A tanulmány azt állította ugyanis, hogy a férfiak tesztoszteron szintje – ahogy az állatvilágban a hímeknél is – a gyermeknemzés után csökken. Egyszerűen azért, mert amíg az udvarlás és a párzás fázisa megkívánja a magas tesztoszteronnal járó viselkedést, addig a kicsi gondozása pont ellentétes magatartási formát igényel. 

David Katz szerint azonban – ha a biológia determikus létéből indulunk ki –, akkor a nőknek valóban meg kellene érteniük a férfiak kifogását, miszerint a fajfenntartás miatt csalják meg őket. A gének ugyanis amellett, hogy a gyerekneveléshez szükséges viselkedést elősegítik, a további szaporodást is ugyanúgy támogatják. Vagyis azok az egyedek, akik csak egy utód nemzéséről gondoskodnak, kisebb eséllyel örökítik tovább a DNS-üket, mint azok, akik több örökös nemzéséről és felneveléséről is gondoskodnak.

"A biológia nem a személyes-, vagy kulturális-, vagy etikai prioritásokról szól, hanem a túlélés és a szaporodás szükségszerűségéről" – tette hozzá Katz. Ez olyasmi, mint amiért az elhízás világméretű probléma: régen az életben maradáshoz az őseinknek minél több energiára, zsírra és szénhidrátra volt szüksége. Mára azonban megváltoztak a körülmények, habár a DNS-ünkbe még mindig az édes íz mámoros szeretete van kódolva.

"Azt mondják, a tudás hatalom. Ha ebből indulunk ki, akkor a tudatlanság biztosan gyengeség. Ha ugyanis nem értjük a rossz viselkedéseinket, akkor azok biztosan újra előfordulnak majd. Ha azonban megértjük, akkor azt mondhatjuk, bár hallak téged, én vagyok a főnök. Ha tartunk egy kis szünetet, hogy elemezzük a brutális biológia ellenséges erejét, akkor megvan rá a remény, hogy hatástalanítsuk azt. A DNS egy csodálatos dolog, de nem szabad, hogy a saját személyes sorsunk irányítását is neki tudjuk be" – vélekedett a szakértő.