Felszáll a repülő, eléri a biztonságos magasságot, a pilóta kikapcsolja az „Öveket becsatolni” lámpát. Az első gondolatunk ilyenkor: „vajon mit kapunk ma enni?” Ne csüggedjünk, ez hozzátartozik az utazáshoz, mint ahogy a vonaton is rögtön előkerül az alufóliába csomagolt rántott hús, amint elhagyjuk a pályaudvart. Bár biztosan vannak tudományos magyarázatok e jelenségre, minden valószínűség szerint csak unatkozunk és az evés mint pótcselekvés váltja ki belőlünk az éhséget.

Amikor ismerőseink útiélményeiket mesélik, nagyon gyakran halljuk: „a repülőn nem volt túl jó a kaja”.

Ennek oka, hogy mire elénk kerül, hosszú utat jár be: kikerül a catering cég konyhájáról, kiadagolják, becsomagolják, átszállítják a repülőhöz, berakodják, majd a légiutas-kísérők felszolgálják. Könnyen előfordul, hogy ez a folyamat több órát vesz igénybe, például amikor a visszaúti ételt is az eredeti kiinduló állomáson készítik be. Ez idő alatt nem hűtik őket és gyakran ki is száradnak, ezért van a húsokon általában valamilyen szósz. A szendvicsek is gyakran szárazak, hiába van rajtuk fólia. A hűtés hiánya miatt tartósítószert is tartalmaznak, így a repülőn felszolgált ételek leginkább a konzervekhez hasonlíthatóak.

A legtöbb légitársaságnál a foglaláskor lehet kérni vegetáriánus, kóser, tejérzékeny, lisztérzékeny, alacsony cukortartalmú és egyéb speciális menüket. Ezek általában jobb minőségűek, érdemes tehát ilyet igényelni.

Míg régebben a légiközlekedés luxusnak számított, ma már a fapados légitársaságok térhódításával a hagyományos légitársaságoknak is csökkenteniük kellett költségeiket, aminek az egyik leglátványosabb eleme az ételek minőségének és mennyiségének visszaesése volt. Ma már egy Európán belüli útvonalon, turista osztályon szinte kizárólag csak szendvicset kapunk.

A felszolgált étel mennyisége és az étkezés típusa (reggeli, ebéd, vacsora) függ az utazás időpontjától és az út hosszától is. Érdemes tájékozódnunk utazás előtt, ezzel megkímélhetjük magunkat a felesleges csalódástól. Hol lehet tájékozódni? Egyrészt a légitársaságok honlapján, de itt gyakran sokkal jobb színben tűntetik fel a fedélzeti ételt, mint amilyen az valójában. Erre mások is rájöttek már, így egy Marco Hart nevű találékony úriember létrehozta az airlinemeals.net oldalt, ahol bárki megnézheti – légitársaságonként - , milyen étellel találkoztak az utasok a valóságban.

A fotóarchívumban több ezer kép között böngészhetünk, a képek alatt pedig megtalálhatjuk a járatot, az út időpontját, az étel leírását és minősítését, illetve gyakran a jegyért fizetett árat is. Külön szekció van a speciális menüknek, de megtalálhatjuk a 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek ételeit. Még azt is megleshetjük, mit eszik a személyzet (a két pilóta soha nem eheti ugyanazt, nehogy ételmérgezést kapjanak egyszerre).

Reméljük, következő útján már nem éri kellemetlen meglepetés, amikor a légiutas-kísérő felszolgálja a porból készült rántottát vagy a Malév járatokon manapság – sajnos - oly divatos müzli szeletet.

Kékesi Zsuzsa