A New Orleans Saints 43 éves fennállása során első alkalommal hódította el a trófeát. A 74 ezer néző előtt rendezett találkozó legjobbjának a 2 touchdown (hatpontos gól) mellett 288 yardot passzoló irányítót, Drew Breest (New Orleans) választották. A győzelem szimbolikus jelentőségű a Mississippi folyó partján fekvő metropolis számára, amelynek nagy részét 2005-ben elpusztította a Katrina hurrikán.

A szokásos óriási felhajtás előzte meg az Egyesült Államok első számú sporteseményét, sztárok egész sora foglalt helyet a lelátón. Valószínűleg nekik és az első negyedben minden más szemlélőnek is az az érzése támadt, hogy a négyszeres alapszakasz-legjobbnak (MVP) választott irányító, Peyton Manning vezérelte Colts a vártnál sokkal magabiztosabban nyeri meg majd a mérkőzést. Az első 15 percben ugyanis a Drew Brees irányította Saints támadóegysége képtelen volt fogást találni a "Csikók" védőin, ellenben Manningék szép támadásokkal, a passzokat, s a futást jó érzékkel váltogatva haladtak előre, aminek egy mezőnygól (3 pont) és egy touchdown (6 pont plusz 1), s ezáltal magabiztos vezetés lett az eredménye.

AP

A folytatásban aztán "megérkezett" a meccsbe Sean Payton legénysége is, és ugyan az alapszakaszban mutatott produkciójától még mindig messze volt, a félidőig két mezőnygóllal közelebb került a Coltshoz (6-10), melynek támadóegységét szinte a teljes negyedre sikerült a cserepadon tartania. A nagyszünetben - mialatt a pályán a pillanatok alatt felállított mobilszínpadon az élő legendának számító The Who zenekar játszott - a Saints öltözőjében Sean Payton közölte játékosaival: eljött az idő, hogy valami teljesen váratlannal rukkoljanak ki.

A második félidőt a Saints kezdőrúgása nyitotta meg, ami egyben azt jelenti, hogy a Colts vezethette az első támadást. Vagyis csak jelentette volna, ugyanis a New Orleans mindenkit meglepve az úgynevezett onside kickkel próbálkozott, mellyel esélye nyílt megszerezni a labdát. Az ilyen rúgás lényege, hogy csak röviden - de minimum 10 yardot - rúgja előre a játékszert a kicker (rúgójátékos), s a társai megpróbálják megkaparintani azt a fogadó csapat futballistái elől. A nagyon kockázatos próbálkozás végül bejött a Saintsnek, s az addig jóval magabiztosabbnak tűnő Coltsot ez érezhetően megfogta. Breesék a zavart három perc alatt kihasználták, s Pierre Thomas touchdown-elkapásával átvették a vezetést (13-10).

A folytatásban aztán Manning bizonyította klasszisát, nem zavarodott meg, s öt perc alatt végigvezette társait a pályán, Joseph Addai pedig egy 4 yardos futással újra a Coltsot juttatta előnyhöz (13-17). A Saints válaszul mezőnygólt ért el (16-17), amivel tulajdonképpen le is zárult a harmadik szakasz. A mostani alapszakaszban a Colts szinten minden meccsén brillírozott az utolsó játékrészekben, s ezúttal is nagyon sokan ezt várták az együttestől. A szakasz első - még az előző negyed végén kezdett - támadása azonban rögtön aggodalmakra adhatott okot, ugyanis hiába haladt egy ideig szépen az Indy, az ellenfél térfelének közepén "megállt a tudomány", Matt Stover pedig elrontotta az 51 yardos mezőnygólkísérletet, ami - mint később kiderült - nagyon sokba került az újonc vezetőedző, Jim Caldwell csapatának.

Brees a folytatásban jól mozgatta társait, s végül Jeremy Shockeynak adott touchdown-passzt. Payton ekkor úgy döntött, hogy nem az egy pontot érő jutalomrúgást választja, hanem két pontért újabb támadójátékot kezdeményez, s miként az onside kick, úgy ez a döntése is bevált, amivel elérte, hogy éppen egy touchdownnyira növelte a különbséget (24-17) kevesebb mint hat perccel a vége előtt. Következett ismét Manning és a Colts, mely újfent biztatóan haladt előre, 3:24 mp-cel a lefújás előtt azonban a liga legjobbjának tartott irányító passzát Tracy Porter, a Saints védője kapta el, és meg sem állt vele az Indianapolis célterületéig, ezzel eldöntve a találkozót.

44. Super Bowl:
New Orleans Saints - Indianapolis Colts 31-17 (0-10, 6-0, 10-7, 15-0)