáns, vagy felháborító, de a trend itt is követhető: a stewardessek mostanában megválnak ruháiktól, ha fel akarják hívni valamire a figyelmet.

Ez a trend pedig nem feltétlenül előnyös, ha azt nézzük, hogy a légi kísérők a hatvanas években (főleg a tengeren túlon) milyen sztereotípiákkal küzdöttek, és mennyi ideig tartott a szakmának, hogy kivívja azt a tiszteletet, amelyet egyébként megérdemel. Erről a témáról sokat megtudhatunk, ha elolvassuk Trudy Baker és Rachel Jones Coffee, Tea or Me? - The Uninhibited Memoirs of Two Airline Stewardesses című könyvét, de néhány akkori film előzetesét látva is érezhetjük, hogy milyen volt az általános felfogás a légi kísérőkről (vagy úgy egyáltalán az egyenruhás nőkről).

Mindezek fényében talán joggal nevezhető veszélyesnek a ruhájukat ledobáló légi kísérők elszaporodása, még akkor is, ha senki nem akar álszent lenni, amikor szép nőket lát ruha nélkül. Azok viszont, akik továbbra is ruhában végzik a munkájukat, pont emiatt kerülhetnek nehezebb helyzetbe, bár jobban örülnénk, ha erről inkább ők maguk alkotnának véleményt a hozzászólások között.

-NB-