Hüledeztünk már eleget, de Madonna még mindig nem bír magával, és rájöttünk, nem is fog, és nem is biztos, hogy kell. Isztambulban megmutatta jobb mellét, Rómában a nadrágját húzta le, és fenekét tárta a közönség elé, Párizsban pedig kombinálta a két mozdulatot: egyik kezével lecsatolta a melltartója kosárrészét (most a balt), aztán megfordult és farokcsontjáig tolta öltönynadrágját. Nem állja meg a helyét a bulvárhír némi pontosítás nélkül: a koncerteken előre kitervelten, méghozzá a Human Nature című dal közben történik a villantás, és ez máris más színben tünteti fel az öncélúnak hitt magamutogatást.

Madonna 2012-es koncertjei - Fotógaléira

AP / Markus Schreiber

Az 1994-es dal épp azért készült, hogy visszavágjon a szemellenzős világnak és a prűdebb kritikusainak. Az 1992-es Erotica túlfűtöttsége, majd a Sex című botránykönyvének megjelenése után a Bedtime Stories albumon adott hangot véleményének Madonna, az egyik korabeli pozitív recenzió szerint végre nem „metaforákkal, fantáziáival és otromba sokkolással” machinálva. Kerek-perec elregéli a szexualitásról, és a kitárulkozásról alkotott nézeteit:  „Nem sajnálom, ilyen az emberi természet” – szól a negatívabb kritikák alapján viszont önelégültnek és olcsónak titulált magyarázkodás, miközben suttogva elhangzik az Erotica himnuszának (Express Yourself) fő gondolata is: Fejezd ki magad, ne fogd vissza magad, ja és persze a fricska: Upsz valami igazat mondtam? Nem tudtam, hogy nem beszélhetek a szexről.  A dalhoz készült klipben fekete latexben látható az akkor 35 éves nő, a kötelekkel előadott koreográfia a konvencionális társadalom kötöttségeit volt hivatott szimbolizálni, a fehér kockában vergődő énekesnő pedig amaz ellenfelét, mi több áldozatát.

A szókimondóra sikerült mű érdekessége, hogy csak mérsékelt érdeklődéssel hallgatta a világ. A Billboardon csupán a 46-ik helyig futott, a japánok és az olaszok szerették csak annyira, hogy elérjen a tizedikig. A teljes eddigi életmű tekintetében mégis kiemelt szerephez jutott, ezt bizonyítja az is, hogy a koncertek műsortervéből sosem marad ki, az előadásmód pedig sosem visszafogott. A Wikipédia vonatkozó szócikkének szerkesztője összefoglalta: a 2001-es Drowned World turnén egy bikát lovagolt meg szép lassan a dal közben Madonna, a Sticky & Sweet körútján pedig egy pink cilinderben, szaténbugyiban és necchacukában, továbbá egy akusztikus gitárral a kezében adta elő a számot, háttérben Britney Spearsszel, aki a Los Angeles-i állomáson élőben is tiszteletét tette puszipajtása koncertjén.

A Girls Gone Wild turné nemrégiben kezdődött: a most 54 éves Madonna naturális oldala pedig ezúttal úgy nyilvánul meg, hogy lecsatolja a melltartóját és megmutatja azt, amit már láttunk amúgy a Vogue-ban (csipke mögött), de az említett Szex könyvben sem mutat kevesebbet, inkább sokkal többet. Méghozzá azoknak, akik érdeklődnek iránta, és fizetnek érte: a rajongóknak. Madonna tehát nem hazudtolja meg magát, de most már nem (csak) erkölcsileg osztja meg a közönséget, hanem „korhatárilag”. A méltóságteljes idősödés érve mellett kardoskodók bugyijával együtt nyugdíjba parancsolják Madonnát, talán éppoly prűden, mint húsz évvel ezelőtt az Erotica kapcsán.

Az, hogy Madonna akkoriban állta a sarat, nagyban hozzájárult az emberiség – a nyitottabb társadalmak - szexuális felvilágosításához, a női orgazmus el- és megismeréséhez, a melegek, a leszbikusok, de még a transzneműek elfogadásához is. Vagy legalábbis megmutatta mindegyiket, és ezzel létezésükről tudatta a világot. Ezek után érdemes átgondolni a mostani koreográfia üzenetét és hatását a legeslegújabbkorra. A buzzfeed egyik szerzője például kiáll mellette és leszögezi, most sem csinál egyebet, mint megmutatja, hogy egy 54 éves nőnek is van melle, és vannak szexuális vágyai. Tabu?

Madonna, aki magát dalszövegeiben lányként (méghozzá different kinda' girl) aposztrofálja, nem tudni, hogy áll az öregedéshez, és hogy tudatosan indított-e keresztesháborút – Isztambulban dzsihádot is – a középkorúak szexuális felszabadításáért. Nem biztos, hogy szívesen kerülne egy nevezőre más ötven fölötti halandókkal, a botoxkezelések, a huszonévesre retusált fotók, és eme photoshoppal kiigazított korhoz választott partner (a mindenkori Toyboy névre hallgató) nem épp a petyhüdő bőr elfogadását jelzi, hanem épp ellenkezőleg. A sorozatos villantás pedig elcsépeli azt, amivel nemrégiben még (Janet Jackson Super Bowlos fellépése óta pedig egyre inkább) tarolni lehetett a szalagcímekben: sztármellbimbó. Kit érdekel?