A klasszikus kemoterápiás szerek a gyorsan osztódó sejteket mérgezik – a nem tökéletes szelektivitás oka, hogy a daganatsejtek általában szaporábbak, mint a normális sejtek. Azonban a daganat kiújulhat, például leukémia esetén. A kutatók hosszan vitatkoznak a jelenség magyarázatáról.

Az egyik elmélet szerint a kemoterápia nem képes elpusztítani minden daganatsejtet, és a kurzus lezárultával túlélő sejtek újult erővel támadnak. Egy másik magyarázat szerint ugyan a „normál” daganatsejteket megsemmisíti a kezelés, azonban egy másik típusú daganatsejt képes megbújni a szervezetben.

A Blood oldalain napvilágot látott tanulmány egy újabb szelettel járul hozzá a vitához: egyes sejtek osztódása lassabb, mint másoké, emiatt kevésbé fogékonyak a kemoterápiás hatásra. Ezek a sejtek gyakorlatilag daganatos őssejteknek tekinthetők. A bizonyításhoz Ehud Shapiro professzor és munkatársai sejtvonalakon hosszútávon vizsgálták a megjelenő mutációk hatásait. A tenyésztés során a megjelenő mutációk alapján számos alcsoportot voltak képesek elkülöníteni, melyekre más-más osztódási aktivitás volt jellemző. A csoportokat ezután családfába sorolták, így jelezve, hogy mennyire esnek messze az eredeti vonaltól.

Második lépésben két leukémiás betegcsoport vérmintáját használták, az egyik esetén a diagnózist követően vettek mintát, a másiknál a kemoterápiás kezelés, és a betegség kiújulása után. Az elemzéshez ismét családfákban gondolkodtak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kiújulás kevésbé a gyorsabban osztódó sejtekre volt jellemző, inkább azokra, melyek genetikai állománya közelebb áll a daganat eredi állapotához.

Mivel az őssejtek ellenállóak a klasszikus kemoterápiával szemben, a felfedezés számos új kérdést felvet a fehérvérűség kezelésében.