Mette Sorensen és munkacsoportja azt mérte fel, hogy a Dániában lakó embereket milyen mértékben zavarja az utcai lárma úgy, hogy az végül már agyi katasztrófához vezet. Az országban évtizedek óta folyik egy hatalmas tanulmány annak tisztázására, hogy a rosszindulatú daganatok és a táplálkozás különböző tényezői milyen mértékben függnek össze. Több százezer dán felnőtt sorsát követik ennek kapcsán és ez más megfigyelésekre is lehetőséget ad: például arra, hogy a közvetlen lakhely és az ottani zajszint között van-e olyan egészségügyi kapcsolat, amely miatt azon a területen ritkább vagy gyakoribb az agyi katasztrófa.

Ebbe a résztanulmányba 57 053 felnőttet vontak be, akik valamennyien az országban születtek, 50-64 éves korukban kitöltötték az igen részletes kérdőívet, mely életmódjukról, táplálkozásukról szólt, alapos vizsgálatok történtek és a pontos lakcímüket is megadták. A vizsgálók azt az egész országra vonatkozó zajmérési adatrendszert használták, amely Dániában mindenütt rendszeresen rögzíti a zajszintet. 

A vizsgálók még arra is figyeltek, hogy fülünk és idegrendszerünk másképp érzékeli, értékeli az autók és a repülőgépek zaját, vagy a vonatokét, tehát az átlagos zajszinten kívül a résztvevők lakhelyétől függően ezt is értékelték. Követték az esetleges lakhelyváltoztatások zajbeli következményeit is 1993-2006 között. A vizsgálat résztvevőinek 17 százalékát sújtotta 60 decibelnél nagyobb vonatzaj és egy százalék élt 55 decibelnél nagyobb repülőgéplármában.

A teljes csoportra vonatkozólag minden tíz decibellel magasabb zajszint 14 százalékkal növelte az agyi katasztrófa gyakoriságát. A 64 évnél idősebbek esetében a zajszint tíz decibelnyi növekedése 24 százalékkal emelte a szélütés kockázatát. A család idősebb tagjait tehát ajánlott a lakás legcsöndesebb részén elhelyezni.