Történelmi rekordok csapata Guardiola Barcelonája, hogy ezzel a közhellyel nyissunk. Mégis több, mint lapos közhely: mert a ma esti mérkőzésen az újabb történelmi cselekedet véghezvitele nagyon is valós motivációként fogja hajtani a csapatot.

AP / Kirsty Wigglesworth

A Bajnokok Ligája 1993 óta zajlik ebben a formában, az idei lesz a huszadik döntő. És még soha, egyetlen csapat sem tudta megvédeni címét. A Barcelona, amely annyi mindent megcselekedett az elmúlt három évben, amiről sokan azt gondolták, képtelenség, ezzel az egy, eddig véghezvihetetlen bravúrral szinte le is zárhatná az európai klubfutball általa fémjelzett fejezetét.

Lezárni? Mit? És hogyan?

A búcsúról, váltásról amúgy is sokan és sokat cikkeznek mostanában: Guardiola lebegteti még a jövőjét – a józan ész azt mondja, ha hosszabbítani akarna, már bejelentették volna, húzni csak a búcsút szokás – a csapat nagy valószínűséggel nem lesz negyedszer egymás után bajnok, és egyes játékosok jövője is bizonytalan.

Ha bármilyen fejezetet lezár a Barcelona az idén (ami egyáltalán nem biztos), hát nyilván egy BL-győzelemmel zárná le, nem pedig egy kieséssel az elődöntőben. Olyan csapat ellen, amelyik még a katalánok ellendrukkerei szerint sem igazán mérhető klasszisában a Barcához.

Ámde a szép elméletek a pályán senkit sem érdekelnek: a Barcelonának ott kell tovább írnia a történetét legalább május végéig, ahol az eddigi legendát megalapozta. Nem lesz könnyű, ha valamikor, most tényleg kihívásnak tekinthetjük az aktuális meccsüket – de azért jó esély van rá, hogy megoldják.

A londoni első meccset és a rá három nappal lejátszott Clásicót nem nagyon érdemes egy kalap alá venni, mert csak a vereség hasonlít, a mikéntje nem. A Chelsea azt az egy meccset játszotta Londonban, amikor az égiek fogják a csapat kezét: szakadó esőben megszakadó hazai hátvédek és üres kapuba betalálni képtelen vendégjátékosok írták a forgatókönyvet.

AP / Matt Dunham

Guardiola szerint nem jó szó a ”kiábrándító” arra, amit az előző két meccsén csinált a Barcelona. „Kiábrándító az lett volna, ha valamit a játékosaim nem csinálnak meg rendesen. Az egy dolog, hogy nyerünk vagy vesztünk, de a kiábrándultság nem megfelelő szó.” Ugyanakkor a maga felelősségét elvállalta a két vereségben, az esetleg elhibázott összeállítások okán.

„Ejha!”

A Barcelona meccsein – a nagyság átka – a semleges néző ritkán, szinte sosem érezhette azt az elmúlt pár évben, hogy előre kell hajolnia a fotelben és feszülten figyelnie, mert most van az a szituáció, amire azt mondhatjuk: ejha! Amikor valami váratlan, ki nem számítható kötéltáncba kell kezdeniük Messiéknek.

A Milan egyenlítő gólja után az előző fordulóban, talán 5 percig ezt gondolhattuk – volna. Ha előtte nem ugyanaz történik a pályán, mint bármikor: jönnek a helyzetek maguktól, a labda csak a katalánoknál van. Nocerino gólja után öt perccel már megint a Barca vezetett, és ennyi is volt.

Londonban a meccs véghajrájában jött elő valami ilyesmi érzés, ez az „ejha”, amikor kezdhettük elhinni, hogy ez a zsenigyülekezet ezen az estén tényleg képtelen gólt lőni, üres kapuba is. Most pedig a visszavágó előtt reménykedhetnek benne a Chelsea-drukkerek, hogy ez egy újabb pengeéles és kétesélyes szituáció.

Ki szivárogtatott?

A Barcánál vannak problémák, ezekről majd az esti meccs után derülnek ki, hogy említésre sem méltó „kavarások” a sajtó részéről, vagy felnagyítható konfliktusok. A Real Madrid elleni meccs előtt az egyik madridi rádió pontosan eltalálta a Barca esti kezdőcsapatát, pedig a legkevésbé volt papírforma, hogy Piqué vagy Fabregas kimarad. A kiszivárogtató személye nagy kérdés, szóba került a „kegyvesztettnek” nevezett Piqué – az ő és Guardiola konfliktusánál lényegesebb, amit képvisel: a nagy katalán egység már a múlté.

A Chelsea-nél amiatt füstölgött Di Matteo, hogy a bajnoki menetrendjük olyan sűrű, mintha egy középcsapat lennének, nem pedig FA-Kupa-döntőre és BL-elődöntőre készülő óriások. Mellesleg ha kiesik Barcelonában, az „óriás” Chelsea egy időre eltűnhet az elitliga porondjáról és talán már új emberekkel fog felbukkanni – ki tudja, mikor.

AP / Kirsty Wigglesworth

Tét tehát van, nem csak a presztízs, a dicsőség és a pénz felől nézve: a belső alakulás szempontjából is nagyon fontos mindkét klub számára a meccs. Mindez a játék képén nem fog meglátszódni: mindkét csapat azt fogja csinálni, amit az első meccsen. Abban a legjobbak.

Horpad a páncél

Guardiola most aligha fogja a padon hagyni Fabregast, várható, hogy három hátvéddel kezd és az első pillanattól nyomják befelé a Chelsea-t a 16-osra. Nagyon sok múlik azon, hogy ebben a nyomásban Xavi képes lesz-e a keresztpasszolgatás világcsúcsának megdöntése mellett előre felé is hatékonyan játszani, mert Messi előtt csak így nyílhat terület. Ott lesz valószínűleg Sanchez is a pályán, ami tovább nyithatja a teret  az argentin zseni előtt.

AP / Kirsty Wigglesworth

A Chelsea-nél szinte álprobléma, játszhat-e Drogba – mondhatnánk, ha nem tudnánk, egyetlen helyzet is elég lehet nekik. Fernando Torres ugyan még spanyolországi pályafutása során kétszer is duplázott a Camp Nouban, de a mezőny játékosai közül jelenleg ő hasonlít legkevésbé akkori önmagára.

A Chelsea-nek nagyon bátran kell játszania, azonban ezúttal a bátorság alatt nem támadófutballt értünk. Csak az lehet az esélyük, hogy az első meccsen látott hittel futballoznak: akkor is vetődnek a labda és a labdás ember felé, amikor már elvileg felesleges. Ha egy percre horpad ez a páncél, a Barcelona beviszi a döfést.

De amilyen erős – még mindig – Guardiola csapata, nem hisszük, hogy a páncél végig ki fog tartani. Az angol futball fanatikusai szeretik „nőies” stílusnak bélyegezni a Barcelona tilitoliját, holott ennél nevetségesebb minősítés nincs: a katalánok eddigi sikereiben a zsenialitás mellett a férfias becsvágy és a keselyűk könyörtelensége is fontos szerepet játszik. És tudjuk, mi a helyzet a sebzett vaddal…

Hogy mennyire lesz élvezetes a mérkőzés, az a hazaiakon múlik. Nyílt adok-kapok kizárt, akkor is, ha viszonylag korán gólt lő a Barcelona. A Chelsea nem tud mást kitenni a pályára, csak amije van. Az nem kevés, idén már bebizonyosodott: az öreg ragadozókat nem lehet lebecsülni.

AP / Matt Dunham

De amit a Barcelona tud, az még több, mert ez nem egy leszálló ágban lévő, kiégett csapat. A Real Madrid és Mourinho mérhetetlen becsvágyához képest lehet, hogy halványabb egy fokkal az idei élesítésük, de mindenki mással szemben – elég.

Egy újabb BL-döntőre is. Tippünk, hogy nyer a Barcelona, Messi fog gólt lőni és 3-0 lesz a vége.