Osztálytársai videóra vették, ahogyan a mosdóban maszturbál, majd a felvétel terjesztésével gyakorlatilag öngyilkosságig alázták Matthew Burdettet, egy 14 éves San Diego-i középiskolást. Hasonló iskolai terrorért azonban nem kell feltétlen az óceán túlfelén kopogtatnunk: az utóbbi évtized tendenciái alapján Magyarországon is egyre gyakrabban vetik el a sulykot a diákok, akik az apró csipkelődéstől kezdve a konkrét fenyegetésig a megaláztatások rendkívül széles tárházát vetik be.

Nem szólnak

2014. január 7-én, a reggeli figyelmeztető csengő megszólalása előtt nem sokkal a székesfehérvári Árpád Szakképző Iskola aulájának harmadik emeleti galériájáról egy 17 éves fiú a mélybe vetette magát. Iskolatársai, tanárai a diákot csendes, visszahúzódó fiúként ismerték, akire azonban az ugrás előtti hónapokban néhány tanuló rászállt, csicskáztatták, többször le is köpték. A fiú önként sem szüleinek, sem társainak nem szólt az őt ért támadásokról, segítséget senkitől sem fogadott el.

Az iskolai attrocitások többsége ezen önkéntes némaság miatt az évek során aztán szép lassan eltemetődik, a mindennapokat nem zavarva, rejtett sérülésként él tovább az emberben. Ilyen esetekben az áldozat általában bűntudatot érez amiatt, hogy tűrte, hogy megalázzák, ez pedig sok esetben megágyaz a későbbi önértékelési problémáknak.

Fazekas István

2011. január 20-án tűnt el a a kecskeméti Bolyai János Gimnázium egyik diákja, akinek holttestére Nyársapát külterületén bukkantak rá. A 16 éves fiú a feltételezések szerint rendhagyó módon, egy magasfeszültségű vezeték közbenjárásával vetett végett az életének. Az áldozat nem a társadalom pereméről érkezett, családi háttere rendezett, érdemjegyei kiválóak voltak, tanulmányi ösztöndíjas tanulóként azonban mégis sokan céltáblának tekintették. A fiú számítógépén talált üzenetek tanúsága szerint valóban támadásoknak volt kitéve, melyeket családja előtt azonban ő is igyekezett inkább a szőnyeg alá söpörni. A kecskeméti gimnáziumban a haláleset után vizsgálat indult.

"A bántalmazás gyakorta vezet felnőttkori identitászavarhoz, látszólag megmagyarázhatatlan szorongáshoz és például az alkalmazkodóképesség hiányosságaihoz, melynek köszönhetően akár egy új munkahely okozta környezetváltozás is hatalmas megterhelést jelenthet az áldozatnak" - állítja Csák Annamária gyermekpszichológus, aki azt is elárulta a támadások korántsem mindig kívülről érkeznek.

Összeragadt életek

2014. márciusában két hetedikes lány kísérelte meg borotvapengékkel felvágni az ereit az újvidéki József Attila Általános Iskola mosdójában, kiáltásaikra azonban felfigyelt a személyzet, akiknek sikerült megakadályozniuk a mozzanat befejezését. Az iskola igazgatója, Dragan Utržan akkor úgy nyilatkozott, a lányok az éppen az iskolában zajló szülői értekezlet miatti szülői reakcióktól tartva gondolták úgy, befejezik az életük.

A megfelelési kényszer egyik véglete, mikor a gyermek úgy hiszi, ha nem felel meg az elvárásoknak, az érzelmi retorziót, szeretetmegvonást és a szülei szemében való leértékelődésüket vonja maga után. Ilyen esetekben a szülök gyakran önkéntelenül is azt éreztetik, a gyermek céljait és így az esetleges kudarcot is sajátjukként élik meg. "Természetes, hogy a szülő azt szeretné, hogy gyermeke minél sikeresebb legyen, ám vannak, akik nem hiszik el, hogy egy gyerektől sem nem várható el a konstans tökéletesség, például a mindig kiváló érdemjegyek" -mondja Csák, hozzátéve, a gyermekkorban berögzült egészségtelen bizonyítási kényszer pedig gyakorlatilag az élet minden területén visszaüt. "Van, aki képes ezt feldolgozni és van, aki nem."

Stiller Ákos

2008. augusztus 27-én egy törökszentmiklósi középiskolás a vonat alá vetette magát, miután tanárai megbuktatták a magyar pótvizsgán. A 16 éves fiú szülei a tragédia után másfél évvel eljárást kezdeményeztek az iskola ellen, mivel szerintük gyermekük azért állhatott hat tárgyból is bukásra, mert az iskola  év közben nem tájékoztatta őket, a fiút ráadásul több tanár is gyakran szóban megalázta. Előbbit akkor az intézmény igazgatója cáfolta, utóbbit azonban nem szerette volna kommentálni.

A pedagógusképzésben egyébként az ezredforduló óta erősen ajánlott olvasmány többek között a WHO globális öngyilkosság-megelőző programjának részét képező tanulmány és tanácsgyűjtemény, mely azon kívül, hogy a 15-19 éves kamaszokat jelöli meg legfőbb, potenciális áldozatokként, néhány konkrét megoldási javaslatot is tálal, elsősorban a prevencióra helyezve a hangsúllyt.

Kis törődés

Csák szerint a gyermekek öngyilkossági kísérletei azonban legritkább esetben szólnak a halálról, sokkal inkább értelmezhetők segélykiálltásként. "A kamaszok leggyakrabban gyógyszereket vesznek be, de sokszor nem halálos adagot és az is előfordul, hogy ők maguk hívják fel a családtagjaikat vagy egyenest az orvost: nem meghalni szeretnének" - állítja a gyermekpszichológus, aki szerint az ilyen tettek megelőzésének legfontosabb kritériuma, hogy a szülő vagy a pedagógus őszinte viszonyt ápoljon a gyermekkel, melyben semelyik félnek sem kell elfojtani az érzelmeit. "A legtöbb érzékeny vagy labilis gyermek sorsa meglepően gyorsan jóra tud fordulni, amennyiben megkapják azt a kis odafigyelést és törődést, amire ilyenkor hatalmas szükségük van."