Angolnak kellene lenni ahhoz, hogy az ember ezt az angol csapatot szeretni tudja. Harcosabb, lendületesebb és lelkesebb, egyben kapkodóbb, kétségbeesettebb és főleg tapasztalatlanabb ukrán csapatot győztek le nem kevés szerencsével.

AP / Kirsty Wigglesworth

Megkockáztatom, hogy a ma esti angol válogatott – a brit oroszlán kedden este szundikáló angol része - a Premier League bármelyik csapatától kikapott volna. Igaz, az ukránok egyetlen játékosa sem játszik Angliában.

Az olaszok elleni meccsig kell várni, hogy kiderüljön, mire képesek az angolok.

Aki látta ezt a meccset és bizonyosan sajnálta az idejét, az első félidőben azt gondolhatta, hogy az angolok fejlődőképesek: még a franciák elleni első félidőnél is unalmasabb futballt produkáltak.

AP / Vadim Ghirda

Miután saját unalomrekordjukat megdöntötték, a második félidőben már az újabb unalomcsúcs sem inspirálta őket: az ukránok diktálták a tempót, ehhez kellett valamelyest alkalmazkodni. És lehetett rendre nagy levegőket venni, nem a nagy rohanás miatt, hanem azért, mert az ukránok sok helyzetből is csak egy gólra voltak képesek, de azt is elvették tőlük. 

Ezen a meccsen John Terrynek is akadtak bizonytalan pillanatai, de a mai inkább védekező, de minden pontrúgásból veszélyes Gerrard és Parker kétfős védőfala jobbára működött.

Akadtak érthetetlen jelenetek: ilyen volt az ukránoktól elvett gól, vagy ilyen volt az is, hogy a lecserélt angol Milner talán karácsonyig bandukolt volna lefelé a pályáról, miközben az ukránok lendületben voltak - ugyan miért nem képes az UEFA a cserék lebonyolításának idejét szigorúan korlátozni?

AP / Kirsty Wigglesworth

Futott még – pontosabban inkább kocogott még - a Manchester United bajnokságban sikeres triója: Rooney, Welbeck és Young. Ezért a teljesítményért Sir Alex Ferguson....